A hit könyörgése szabadulásért

Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. (Róma 10,13)

Semmi mást nem kíván Isten, minthogy segítségül hívjuk õt. Nem kell semmit hoznunk, csak kopogtatnunk kell a kegyelem kapuján. "Én a te egész tartozásodat elengedtem neked, mivel könyörögtél nekem" (Máté 18, 32) - mondja a király a gonosz szolgának. Hány embernek szolgált ez már vigasztalásul, hogy a szívbeli könyörgésen túl semmi mást nem kíván tõle az Isten. - Az isteni irgalomért való könyörgés soha nem hiábavaló, utat talál az Úr szívéhez, hiszen õ könyörületes és így a könyörületességére való hivatkozás mindig szíven találja õt. "Az én belsõ részeim megindultak õrajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr." (Jer 31, 20). Van úgy, hogy a bûnös nem alázkodik meg teljesen s még mindig igényekkel lép fel. Ilyenkor még késlekedik az Úr. Ha azonban az az eset, mint a tékozló fiúnál: "Nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak" - akkor az Úr sem tud mást tenni, mint lehajol a bûnöshöz.

Csak hittel kérd és hívd segítségül az Úr nevét. Úgy kell õt megragadnod, amint kijelentette magát az õ Igéjében. Az õ neve "Megtartó". Mondd neki, hogy feléd is bizonyuljon Megtartónak és ezt a nevét tegye elõtted is nyilvánvalóvá! Hiszen õ sohasem lehet hûtlen önmagához és nem mondhat ellene önmagának. "Nevedre várok" - azaz azt várom, hogy mindazt nyilvánvalóvá tedd elõttem, ami nevedben rejtve van (Zsolt 52, 11). - De ne hagyd magad megtéveszteni! Amikor a jerikói vak az Úrhoz kiáltott: "Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" - némelyek el akarták õt hallgattatni. De minél inkább csendre intették, annál jobban kiáltozott. "Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám" (Zsolt 77, 2). Mindig akadnak emberek, akik a belsõ nyomorúságba jutottat szeretnék távoltartani Jézustól. "Kapcsolódj ki, járj többet társaságba, légy vidám" - és más hasonló jótanácsok hangzanak el ilyenkor. De még veszélyesebbek szívünk belsõ hangjai, amelyek azt mondják: ugyan hagyd már, hiszen úgysincs számodra segítség, elveszett ember vagy te! E mögött mindig a gonosz húzódik meg. Menekülés helyett kétségbeesésbe akar taszítani. Állj meg a hitben saját, hitetlen szíved ellenvetéseivel szemben is! Mondd a zsoltárossal együtt: "Könyörülj rajtam a te kegyelmességed szerint: irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bûneimet!" Aki ilyen alázatosan és sürgetõ módon könyörög kegyelemért, meghallgatásra talál.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére