Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-03-15 19:11:00

A botrányhős, akinek saját vallása volt

Szülők, tanárok, papok tiltakoztak Elvis Presley ellen

Ma zárul az Elvis Presley-teret kijelölő szavazás. A „Király” sztárolásában a megszépítő messzeség is közrejátszhat, a Mindennapi ugyanis korántsem konzervatív erényeket fedezett fel róla.

„A magyarországi forradalom eszméivel való együttérzésért és azok népszerűsítéséért” avatná Budapest díszpolgárává a fővárosi Önkormányzat Elvis Presley-t, illetve egy, március 15-én lezáruló internetes szavazás útján kijelölendő teret is elnevezne róla. Az amerikai énekes emlékét azért tartja fontosnak megőrizni Tarlós István főpolgármester, mert Elvis Presley az 1956-os forradalom idején kiállt a magyarok mellett. 1957 januárjában egy televíziós műsorban a Béke a völgyben (Peace In The Valley) című dal éneklésekor arra kérte a nézőket, adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyaroknak és küldjenek nekik csomagokat.


A főpolgármesteri kezdeményezés kapott hideget és meleget is, de egy szempont elsikkadni látszott a vitában: vajon a jobboldali városvezetés akkor is teret szentelne Elvis Presleynek, ha kortársunk lenne? Az énekes ugyanis korának botrányhőse, az amerikai egyházak és a családvédő szervezetek fő célpontja, ezoterikus tanok hirdetője, és nem mellesleg két lábon járó drogpatika volt.


A vallásalapító vallástalansága

Bár Elvis Presley kultusza már életében súrolta a vallásos rajongás határát, halála után non-stop templomot is emeltek neki. Az 1935-ben Mississippi államban született énekesről kevesen tudják, hogy igen fogékony volt a spiritualitás iránt – még ha ennek kevés köze is volt a kereszténységhez. A kereszténység leginkább zeneileg hatott rá, elsősorban a gospel, a fekete gyökerekkel rendelkező, pozitív és dinamikus vokális egyházi zene. Elvis a gospel hatását mindig is fontosnak tartotta, egyik interjújában például szerénytelenül jelentette ki: „Minden vallásos dalt ismerek”.


Az üstökösszerű karriert befutó Elvis a new-age tanok hatása alá került. Mindenhová elkísérte 200 kötetes házikönyvtára, melyben spirituális salátatálként egymás mellé kerültek a keresztény, hinduista, taoista és zsidó szent szövegek, a teozófiai, kabbalista és numerológiai értekezések, valamint a „pozitív gondolkodás” és az agykontroll hatalmáról szóló művek. Az énekes – egyes mai sztárokhoz hasonlóan – ebből a vegyesfelvágottból fabrikált össze egy nehezen meghatározható tartalmú, személyes „vallásfélét”.


Szex, drog és rock’n’roll

Közhely, hogy minden kornak megvannak a maga lázadói, csak ezek a lázadók manapság egyre rövidebb szavatossággal rendelkeznek. Ami ma az exhibicionista Lady Gaga, az tegnap a szexuálisan túlfűtött Madonna volt, tegnapelőtt pedig a nihilista Sex Pistols. De hiába erőlködött bárki is az elmúlt évtizedekben, meg sem tudta közelíteni azt a megosztó hatást, amit Elvis Presley a maga korában kiváltott. Ma a legbrutálisabb death metal együttesre is csak unatkozva vonjuk meg a vállunkat, de az ötvenes évek prűd Amerikájában Elvis Presley maga volt a Sátán.

A szülők, a tanárok és a lelkészek egységfrontba tömörültek Elvis ellen, mondván, az érzéki zene és különösen a csípőmozgást hangsúlyozó tánc mételyező hatással van a fiatalokra. Jellemző, hogy hamar elterjedtek azok a kétes igazságtartalmú történetek, melyek Elvis produkcióinak szexuális túlfűtöttségéről szóltak, például az, hogy amikor először szerepelt a kor egyik vezető tévéműsorában, az Ed Sullivan showban, csak deréktól felfelé merte venni a kamera, mert az énekes nadrágjában egy kólásüveg dudorodott, kihangsúlyozva férfiasságát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




Tény, hogy a szűk nadrágok, a tarkabarka öltözék, a szemfesték, a besütött haj, a tudatosan kifejlesztett, érzékien biggyedő szájtartás felháborították a konzervatív közönséget. Nashville-ben és St. Louisban ellentüntetések zajlottak koncertjei alatt, melyek során Elvis-bábokat égettek. Az Elvis-jelenség radikalizmusa azonban nem csak a puritán tömegeket döbbentette meg, hanem az olyan sztárokat is, mint például Frank Sinatra-t – aki korábban egyébként maga is botrányhősnek számított. A legendás énekes az Elvis által képviselt rock’n’rollról azt mondta, hogy „brutális, gusztustalan, degenerált, vad… Szinte kizárólag negatív és destruktív energiákat közvetít a fiatalok felé.” 

Elvis Presley már katonai szolgálata idején függőjévé vált az amfetaminnak. Számtalan fórumon dicsérte az általuk biztosított erőt és energiát, valamint méltatta a drog súlycsökkentő hatását. Később ehhez még számos legális és illegális anyag párosult, melyek nagy szerepet játszottak fizikai és szellemi leépülésében. Utóbbi folyamat 1970-re odáig fajult, hogy Elvis váratlan látogatást tett Richard Nixonnál a Fehér Házban, ahol is – súlyos drogfüggőként – felajánlotta segítségét a „hippi drogok” elleni harcban. 1977-es halálakor szervezetében 14 különféle drog nyomát találták, melyek minden bizonnyal közrejátszottak tragikusan korai, 42 éves korában bekövetkező halálában.


A szelidítő emlékezet

Ifjúságellenes, drogos, destruktív… ha ma így jellemeznének egy művészt, holtbiztos, hogy egy magát konzervatívnak valló főpolgármester – ’56-os szerepvállalás ide vagy oda – nem nevezne el róla még egy padot sem. De hogy ez most mégis megtörténhet, mégsem az alakoskodásnak vagy az olcsó populizmusnak tudható be. Elvis említett jellemzői ugyanis feloldódtak a „Király” mítoszában.

Az emberi emlékezet ugyanis – ha nem köti meg személyes trauma vagy politikai propaganda – igen szelíd és megbocsátó természetű. Könnyen átlép a múlt azon vonásai felett, melyek saját értékeivel nem egyeztethetők össze, és megszelidíti az egykor volt lázadások parázsló momentumait. Ezért pottyant ki a köztudatból Elvis Presley összes, ma talán elfogadhatatlannak minősülő vonása, és ezért maradt meg a magyarok emlékezetében is úgy, mint „Király”.

Az Eleai vendég

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Híres ember
  • Erdei szerelmes, és rájött: 27 évig rosszul csinálta
  • Kisegyház-interjúk: ami már kínos Németh Sándornak?
  • Korda György és Balázs Klári
  • A Gyűrűk Ura írója és a nagy fordulat
  • Sötétség délben: magyar volt a múzsa
  • Mit ünnepelnek a keresztények szilveszterkor?
  • „Tudtam, hogy vége mindennek” – interjú Pajor Tamással
  • Petőfi halálát el kell felejteni?
  • Böjte atya a szegedi Csillagbörtönben
  • AIDS-világnap: híres művészek, akik hordozták a vírust

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.