Mint a bélyeg-nem-gyűjtés

Új ateizmus: saját bibliát írnak és egyetemet alapítanak

A brit Anthony Clifford Grayling életrajza impozáns. Filozófiaprofesszor, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának képviselője, a rangos brit filozófiai társaság, az Aristotelian Society címzetes titkára, huszon-egynéhány könyv szerzője. Még a saját bibliáját is megírta: a The Good Book (A Jó Könyve), kedvenc filozófiai szövegeinek hatszáz oldalas kivonata, tavaly márciusban jelent meg. Ha ez nem lenne elég, hamarosan újabb címmel gazdagodik: az új londoni elitegyetem, a New College of Humanities (NCH) alapító-igazgatója lesz. Úgy tűnik, az NHC, mely kiváló ateista gondolkodókat szerződtetett (többek között Richard Dawkins evolúciós biológust, Peter Singer bioetika professzort, Niall Ferguson történészt, Laurence Krauss fizikust és Steven Pinker kísérleti pszichológust), a hitetlenek szemináriuma lesz.

Aki ennyiféle ranggal bír, annak óhatatlanul vannak ellenlábasai is. Akik Graylinget hataloméhesnek, a körülötte lévő felhajtást pedig eltúlzottnak tartják, azok számára a New College of the Humanities jó esettanulmány álláspontjuk igazolására. Profitorientált, elit és nagyon drága intézményről van szó; a képzésért a brit egyetemek – köztük a cambridge-i és az oxfordi – tandíjának dupláját kérik el. Grayling egykor kijelentette: „az egyetemi oktatásnak ingyenesnek kellene lennie mindazok számára, akik megfelelően képzettek,” ehhez képest most évente 30 ezer dollárt (kb. 5,7 millió forintot) fog kiszámlázni a diákoknak.

Az Egyesült Államokban sok magánegyetem létezik, az Egyesült Királyságban azonban csak egy – a Buckingham University –, de Grayling intézménye nem csak magán, hanem profitorientált is. Terry Eagleton irodalomtörténész – Grayling egyik legállhatatosabb kritikusa – „gyűlöletesnek” és „gusztustalanul elitistának” nevezte az új egyetemet a Guardian című napilapban, a londoni Birbeck College oktatói pedig azzal vádolják korábbi kollégájukat, hogy támadást indít a közoktatás ellen. Az elitizmus és kirekesztés imidzsének az is árt, hogy a bemutatott oktatógárdában mindössze egyetlen nő szerepel - állítja Jessica Weisberg a Religious Dispatches hasábjain.


Az új ateista iskola

A kritikusok vallási alapon is ellenzik Grayling iskoláját. Giles Fraser oxfordi filozófiaprofesszor a Twitteren tette szóvá, hogy az NCH „az új ateista iskola” lesz. A Church Mouse nevű népszerű keresztény blogger azt gyanítja, hogy a vallásos diákokat és tanárokat kizárják majd. Valóban nehéz elképzelni, hogy komolyan megfontolnák egy vallásos oktató jelentkezését, amikor megüresedik valamelyik katedra. És vajon hogyan válaszolnak majd annak a jelentkezőnek, aki a felvételi beszélgetésen kifejti, hogy hisz Jézus feltámadásában, vagy amikor arról kérdezik, hogyan alakította ki etikai nézeteit?

Eddig csak a Buckingham University volt privát Angliában. Kép innen.

Mouse szerint az iskola egy fundamentalista kiképzőtábor ateista megfelelője lesz. Más kritikusok szerint az elitizmusból fakad az iskola ateista kötődése. Az akadémikus intézmények közismerten a fehér, gazdag, nem hívő réteg bástyái. Grayling egyeteme szinte ezek paródiájának tűnik.

Grayling védekező pozícióból nyilatkozik új oktatási vállalkozásának gazdasági kérdéseiről. Interjúkban és újságcikkekben mutat rá a tényre, hogy a kormányzati megszorítások sok állami egyetemet kényszerítettek nem hivatalos privatizációra, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre több külföldi diákot fogadnak, akik kétszer annyi tandíjat fizetnek, mint a hazaiak. Állítja azt is, hogy sokféle ösztöndíjat kínálnak majd. De amikor vallási intoleranciával vádolják, egyszerűen nevet. „Hogyan lehetne valaki harcos ateista? – teszi fel a kérdést Grayling egy Guardian interjúban. – Olyan ez, mint a bélyeg-nem-gyűjtés: az ember egyszerűen nem gyűjti a bélyeget. Hogyan is lehetne valaki fundamentalista bélyeg-nem-gyűjtő? Egyszerűen nincs értelme.”

Dawkins a vallásról?

A New College of the Humanities nem ateista intézmény – állítja újra és újra Grayling és az egyetem szóvivői kara. De elég nehéz elképzelni Richard Dawkinst, amint óvatosan járja körül a vallás témáját. Grayling azt mondja, ő nem olyan vehemens, mint kollégája. „Én vagyok a finom változat” – hangoztatja gyakran.

Mint a Mindennapi megírta, Grayling a The Good Book: A Humanist Bible (A Jó Könyve: egy humanista biblia) című könyve tartalmilag igen összetett, Hérodotoszt ötvözi Konfuciuszzal, Montaigne-t Roger Baconnel, és végül az egészet nyakon önti egy csipetnyi jóféle angol humorral. Ez utóbbi vonás is alátámasztja egyik kijelentését, mely szerint nem helyes, ha egy könyv önmagát tartja az Igazság egyetlen forrásának, szükség van arra, hogy egy jó életről szóló könyv támogassa az eszmék és életstratégiák sokféleségét és a gondolkodás szabadságát. Grayling éppen ezért távol tartja magát attól, hogy tételes szabályokat írjon elő, még az „Úgy cselekedj, ahogyan szeretnéd, hogy mások veled cselekedjenek!” elvéről is úgy gondolja, hogy ez a mások életébe való kellemetlen beavatkozás hivatkozási alapjául szolgálhat. A Thinking Faith nevű, brit jezsuita weboldal kritikusa szerint a hívők „is úgy találhatják majd, hogy A Jó Könyvében megfogalmazott „Jó” szépen megfér hitükkel.

Grayling A Jó Könyvében mélyül el. Kép innen.

A Jó Könyve nem kiált új vallásért August Comte modorában, aki az 1800-as években próbálta megalapítani az „emberiség vallását”, melynek saját papjai és ünnepei lettek volna. Inkább önsegítő irodalom, mint kiáltvány. Ha következtethetünk ebből Grayling oktatási filozófiájára, akkor azt gondolhatjuk, hogy tiszteletben fogja tartani diákjai nézeteit.


A jó nem rossz

Grayling új egyeteme ugyanazzal a finom távolságtartással látszik kezelni a vallást, mint A jó könyv. Az iskola hallgatói számára négy tárgy lesz kötelező: a logika, a kritikai gondolkodás, a tudományos írástudás (science literacy) és az alkalmazott etika. A választható főszakok a jog, a közgazdaságtan, a történelem, az angol irodalom és a filozófia. A történész szak egyik kurzusának címe „a nyugati kereszténység születése”, a filozófushallgatók számára pedig választható tárgy lesz a „középkori filozófia”, de nincs vallási tudományokkal foglalkozó tanszék. Kötelezően választható tárgy „a jó természete és a jó élet.” A tanterv szerint átugorják majd a kultúrtörténetet és a posztmodernizmust a klasszikusok alaposabb tanulmányozásának érdekében.

„Azt gondolom, hogy a vallás hasonló módon fog szerepelni, mint a legtöbb bölcsészettudományi tantervben, azaz amennyire az oktatók fontosnak ítélik a történelem, filozófia és eszmetörténeti kurzusaikon – mondja Steven Pinker, aki az új egyetemen részidőben tanít majd, főállását megtartja a Harvard Egyetem pszichológia tanszékén. – A vallás a Harvard sok kurzusának anyagában szerepel, és nem hiszem, hogy ez másképp lesz majd az NCH-n.” Amikor 2006-ban a Harvard vezetése azt javasolta, hogy legyen kötelező egy vallási tárgy felvétele, Pinker volt a terv fő ellenzője.

Az új ateisták egyes kritikusai, például a már idézett Terry Eagleton szerint Grayling és társai a „nyugati kultúrfölény” és a szabadpiaci gazdaság „fanatikusai.” Közülük sokan valóban magánegyetemeken tanítanak, de Grayling A Jó Könyve legalább arra enged következtetni, hogy az ő hitvallása kellően jóindulatú ahhoz, hogy egy, a sokféleséget toleráló akadémikus intézmény vezetője legyen. A Grayling-féle „jó életet” egyformán elérhetik hívők és ateisták. Kár, hogy olyan rendszert betonoz be, amelyet csak kevesen tudnak megengedni maguknak.

mi, Religion Dispatches

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
grayling jó könyve vallás ateizmus könyv egyetem iskola oktatás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére