Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2011-12-16 14:00:00

Elásta magát Magyarország az uniós politikában?

Mi vár Orbánra az Unióban?

Szokatlan bizonytalansággal mozgott Orbán Viktor a legutóbbi uniós csúcstalálkozón, melyen az eurozóna és a többi kilenc uniós tagállam kormányfői megegyeztek a szigorú korlátokban.

A december 9-én zárult válságcsúcson a magyar kormányfő ugyanis mind környezetét, mind a többi tagállami vezetőt meglepve, a megegyezést egyedüliként elutasító – ezáltal uniós jellegét megtorpedózó – Nagy-Britannia mellé állt, majd álláspontját visszavonta. Végül csak némi zavart és bizonytalankodást követően dőlt el, hogy Magyarország „feltételek mellett” csatlakozik a tagállami költségvetésekre minden eddiginél szigorúbb kritériumokat szabó szerződéshez.


Nem ördögtől való?

A hazánk legfontosabb uniós partnereivel – köztük elsősorban Németországgal – való váratlan szembeszegülés, majd visszavonulás kivívta a hazai gazdasági véleményformálók értetlenséggel vegyes haragját. Többen vélték úgy, hogy Magyarország ezzel elásta magát az uniós politikában, és a közhangulatot jól jellemezte a Facebookon terjedő, még Hruscsov idejéből átfazonírozott vicc, mely szerint Angela Merkel a következő táviratot küldi Orbánnak: „Köszönjük részvételét a tegnap éjjeli csúcson STOP Gratulálunk a magyar szabadságharchoz STOP Audi-beruházás STOP Mercedes-beruházás STOP Hitel STOP”.

Az tény, hogy Orbán a csúcson mutatott saját személyes teljesítményére valóban nem lehet büszke, de az is tény, hogy a csúcsot követő halogató-taktikázó viselkedése már egyáltalán nem lóg ki az európai trendből. Ugyanis annak ellenére, hogy Brüsszelben úgy tűnt, nagy az egyetértés az uniós országok között, a Magyarországgal egy kalapban lévő, az euróövezeten kívüli országok többségében jelenleg is komoly belpolitikai csatározások zajlanak – egyedül Románia jelentette be szerdán, hogy kész minden további mérlegelés nélkül a csatlakozásra.


Csoportkép. Fotó innen

Mivel a terv jelentősen szűkítené a tagállamok mozgásterét, ezért mindenhol a „szuverenitás” körül folynak a politikai viták, a kormányzatok ugyanis haboznak magukra vállalni a drákói korlátozásokról való döntést, és igyekeznek parlamentjeikkel megosztani a felelősséget. Orbán is ezt teszi, pedig erre nem is lenne szüksége, hiszen a múltban a mögötte álló kétharmados többség ennél sokkal durvább döntésekre is kérdés nélkül rábólintott. A „szuverenitás” indokával elnapolt döntés ezért tulajdonképpen egy közvetítő állomás beiktatását jelenti a döntéshozatalban, melyben már nem a szabadságharcos Orbánnak, hanem Lázár Jánosnak kell magyarázkodni a Magyarország pénzügyi önállóságát valóban korlátozó ratifikációs folyamat miatt.

Sőt, Lázár János maga is taktikázásba kezdett, amikor hajlani látszott a Jobbik népszavazási kezdeményezésének megfontolására, mondván, hogy „ez nem ördögtől való”. Mert minden szómágia ellenére azt azért borítékolhatjuk, hogy a Fidesznek esze ágában sincs egy biztos bukással – és biztos európai blamázzsal – járó referendum kiírása. Pedig Magyarország még a hosszadalmas és kockázatos népszavazási procedúrával sem maradna egyedül Európában. Írországban ugyanis a helyi parlamentben, a Taoiseach-ban az ellenzéki pártok – a bevezetendő adósságkorlát súlyára hivatkozva – a Jobbikéhoz hasonló követelést fogalmaztak meg, és a népszavazást Enda Kenny miniszterelnök sem utasította el.

Az Orbánnal csütörtökön egyeztető Petr Necas cseh miniszterelnök már korábban puhított az „igen”-jén, amikor elmondta, hogy szerinte nem a Nemzeti Bankok hatáskörébe kellene utalni az IMF uniós országoknak adott pénzalapjába való 200 millió euró cseh része feletti rendelkezési jogot. A magyar kormányfővel együtt pedig azt is kinyilvánította, hogy elutasít minden, az állami bevételekbe beleszólást biztosító lépést az Unió részéről. Azaz hiába vélik többen is szükségesnek azt, hogy az EU saját bevételekből is képes legyen gazdálkodni, erre a közeljövőben nincs sok esély.

A megállapodásból Jyrki Katainen finn miniszterelnök is kezd kihátrálni – Finnország államadóssága mindössze 41,7 százalékra rúg, amivel egyike az eurozónát megalapozó maastrichti szerződés kritériumaihoz ma is ragaszkodó tagállamoknak –, ő is azt az elképzelést utasította vissza, mely szerint a nemzeti költségvetés egy része felett a Bizottság rendelkezhetne. Az idei választáson megerősödő „Igaz Finnek” által szorongatott Katainen elutasította a leendő válságkezelő alapok, az EFSF és az ESM döntéshozatalában tervezett többségi elvet is.


Ingatag talajon

Az Unió perifériáján tehát igen képlékeny a helyzet, de nem sokkal szilárdabb a nagy centrumországokban sem. Angela Merkel német kancellár helyzete – miután szövetségi választásokra legközelebb 2013-ban kerül sor – szilárdnak mondható, ámbár az idei brémai vagy berlini tartományi kudarcokat ő sem hagyhatja figyelmen kívül.

A válságcsúcs másik motorja, Nicolas Sarkozy francia elnök helyzete már sokkal ingatagabb. A 2012-ben esedékes elnökválasztáson jelenleg nem ő számít esélyesnek, a felmérésekben utcahosszal vezető Francois Hollande szocialista pártelnök viszont nem akar változtatás nélkül belemenni az alapszerződés módosításába, és máris jelezte, hogy megválasztása esetén szükségesnek tartja majd a szerződés újratárgyalását, és a hiányzó, a piacok hatékonyságával kapcsolatos elemek beillesztését.


Kinél van a kassza kulcsa? Fotó innen

A megegyezést az EU szívében sem fogadták kitörő örömmel, az egyezségből látványosan kimaradt Európai Parlamentben például szinte mindenki elégedetlen volt a „színfalak mögött” megkötött alkuval. Még a nagy és óvatos politikai frakciók, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták is ragaszkodnak az uniós alapokmány, a Lisszaboni Szerződés módosításának demokratikus szabályok szerinti lefolytatásához, ami – ismerve az uniós szabályalkotás sebességét – akár évekig tartó egyeztetgetést is jelenthet. A szociáldemokrata frakció vezetője – és egyben az EP leendő elnöke – a kőkemény Martin Schulz például már előre kijelentette, hogy „az Európai Parlament habozás nélkül követelni fogja az alkotmányozó Európai Konvent összehívását". Persze az efféle fogadkozások hatékonyságát fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a tapasztalatok szerint az Unióban a végső szót rendszerint az mondja ki, akinél a kassza kulcsa van.

Az Unió-szerte meginduló visszalépések és finomítások, kitételek és áthárítások tehát azt jelzik, hogy Orbán Viktor – aki, mint azt láthattuk, nem is az egyetlen és nem is a legfontosabb renitens – nincs egyedül tanácstalanságával. Az uniós csúcs csak a kezdet volt, egy olyan keretmegállapodás, melybe még csak most fogják apránként betuszkolni a konkrét szabályokat. Még az sem biztos, hogy milyen formát ölt majd a kész joganyag, az meg pláne nem ismert, melyik parlamentben milyen simítást akarnak eszközölni rajta.

A kormányfői találkozóra a hírek szerint január végéig nem kerül sor, az Európai Unió tagállamainak tehát bő egy hónapjuk van arra, hogy elvégezzék az egyeztetésekkel, súlyozásokkal és kompromisszumokkal bonyolított babramunkát. De közben nem szabad elfelejteni, az euró – és talán az egész Európai Unió – sikere vagy bukása ezen a politikai babramunkán múlik majd.

 

Az Eleai Vendég

A nyitókép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Adósság
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Böjte Csaba: fenntartható vágyak
  • Ki az igazi felelős a devizahitelesek problémájáért?
  • Nemsokára megmondják, ki miatt adósodtunk el
  • Végtörlesztés: sok a panasz
  • Szíjjártó: az új ötlet még a végtörlesztésnél is jobb
  • A kormány fáradhatatlanul készséges lesz
  • A Jobbik ma nagyon tolja
  • Melyik az egyetlen megbízható európai gazdaság?
  • Martonyi: Magyarország meg akar állapodni az IMF-fel
  • További cikkek Európa
  • Portugália bedőlését jósolják
  • „Orbán Viktor keresztes hadjárata”
  • Rabot együnk vagy szabadot?
  • Fejlemény: a magyar kormány azt fogja tenni, amit az EU mond
  • A kormány fáradhatatlanul készséges lesz
  • A horvátok tudják, mit csinálnak?
  • EU: a világ legnagyobb átverő show-ja?
  • Mégis megegyezik Magyarország az Unióval?
  • Orbán Viktor: „nem látok különösebben nehéz ügyet”
  • Mit ápol Orbán Viktor?

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.