Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2011-12-20 21:30:00

Mit kívánjunk Észak-Koreának?

A világ nem szükségképpen a sztálini elvek alapján működik

Miért is imádkozzunk pontosan, mit kívánjunk Észak-Koreának – és mit kívánjunk az egész világnak?

Még 2009-ben találkoztam a Külügyminisztérium és a Demokratikus Átalakulásért Intézet közös programjának keretében hazánkba utaztatott észak-koreai orvosokkal, akik többhetes továbbképzésen vettek részt. A programért felelős munkatárs elbeszélése alapján az orvosok megrettenve, kezükben szeretteik képét szorongatva szálltak le a repülőről. Mint később kiderült, a koreai hatóságok semmit nem árultak el nekik az utazás céljáról: a szerencsétlenek nem tudták, hogy hova viszik őket, és hogy valaha viszontlátják-e még családjukat. Természetesen a program sikeres volt, az észak-koreai orvosok pedig a szakmai továbbképzésen túl megtapasztalhatták egy nyugati demokrácia levegőét. E tudást – hogy a világ nem szükségképpen sztálini elvek alapján működik – már senki nem veszi el tőlük.

Szombat reggel elhunyt Kim Dzsong Il, Észak-Korea „kedves vezetője”, a világ első kommunista dinasztiájának második alakja. Az ország és a régió helyzetének alakulását mindenki feszülten figyeli – sokan imádkoznak is. A keresztényekben ennek kapcsán felmerülhet a kérdés: miért is imádkozzunk pontosan, mit is kívánjunk Észak-Koreának – és mit kívánjunk az egész világnak?
A diktatúrák eleve erkölcstelen voltáról nem szükséges sokat szólni, mert a jelenség szembetűnően taszító a számunkra, és tudjuk: ez nem lehet Isten akarata szerint való. Azonban a keresztényeket jogosan aggasztja az amúgy sok szempontból méltán ünnepelt, mégis a teljes amoralitás (erkölcsnélküliség) felé tartó liberális demokráciák helyzete is.

Különösen aggasztó, hogy ezt a tényt sok liberális gondolkodó nem is vitatja, és pláne nem gondolja rossznak, ugyanis a szekuláris elit nem hisz az objektív értékekben, ezért számukra a folyamat nem veszteség, hanem felszabadulás. (Várjunk csak: akkor a szabadság most objektív érték, vagy ez is szubjektív?) Mindenesetre azt tudjuk, hogy a Biblia Istenének az erkölcs meglehetősen fontos, és amennyiben ez az Isten létezik, mint ahogy azt a keresztények hiszik, akkor demokráciáink is nagy bajban vannak a maguk fals toleranciájával és a dédelgetett abortusz-holokauszttal együtt. Ó ne: imáinkban ne a saját liberális demokráciáinkat kívánjuk Észak-Koreának!

Hát akkor mit? Nem tudom pontosan, mert soha nem láttam még, legfeljebb egy család vagy egy kisebb közösség szintjén megvalósulni azt, aminek többé-kevésbé egy igazi keresztény társadalmat kéne jellemeznie. Ez a társadalom egyfelől baloldalinak tűnne, mert mindenük közös lenne, és mindenki egyformán számítana: központi lenne a rászorulókról és a betegekről való gondoskodás – és minden megvallott bűn megbocsátatna. Másfelől ez a társadalom jobboldalinak tűnne, mert szigorú erkölcs uralkodna, rend és hierarchia lenne: engedelmesség az elöljárók felé, a tanárok felé, a szülők felé, és a feleségeknek a férjük felé – valamint, aki nem dolgozna, ha nem beteg éppen, enni sem kapna.

Ha egy ilyen országban járnánk, mindnyájunknak sok minden tetszene, ám mindenki vissza is riadna bizonyos dolgoktól – mert nem vagyunk elég jó keresztények. És a dolog kulcsa éppen az, hogy amíg nem leszünk elég jó keresztényekké, addig esélyünk sem lesz (sőt, kedvünk se) létrehozni egy ilyen társadalmat. Ezért kell imádkoznunk, hogy ehhez kerüljünk közelebb a saját életünkben, a saját családunkban, a saját társadalmunkban, és Észak-Koreában is. Ez természetesen a diktatúrák végét is jelenté világszerte, ám ennél jóval többet is – magunk is meglepődnénk.
 

Szerdahelyi Miklós

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.