Cellux Csoport - újrahasznosított ihlet

Szemét művészet

A mindennapi.hu , a Pécsett még pár napig látogatható Tükörben a Világ című vándorkiállításuk kapcsán két Cellux-alapítóval, Kismarty-Lechner Zitával és Pais Panival beszélgetett.

Kiket takar a Cellux Csoport elnevezés?

Kismarty-Lechner Zita: Rajtunk kívül még hat lány (Dani Boglárka és Gitta, Élő Fruzsina, Lőrincz Réka, Virágh Nelli és Vörös Jutka) alkotják „Celluxékat”. Sokfelől érkeztünk, van köztünk iparművész, képzőművész, pszichológus, pedagógus, szociológus és kertész, a lényeg, hogy mindannyian magunkénak érezzük a Cellux Csoport céljait, és magát a „celluxozást”.

Mi az a celluxozás?

Pais Panni: Celluxozásnak hívjuk azt az újrahasznosító-alkotó tevékenységet, amit mi csinálunk, és amit fiataloknak népszerűsítünk. Bármi lehet a kiindulópont: személyes élmény, mese, vagy tanórán felvetett környezeti probléma. Lepucolt flakonokból, dobozokból, mindenféle, első pillantásra haszontalannak tűnő limlomból készítünk füzetet, ékszert, pénztárcát, ajándékokat és játékokat. Nagyon fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy mi nem „termelünk”: nem eladni akarjuk a tárgyakat, a lényeg a „csináld magad”- hozzáállás, a közös foglalkozás, a vidám tanulás.

Azon túl, hogy a gyerekeknek érdekes lehet flakonból fülbevalót készíteni, hogyan lehet a kreatív foglalkozáson keresztül értéket közvetíteni?

K-L. Z.: A lényeg a szemlélet. Rengeteg olyan tárgy és anyag vesz körül minket, melyeket kapásból haszontalannak tartunk, és megszabadulunk tőlük. Egy pillanatra sem gondolkozunk el azon, vajon lehet-e még kezdeni vele valamit. Pedig - tapasztalatból tudom - ma már az általános iskolások is tudják, hogy civilizációnk a saját maga által termelt szemétbe fullad bele. Célul tűztük ki, hogy az emberek újrafogalmazzák a szemét fogalmát. A szemét ma egyenlő a „rosszal”, a „hulladékkal”. Pedig a minket körülvevő termékek nem csak úgy ránk hullanak az égből; megvan a maguk története. Van anyaguk, megvan az a munka, ami az elkészítésükhöz kell - és miután elhasználódtak, nem szükségszerű, hogy szemétté váljanak, hanem nyithatunk egy új, hasznos fejezetet a történetükben. Mi abban hiszünk, hogy ha a gyermekek a foglalkozásainkon elsajátítják, vagy legalábbis megsejtik a minket körülvevő tárgyak történetiségét, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy a környezetükkel is tudatosabban törődjenek. Egy tárgyhoz nem a „használom-eldobom” látásmóddal közelítenek majd, hanem sokkal differenciáltabban, ami megmutatkozik a tárgyhasználat kreativitásában is.

Mi volt a célotok a Tükörben a Világ című kiállítás-sorozattal?

K-L. Z.: Igen. A Zöld Fiatalok nevű csoporttal összefogva megpróbáltuk a gyerekek és a felnőttek számára bemutatni, milyen összefüggések hálózzák be életünket, néhány markáns példán keresztül érzékeltetni, hogy mindannyian részesei vagyunk globális láncolatoknak - ráadásul nem feltétlenül a végpontjai. Azt, hogy felelősek vagyunk a környezetünkben található tárgyakért, igyekeztünk a kiállítás eszközeivel, látványelemeivel is megmutatni, ezért építettük a nagy részét újrahasznosított anyagokból, tárgyakból.

Milyen módszerekkel próbáljátok erre az új tudatosságra nevelni a gyerekeket?

P.P.: A gyerekek a foglalkozások során olyan dolgokból állítanak elő tárgyakat, melyek általában szemétnek számítanak: tejeszacskóból varrnak táskát, papírdobozból ragasztanak pénztárcát, ásványvizes flakonból vágnak ki fülbevalót - csupa használati tárgy készül így. Van, amikor az alkotás nem használati tárgyak elkészítésére irányul, hanem a különféle anyagok újrahasznosításával mesélünk vagy játszunk. Az alkotás során a gyerekek a tárgyak mögé „látnak”: kezük munkája révén személyes kötődés alakul ki köztük és a tárgy között - mely az alkotás során kacatból értékké válik. Volt olyan, hogy egy kislány fülében még egy év elteltével is viszontláttunk egy olyan a fülbevalót, amelyet együtt készítettünk el.

Volt olyan, hogy utólag tapasztaltátok egy-egy foglalkozás résztvevőjénél a haladást, azt, hogy valami fontosat tanult akkor és ott tőletek?

K-L. Z.: Igen, igen [mindketten hevesen bólogatnak]. Talán meglepően hangzik, de a fiatalokban eleve megvan az igény arra, hogy tegyenek a környezetükért. Amikor elmentünk egy középiskolába foglalkozást tartani, a diákok büszkén mutogatták nekünk a hulladék újrahasznosításával kapcsolatos ötleteiket, és mohón várták tőlünk az új módszereket. De hallottunk olyanról is, hogy egy kislány a Cellux-foglalkozások óta rendszeresen rászól a szüleire, ha feleslegesen ülnének autóba: „Trolizni akarok, mert féltem a Földbolygót!”

A Tükörben a Világ kiállításon kívül milyen akciók, foglalkozások köthetők még a Cellux-csoport nevéhez?

P.P.: Sok iskolában tartottunk már órákat, de különösen érdekes volt a Mátyás téri Kesztyűgyárban szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel celluxozni, mert számukra a tárgyak hiánypótlóak voltak. A közelmúltból még említhetjük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartott foglalkozást is, melynek során a gyerekkönyvtár párnáira ügyeskedtük fel a Varró Dani verseihez közösen készített illusztrációkat. És azt se felejtsük el, hogy rengeteg tárgy vár arra, hogy kipróbáljuk, mire lehet még jó. Szóval addig biztosan nem fogunk unatkozni, amíg lesz celluxoznivaló.

www.celluxcsoport.blogspot.com/ 

Az Eleai vendég
 

• Cimkék:
cellux csoport recycling újrahasznosítás tükörben a világ

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére