Szubjektív
2011-12-10 14:47:00
Megbukott a kapitalizmus?
Gyakran kérdezik tőlem, megbukott-e szerintem a kapitalizmus a globális pénzügyi válság következtében. Azt szoktam válaszolni, hogy van vele jó néhány probléma – de mi jöhetne utána?
Jelenleg a világon csak a kapitalista rendszerek működnek. Az eddigi könyörtelen kommunista vagy szocialista kísérletek csúfos kudarchoz vezetettek.
Gyakran kérdezik tőlem, megbukott-e szerintem a kapitalizmus a globális pénzügyi válság következtében. Azt szoktam válaszolni, hogy van vele jó néhány probléma – de mi jöhetne utána? Jelenleg a világon csak a kapitalista rendszerek működnek. Az eddigi könyörtelen kommunista vagy szocialista kísérletek csúfos kudarchoz vezetettek.
Az angolszász jellegű kapitalizmus majd‛ háromszáz éve tartja magát, és mindeddig nemzedékről nemzedékre több jólétet hozott, milliókat emelt ki a nyomorból. Az utóbbi időben ennek a piacközpontú kapitalizmusnak az árnyoldalai egyre nyilvánvalóbbak: növekvő társadalmi egyenlőtlenség, a pénz és a politikai hatalom összefonódása, az erőforrások pocsékolása és a rövid távú gondolkodás. Az európai kapitalizmus – a jóléti piacgazdaság – ezeket a hibákat megpróbálta kiküszöbölni: szociális hálót épített, minőségi oktatást és egészségügyi ellátást biztosított, jobban kiegyenlítette a társadalmi különbségeke, és megpróbálta visszaszorítani a korrupciót. Egy baj van vele: fenntarthatatlannak bizonyult.
Marad még a harmadik kapitalista modell: Kína. Ez a diktatúrával összekötött kapitalizmus gyilkos versenyt kényszerít a polgáraira, nem kínál semmilyen szociális védelmet, és általában is szenved a gyorsan növő kapitalizmus minden bajától. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy Kína merre fejlődik tovább, de a jelenlegi kínai rendszer nem tűnik vonzóbbnak az angol–amerikai típusú kapitalizmusnál.
Egy új típusú kapitalizmus
A kapitalizmus talán folytonosan változik. Ha a harmadik világban már nem az elemi szükségletek kielégítése lesz a fontos, és Ázsiában a modern technológia terjedésével egyre kevésbé az életben maradásért folyik majd a harc, más szempontok kerülhetnek előtérbe. Ekkor bizonyosan kezelnünk kell néhány nagyon fontos problémát, amelyek az elemi megélhetési gondok és a rövid távú gondolkodás miatt most nem kapnak elég figyelmet.
Először is, még a legfejlettebb kapitalista országok sem tudják az úgynevezett közjavak – például a tiszta levegő és víz – értékét világosan beépíteni a gazdasági rendszerbe. Tipikus példa erre a globális felmelegedés problémája.
Másodszor, a kapitalizmus – miköben mindenki életszínvonalát növelte hosszabb távon – óriási egyenlőtlenségek kialakulásához vezetett. Ezeket az egyenlőtlenségeket részben a kreativitás és a szorgalom hatásának tekinthetjük – senki nem állítja, hogy Steve Jobs nem szolgálta meg a vagyonát. De az egyenlőtlenségek részben abból erednek, hogy a gazdag emberek, illetve vállalatok, lobbicsoportok finanszírozzák a politikusok kampányait, ezért cserébe pedig a politikusok gazdasági előnyökhöz juttatják őket. Ezt az ördögi kört csak Svédországnak sikerült megtörnie.
Harmadszor, óriási problémát jelent, hogyan lehetne igazságosan és méltányosan biztosítani az egészségügyi ellátást. Az egészségügyi szolgáltatások egyre drágábbak, az újabb terápiák ára elérhetetlen a többség számára. Ugyanakkor a betegek nem tudják igazán megítélni, mi használ nekik, milyen terápiára van szükségük.
Negyedszer, a kapitalizmus ma a legtöbb országban szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a következő nemzedékek jólétét. Egy darabig a folyamatos növekedés következtében ez nem okozott igazán komoly problémát, de közeledik az idő, amikor a gyermekeink vagy unokáink nem jobban és jobb körülmények közt fognak élni, hanem rosszabbul.
Ötödször, a pénzügyi rendszerek nem működnek jól. Ezen a területen a technikai fejlődés nem jobb, hanem inkább rosszabb irányba vezetett.
Összeomlik-e a kapitalizmus a saját súlya alatt? Valószínűtlen, hogy a közeljövőben ilyesmire számíthatnánk. Hosszabb távon azonban nagyon is lehetséges, hogy a pénzügyi rendszerek, a légszennyezés, a korrupció és az egyenlőtlenségek kikényszerítenek újfajta, jelenleg még nem létező megoldásokat.
Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora, az IMF korábbi vezető közgazdásza
A SZUBJEKTÍV ROVAT VITAINDÍTÓ ÍRÁSAI NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.
A nyitókép innen
|
