A történelem áldozata?

Tárgyalások Mindszenty feje fölött

„Mindszenty egy bíbornoki talárban garázdálkodó kém, áruló és valutacsempész” – harsogta Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára 1948. november végén. Ebből persze egy szó sem volt igaz, mindössze annyi történt, hogy a hercegprímás nagy lendülettel küzdött az egyházi iskolák 1948. júniusi államosítása ellen. Ezért aztán még az év karácsonyának másnapján őrizetbe is vették a katolikus főpapot, aki gyors tárgyalás után életfogytiglant kapott.

A modernkori egyháztörténet iránt érdeklődők jól ismerik ezt a történetet. Azt viszont már kevesebben tudhatják, hogy 1948-ban elterjedt annak a híre, hogy Czapik Gyula egri érseket Rómába küldte Rákosi, méghozzá azért, hogy lobbizzon a pápánál Mindszenty József eltávolítása érdekében. Amint az Murányi Gábornak a HVG-ben öt évvel ezelőtt írt cikkéből kiderül, maga Péter Gábor jegyezte az erről szóló beszámolót; az Államvédelmi Osztály vezetője ekkoriban egyházi ügyekben már két-három naponta állította össze tájékoztatóit a legszűkebb pártvezetés, a politikai bizottság (pb) számára. A főávós úgy tudta, hogy a pápa kijelentette: Mindszenty teljes mértékben bírja bizalmát, és így a kormány kérését nem teljesítheti. Igaz, néhány nappal később már arról jelentett, hogy Czapik lehet az utóda a Rómában időközben „kegyvesztett” hercegprímásnak.

Rákosi mindeközben több vasat tartott a tűzben. Mivel célja volt Mindszentyt elmozdítani, rávett három neves keresztényt, Kodály Zoltán zeneszerzőt, Szekfű Gyula történészt és Cavallier Józsefet, az 1944-ben a katolikusok zsidómentő akcióinak szervezésében oroszlánrészt vállaló lapszerkesztőt, hogy úgymond a „nyáj érdekére” hivatkozva meggyőzzék Mindszentyt a visszavonulás hasznáról.

Alku tárgya lett

Mivel ez nem jött be, a katolikus főpap végül börtönbe került. Ekkor, az olaszországi magyar követen, Velics Lászlón, illetve a Rómába kiengedett Mócsy Imre jezsuita szerzetesen keresztül Rákosi azt üzente, hogy ha a pápa nem ragadja meg az utolsó pillanatot, akkor beindulnak az igazságszolgáltatás malmai. Noha a Vatikáni Titkos Levéltár iratai még hozzáférhetetlenek, valószínű, hogy a katolikus egyháznak nem igazán állt érdekében a főpap „visszavonása”. XII. Pius végül a nyílt konfrontációt választotta. 1949 januárjában a magyar főpapokhoz intézett nyílt levelében nemcsak a hercegprímás elleni példátlan eljárást ítélte el, de az egyházi méltóságokat további „bátor helytállásra” buzdította, a kollaboráns főpapok tevékenységét pedig elítélte.

Az 1956-ig fogságban tartott, majd a budapesti amerikai követségre bemenekült Mindszenty az 1960-as években lett valódi alku tárgya a magyar állam és a Vatikán között. A több mint egy évtizeden át a nyilvánosság szinte teljes kizárásával zajló egyezkedés históriáját Szabó Csaba történész, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese néhány éve közreadta. Ebből kiderül, hogy 1960 márciusában Kádár János a következő iránymutatást adta pb-tagtársainak: „Számunkra legjobb az a helyzet, ami jelenleg fennáll (...), nekünk nincs különösebb okunk ezen változtatni, kivéve, ha ezt politikai alku tárgyaként tudjuk használni.”

