A fejlett világ gazdaságpolitikai tévedései

Európa: zuhanás a szakadékba

Sok táblajátékhoz hasonlóan, amelyek közül talán a sakk a legfontosabb és legismertebb, a „kígyók és létrák” nevű játék is Indiában született, réges-régen. A játékot, melyben kígyók és létrák közt kell navigálni (az előbbiek lehúznak a mélybe, az utóbbiakon feljebb lehet jutni), gyakran használták az élet metaforájaként: szerencséről és balszerencséről, továbblépésről, a jó cselekedetek és a rossz tettek következményeiről mesél.

Adja magát a kérdés: milyen gonosz kígyókkal kell ma szembenéznünk, amikor zavaros világunk gazdaságpolitikájáról gondolkodunk, és milyen létrákat próbáljunk megmászni, ha előre szeretnénk mozdítani a gazdaságot és a társadalmat egy olyan világban, amely egyaránt teli van lehetőségekkel és komoly veszélyekkel.

Európa kígyói: a megszorítási programok

A kígyókkal kezdem. Nem akarom elleplezni azt a meggyőződésemet, hogy sok nyugati ország mintha minden erejével egy hatalmas kígyó szája felé tartana. Egy, a 2008-as óriási válság után még mindig csak lassan lábadozó gazdasági környezetben, ahol a munkanélküliség továbbra is óriási, a növekedés csekély, a kereslet bágyadt – ez a helyzet sok hagyományosan gazdag országban, különösen Európában –, nehéz lenne bármit találni, messzebb lehetne a létrától és közelebb a kígyóhoz, mint az átfogó megszorítási programok.

Természetesen igaz, hogy sok európai országnak átláthatóbb gazdasági rendszerre és felelősebb gazdasági politizálásra van – és lenne már egy ideje – szüksége. De a mindenfajta kormányzati kiadások nagymértékű megnyirbálása – beleértve azokét, amelyek emberéleteket és a létbiztonság alapjait tizedelik meg, és lerombolják a gazdasági növekedés lehetőségét – furcsa elképzelés arról, milyen is egy létra. A megszorítások eredménye az egyre gyűrűző katasztrófa, mely Európa mind több államát érinti, és magával hívja az Egyesült Államokat is a kígyó gyomrába vezető útra.

Ezzel nem azt mondom, hogy ne lennének problémák a pénzügyi felelősséggel és elszámoltathatósággal a nagy kormányzati kiadások felhasználása terén. De a hibás irányítást válogatás nélkül megszorításokkal korrigálni – hogy a hitelezőket kielégítsük a hitelminősítőket pedig kiengeszteljük – nem segítették ezeket az országokat abban, hogy egy felelős, előremutató helyreállítási program útján induljanak el.

A növekedés a megoldás

A nemzetközi kritikai elemzések során nagy figyelmet kellene szentelni annak a tendenciának, hogy egyre inkább elhanyagolják a gazdasági növekedés szerepét az állami bevételek termelésében. A növekedés és az állami bevételek kapcsolatát – azaz, hogy a gyors gazdasági növekedés a legegyszerűbb módja a bevételek generálásának – sok fejlődő ország példáján megfigyelhettük Kínától Indián át Brazíliáig. Ez a kapcsolat nemcsak a fejlődés tervezése során fontos – ahogy azt általában elismerik –, hanem jelentős abból a szempontból is, hogy tisztán lássuk, melyek a legjobb módszerek az államadósságok és hiányok terheinek csökkentésére. Történelmi leckék lehetnek itt segítségünkre. Amikor a második világháború véget ért, sok országban jelentett hatalmas bizonytalanságot a nagy államadósság, de a szorítás gyorsan enyhült, köszönhetően a rohamos gazdasági növekedésnek.

Az EU-szerződések újratárgyalására tett mostani kísérleteknek lehetnek olyan kedvező kimenetei, hogy a tagországok közt fokozódik a koordinált együttműködés, amire bizonyára szükség van, és segíthetik a közvetlen likviditási válság megoldását is pénzügyi segélyezés révén, de nem sokat tesznek azért, hogy a gazdasági növekedés újraéledjen a gyakorlatban is, ne csak elméletben.

Amartya Sen

Nobel-díjas indiai közgazdász 2011 decemberében, Delhiben tartott előadásának szerkesztett változata

• Cimkék:
Európa gazdaságpolitika Amartya Sen

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére