- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Szubjektív
2011-12-16 14:00:00 Elásta magát Magyarország az uniós politikában?Mi vár Orbánra az Unióban?Szokatlan bizonytalansággal mozgott Orbán Viktor a legutóbbi uniós csúcstalálkozón, melyen az eurozóna és a többi kilenc uniós tagállam kormányfői megegyeztek a szigorú korlátokban.A december 9-én zárult válságcsúcson a magyar kormányfő ugyanis mind környezetét, mind a többi tagállami vezetőt meglepve, a megegyezést egyedüliként elutasító – ezáltal uniós jellegét megtorpedózó – Nagy-Britannia mellé állt, majd álláspontját visszavonta. Végül csak némi zavart és bizonytalankodást követően dőlt el, hogy Magyarország „feltételek mellett” csatlakozik a tagállami költségvetésekre minden eddiginél szigorúbb kritériumokat szabó szerződéshez.
A hazánk legfontosabb uniós partnereivel – köztük elsősorban Németországgal – való váratlan szembeszegülés, majd visszavonulás kivívta a hazai gazdasági véleményformálók értetlenséggel vegyes haragját. Többen vélték úgy, hogy Magyarország ezzel elásta magát az uniós politikában, és a közhangulatot jól jellemezte a Facebookon terjedő, még Hruscsov idejéből átfazonírozott vicc, mely szerint Angela Merkel a következő táviratot küldi Orbánnak: „Köszönjük részvételét a tegnap éjjeli csúcson STOP Gratulálunk a magyar szabadságharchoz STOP Audi-beruházás STOP Mercedes-beruházás STOP Hitel STOP”. Csoportkép. Fotó innen Mivel a terv jelentősen szűkítené a tagállamok mozgásterét, ezért mindenhol a „szuverenitás” körül folynak a politikai viták, a kormányzatok ugyanis haboznak magukra vállalni a drákói korlátozásokról való döntést, és igyekeznek parlamentjeikkel megosztani a felelősséget. Orbán is ezt teszi, pedig erre nem is lenne szüksége, hiszen a múltban a mögötte álló kétharmados többség ennél sokkal durvább döntésekre is kérdés nélkül rábólintott. A „szuverenitás” indokával elnapolt döntés ezért tulajdonképpen egy közvetítő állomás beiktatását jelenti a döntéshozatalban, melyben már nem a szabadságharcos Orbánnak, hanem Lázár Jánosnak kell magyarázkodni a Magyarország pénzügyi önállóságát valóban korlátozó ratifikációs folyamat miatt.
Az Unió perifériáján tehát igen képlékeny a helyzet, de nem sokkal szilárdabb a nagy centrumországokban sem. Angela Merkel német kancellár helyzete – miután szövetségi választásokra legközelebb 2013-ban kerül sor – szilárdnak mondható, ámbár az idei brémai vagy berlini tartományi kudarcokat ő sem hagyhatja figyelmen kívül. Kinél van a kassza kulcsa? Fotó innen A megegyezést az EU szívében sem fogadták kitörő örömmel, az egyezségből látványosan kimaradt Európai Parlamentben például szinte mindenki elégedetlen volt a „színfalak mögött” megkötött alkuval. Még a nagy és óvatos politikai frakciók, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták is ragaszkodnak az uniós alapokmány, a Lisszaboni Szerződés módosításának demokratikus szabályok szerinti lefolytatásához, ami – ismerve az uniós szabályalkotás sebességét – akár évekig tartó egyeztetgetést is jelenthet. A szociáldemokrata frakció vezetője – és egyben az EP leendő elnöke – a kőkemény Martin Schulz például már előre kijelentette, hogy „az Európai Parlament habozás nélkül követelni fogja az alkotmányozó Európai Konvent összehívását". Persze az efféle fogadkozások hatékonyságát fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a tapasztalatok szerint az Unióban a végső szót rendszerint az mondja ki, akinél a kassza kulcsa van.
Az Eleai Vendég
|
Hírsor
A hét java
|
|