De hasonlóképpen kivárt a második vatikáni zsinatot kezdeményező XXIII. János pápa és környezete is. Hiába éreztette az amerikai diplomácia a Szentszékkel, hogy a részére mind terhesebb a budapesti követségen tartózkodó Mindszenty, a Vatikán számára korántsem volt kívánatos egy idő előtti szabadulás. Ez esetben ugyanis fennállt volna annak a veszélye, hogy a konzervatív hercegprímás megjelenjen az 1962 októberében kezdődött második vatikáni zsinaton, s ott például szóvá tegye a hatalomnak elvtelenül behódoló püspöktársai cselekedeteit.

Kádár új egyházfőt akart

Az újabb fordulóban 1963 májusában Agostino Casaroli bíboros érkezett Magyarországra, akinek fogadására nemcsak az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke, Prantner József készült fel, hanem a III/III-as csoportfőnökség is. A bíborost szoros ellenőrzés alá vonták, s a telefon- és szobalehallgatás mellett 18 egyházi ügynököt is ráállítottak. Végül nem Casaroli vetette fel a hercegprímás kínos helyzetét. Álláspontját (miszerint az ügy „rendkívül fontos és kényes ... a pápa, ha akarná sem kényszeríthetné rá az akaratát Mindszentyre”) csupán rákérdezésre fejtette ki, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „egy általános rendezés”, például a püspöki kinevezések és a vallásszabadsággal kapcsolatos problémák megoldásával párhuzamosan lehetne modus vivendit találni – számolt be a pb-nek Prantner.

A magyar vezetés feltételei a tekintetben nemigen változtak, hogy a kiengedésért és a kapcsolatjavításért cserébe a Vatikán nevezzen ki új magyar egyházfőt, és adjon garanciát, hogy Mindszenty „nem folytatja a Magyar Népköztársaság elleni ellenséges tevékenységét”. Az alkudozások hosszú éveken át folytak, vatikáni részről mind aktívabb szerepet játszott a bécsi érsek, Franz König, aki többször is meglátogathatta Mindszentyt. Az álláspontok olyannyira megmerevedtek, hogy amikor az 1960-as évek közepén Mindszenty súlyosan megbetegedett, kórházi kezeléséért cserébe sem volt hajlandó lemondani egyházi tisztségéről.

Mindszenty kitart

Az események csak 1971 áprilisától gyorsultak fel, amikor VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta az ex-református püspök magyar külügyminisztert, Péter Jánost. A pb-nek címzett útijelentésében a politikus arról számolt be, hogy a pápa az akkor 79 éves, 15 éve Szabadság téri kényszerlakhelyén élő hercegprímást a „történelem áldozatának” nevezte, s egyben ígéretet tett rá, hogy az egyébként „nehezen kezelhető” Mindszentyt – kiengedése után – „megfelelő egyházi rendszabályokkal és kellő súllyal” eltiltják a nyilvános szerepléstől. A hercegprímás végül 1971. szeptember 28-án hagyhatta el Magyarországot, ám a tranzakcióból inkább a magyar diplomácia profitált. Az állam és az egyház viszonyának zavartalanságára hivatkozva például elérte, hogy a pápa nyilvánosan is visszavonja a Mindszentyvel szemben egykor fellépő főpapokra kimondott kiközösítést.

Szabadulása után, bécsi száműzetése előtt Mindszentyt rövid római látogatásakor még szívélyesen fogadta VI. Pál, ám hamarosan kiderült: a hercegprímás sem emlékiratainak kiadásáért cserébe, sem határozott felszólításra nem mond le, a Vatikánból kiszivárogtatott ezzel kapcsolatos híreket pedig közleményekben cáfolta. Így 1973 decemberében (másfél évvel a hercegprímás halála előtt) a pápa – feltehetőleg a magyar állammal kötött, részleteiben még nem ismert alkut betartva – hatalmi szóval nyilvánította üresnek az esztergomi érseki széket.

M. O.

A kép innen.

• Cimkék:
mindszenty szentszék kádár jános pápa 1956 egyház vallás politika történelem

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére