A fogyatékkal élők példaképe lett Szekeres Pál

„Ha nincs a balesetem, sosem lettem volna államtitkár”

Húsz évvel korábban, 1991-ben vagyunk: a magyar vívóválogatott a bonni Világkupa-versenyről tart Budapestre, a sportolók a kisbusz hátsó traktusában kártyáznak. Aznap a korábbihoz képest más ülésrend alakul ki, ami Szekeres Pál további életét döntően befolyásolja. A kisbusz lesodródik az útról, a borzalmas baleset után két magyar vívót mentőhelikopterrel szállítanak a kórházba. Társáról először azt hiszik, nem éli túl a tragédiát, de szerencsére tévednek a mentősök. Szekeres Pálra gerincstabilizáló műtét vár, kiderül, soha többé nem állhat a lábára.

Értelmét veszti a korábbi élet

Hét hónapos kórházi kezelés előtt áll. Iszonyatos fájdalmai vannak, lelke és élete romokban. Huszonhat éves, amikor a válogatottság és az egzisztenciálisan is biztató jövő a szántóföldbe csapódó mikrobusszal befejeződik. A tegnap még olimpiai érmes vívó tolószékbe kényszerül.

Meg akar halni. Nem bírja. Nincs tovább. Szörnyű időszak jön.

A főiskolai államvizsga, a budapesti világbajnokság értelmét veszti. Utóbbit a kórházban tévén nézi. A nyugati utazások, a világfiak irigyelt élete, a válogatottsággal járó előjogok megszűnnek. Már nincs jelentősége a korábban sokra tartott dolgoknak: a sportolói körökben a rendszerváltozás előtt életformaszerűen űzött csencselésnek, az ebből vett BMW-nek, a Római-parti öröklakásnak, az olimpiai bronznak, a világranglista-vezető pozíciónak. Semminek. Az életnek sem.

Egy évet ad magának: ha nem változik valami, vége

Az orvos nem kertel: szemébe mondja, önnek ezt és ezt a gyógyszert kell szednie állapota stabilizálásához; ilyen és ilyen segédeszközökre lesz szüksége, ahhoz hogy létezni tudjon. Amikor távozik a doktor, rájön: már nem meggyógyítani akarják, hanem a kerekes székes életre megtanítani… Elmúlik a nyár, az ősz, de a hét, kórházban eltöltött hónap alatt sem változik semmi. Úgy érzi, ez az élet nem kell neki. Eldönti: egy évig mindent megtesz, de ha ezután is hasonlóan érez, akkor nem folytatja a harcot. Feladja.

Ha nincs a balesetem, soha nem lesz belőlem helyettes államtitkár – mondja.
Fotók: Petrik András

Átesik a holtponton

A rehabilitációs osztályra kerül, ahol teljesen legyengült szervezetét végtelenül szisztematikus munkával egyre jobb állapotba hozzák. Mint egy edzőtáborban. Naponta súlyzós edzés, kerekes székes gyakorlatok. Barátnőjét, akivel csupán néhány együtt töltött hónap köti össze, felhívja a kórházi ágyról: közli, már nem ugyanaz az ember, mint akit megismert, ezért szakítani akar. A nő hallani sem akar erről, így megpróbálják, működik-e a kapcsolat a drámaian megváltozott körülmények között is. A baleset keménységet és fegyelmezettséget hoz elő belőle. A kórházi szobában egymásnak adják a kilincset a családtagok, barátok, ismerősök. Sok ember segít, de ez egy olyan csata, amit egyedül kell megvívnia. Átesik a holtponton. Úgy érzi, igazán csak egyetlen dolog fontos: az életben maradás.

Helyettes államtitkár

Utólag azt mondja, amit végigcsinált, arra mindenki képes, semmivel sem különb másoknál. Legfeljebb annyival tud többet, hogy élsportolóként ismeri, mit bír a teste. A baleset után annyit foglalkozik vele a média, hogy közéleti figura lesz. Korábban Magyarországon a mozgáskorlátozottaknak alig volt megszólalási lehetősége. Szekeres Pál lesz a zászlóvivő. Rádöbbenti az országot, a fogyatékkal élők ugyanolyak tagjai a társadalomnak, mint az egészségesek. A különbséget csak az egészségesek érzik… Csodával határos módon visszatér a pástra is: a német kerekes székes válogatott edzője egy belgiumi edzőtáborba invitálja a kórházból, szeretné, ha felkészülne az Európa-bajnokságra. Nincs nagy kedve hozzá, de elindul. Megnyeri. Később háromszoros paralimpiai aranyérmes vívó lesz belőle. Civilben a fogyatékkal élő szószólójává válik, óriásit lendít sorstársai társadalmi elfogadottságán. Azon kevesek közé tartozik, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy hitelesnek tartsák: életútja és tettei megteszik ezt helyette. Két diplomát szerez, jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára. Ha nincs a balesetem, soha nem lesz belőlem államtitkár, mondja. Ő a világ egyetlen olyan sportolója, aki olimpián és paralimpián is érmet nyer. Barátnője igent mond neki. Három gyermeküket közösen nevelik.

S. V. A.

• Cimkék:
Szekeres Pál vívás fogyatékkal élők

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére