Nem hogy kevés, a szükségesnél még mindig sokkal több pénz van a fociban

Miért bukik 180 milliót a magyar futball?

A légiós fogalma egészen másként definiálható Európa topbajnokságaiban, mint felénk. A csúcsligákban a játéktudás az első szempont, s persze fontos az adott játékos közönségvonzó hatása is, ami pedig az árakat illeti, már a középkategóriában is röpködnek az euró milliók (azaz forint százmilliók). Kis túlzással kijelenthető: a pénz nem számít. Ezzel szemben Magyarországon pont ez az elsődleges szempont, a csapatok szinte csak akkor szerződtetnek külföldi futballistát, ha nem kell érte fizetni. Csak ezután után jöhetnek a másutt lényegesnek tartott tételek, úgymint futballtudás, vonzerő.

A selejt bosszúja

Persze így könnyű pórul járni, nem véletlen, hogy a magyar NB I-ben sűrűn fordulnak meg olyan játékosok, akik korábban soha nem futballoztak nívós bajnokságban. A ZTE például alkalmazott egy olyan egyiptomi fiatalembert, akit még az osztrák második ligából is kipenderítettek, s kiderült: az NB I/B szintjét sem üti meg. Azt azonban sokszor elfelejtik a klubvezetők a nagy spórolásban, hogy az ingyen szerzett „selejt” is sokba kerülhet, hiszen a használhatatlan légiósnak is kell fizetést adni, s a foglakoztatása utáni járulékokat is ki kell fizetni.

Évente 180 milliót dobnak ki az ablakon

A Hivatásos Labdarúgók Szövetsége statisztikái szerint a 2011/12-es szezon eddig eltelt időszakában 397 játékos lépett pályára az első osztályban: közülük 257 volt magyar (65 százalék) és 140 külföldi (35 százalék). Ez az arány a pályán is realizálódott, legalábbis ezt támasztja alá kutakodásunk. Három fordulóban néztük végig a klubok kezdőcsapatait, s nagyjából hasonló számokat kaptunk. A nyitányon a 176 kezdőnek jelölt focistából 61 volt légiós (34,6 százalék) a 9. fordulóban 66 külföldi volt kezdő (37,5 százalék), míg a hétvégi zárófordulóban 65 volt ugyanez a szám (36,9 százalék). A számsor egy döbbenetes adatot rejt, hiszen mindebből kiderült, hogy fordulónként 60-70 légiós szerepel a kezdőcsapatokban! Ha ehhez hozzávesszük a csereként pályára lépőket, a sérülteket, eltiltottakat, akkor sincsenek többen 85-90-nél a használható külföldiek (a 140-ből). Azaz a magyar élvonalbeli klubok legalább 50 idegenlégióst alkalmaznak teljesen fölöslegesen. Ha nagyon olcsón, havi 300 ezer forintos költséggel kalkulálunk, akkor is havi 15 millió (évi 180 millió) forintot fizetnek ki haszontalan külföldiekre a hazai klubok! Emiatt az érthetetlen szemlélet miatt is hiteltelen a fociklubok állandó panaszkodása, hogy nincs elég pénz a magyar futballban. Nem hogy kevés, sokkal több van benne, mint amennyit érdemel! Nincs az országban egyetlen olyan vállalkozás sem, amelyikben a jelenlegi, kedvezőtlen gazdasági klímában büntetlenül ki lehetne dobni (alsóhangon!) 180 milliót az ablakon.

Pedig jó üzlet is lehetne, „csak” szakértelem kellene hozzá

A csak magyar játékosokat foglalkoztató Paks esete a szabályt erősítő kivétel, hiszen az egyértelmű, néhány poszton igenis szükség van külföldiekre. Csakhogy Magyarországon ritkán találják meg a megfelelő „idegent”. Pedig már idehaza is bebizonyosodott, hogy egy jó légiósból a játékán túl is lehet hasznot húzni, csak ehhez nagyon észnél kell lenni. A DVSC például kifejezetten jól járt a 2007 nyarán hazai rekordösszegért szerződtetett Dorge Rostand Kouemahával. A kameruni csatárt egy évvel később majd százmilliós haszonnal adta el a német Duisburgnak, aki azóta játszott a belga FC Bruges együttesében, jelenleg pedig a Bundesligában szereplő Kaiserslauternt erősíti. Most kétmillió eurót ér a csatár. A Honvéd is jól kereshet a brazil Danilón, akit Németországban tesztelnek. A kispestiek már korábban is szállítottak a nyugat-európai focipiacra, hiszen Benjamint, Abrahamot és Diegót is Franciaországba adták el. A titok a jó kiválasztás, a szakértelem: de azok a klubok, amelyek hisznek a „tapasztalt” menedzsereknek, úgy járhatnak, mint a ZTE a maga egyiptomijával…

M. B.
Nyitótókép: illusztráció/mti

• Cimkék:
labdarúgás NB I légiósok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére