Így jött létre az első nemzetközi politikai etikett

Miért hazudnak a diplomaták?

Giovanni Della Casa apostoli nuncius, a Szentszék kiemelkedő diplomatája volt az egyházi és egyúttal a diplomáciai etikett megalkotója. Amit létrehozott, megfogalmazott, az a világon az egyik legkevésbé megváltoztatott protokoll. Maga a diplomata szó is ezen az etiketten keresztül jött nemzetközi forgalomba, eredetileg olyan személyt jelölt, aki rendelkezik az előrelátás képességével, az egyensúlyozás művészi érzékével és olyan érzékenységgel, amire elsősorban az országok közötti politikai kapcsolatépítésben van nagy szükség. Ugyanakkor olyan személy, aki a türelem és a bölcsesség adományát is birtokolja.

Giovanni Della Casa Firenzében született 1503-ban. Bolognában tanult, majd Ubaldino Bandinelli irányította figyelmét az irodalom és a humán tudományok felé. Szenvedélyesen érdekelték a latin klasszikusok, majd az ókori görög kultúra. 1532-ben Rómában pappá szentelik. 1544-ben Benevento érseke lesz, s még ebben az évben a Szentszék velencei nunciusává nevezi ki a pápa. Ezekben az években számos költeményt írt. De nem csak ezt tette, hanem bevezette az inkvizíciót, és ő indította el az első eljárásokat a reformáció itáliai követői ellen. Később, amikor III. Julius személyében új pápa került a trónra, visszavonul, s ezután írja meg híres értekezését az etikettről vagy a szokásokról, illetve illemről. Ez 1558-ban jelenik meg posztumusz műként, Il Galateo címen.

A pápa halálát követően az újabb pápa, III. Julius visszahívja őt Rómába, s kinevezi vatikáni államtitkárrá. Nemsokára, 1556. november 14-én meghal Rómában. Traktátusa az illemről csakhamar egész Európában bestseller, sikerkönyv lesz.

Az étkezés rendjétől a hazugság leleplezéséig terjedő, sokrétű, sztorikhoz kötött viselkedési tanácsai közül most a hazugságról írt részből idézünk: „Úgy tűnhet, hogy az álmoknál semmi sem hiábavalóbb, egyvalami még náluk is üresebb: a hazugság. Ahhoz ugyanis, amit az ember álmában lát, legalább tartozik egy árnyék, egyfajta érzés, a hazugságnak azonban nincs se árnyéka, se képzete. Ezért a hallgatók fülét hazugságokkal tömni, elméjét béklyózni még annyira sem szabad, mint álmaink elbeszélésével; igaz ugyan, hogy a hazugságot néha igaznak veszik, de a hazugnak hosszabb távon nem hisznek, s ez nem elég: annyira figyelnek rá, mintha szemernyi értelem se lenne a szavában, se többé, se kevésbé, mintha nem is beszélne, csak a levegő süvöltene a szájából. Tudnod kell, hogy sok olyan hazugot találsz, akit nem rossz szándék, vagy haszonlesés hajt, hanem a puszta öröm: olyan, mint aki nem a szomját oltja, hanem ínyét kényezteti az ivással. Mások önteltségükben hazudnak, azzal nagyzolva, hogy valami csodás dolog van a birtokukban, és hogy fő-fő tudományosok. Hallgatással, tettel és cselekedettel is lehet hamisat állítani; láthatod, hogy középszerű vagy alacsonyrendű emberek annyi ünnepélyeskedést vegyítenek a modorukba, oly méltóságteljesen lépkednek, oly magasztosan beszélnek, sőt, mintha bírói pulpituson ülnének, úgy szónokolnak és páváskodnak, hogy meg kell halnod, ha rájuk nézel. Egyesek, bár nincs több vagyonuk másoknál, a nyakukban annyi aranyláncot hordanak, az ujjukra annyi gyűrűt húznak, fejükre és ruhájukra oly sok fibulát csatolnak összevissza, hogy még a Castiglione méltóságos urához se illene. Modorukból árad a negédesség és az önteltség, mely a hiúságból fakadó gőgből származik: márpedig ezeket a kellemetlen és helytelen dolgokat kerülni kell”.

Az értekezés magyarul is olvasható, a Lazi Könyvkiadónál jelent meg 2004-ben. A kiadó így ajánlja a könyvet: „A mű a legjobb boccacciói-firenzei nyelvi hagyományt folytatva született meg azzal a szándékkal, hogy – a helytelen modor szellemes, szarkasztikus felvázolása mellett – az udvariasság és a jólneveltség legfontosabb szabályaival és a helyes viselkedés időhöz, helyhez, körülményekhez szabott, ma is érvényes kritériumaival ismertesse meg az olvasót. Az olasz reneszánsz értekezés-irodalom e sajátos gyöngyszemének mindmáig ható népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga a mű címe a jólneveltség szinonimájává vált az olasz nyelvben”.

Vatikán – Vatica.insiderLaStampa.it; – dr. Békefy Lajos

• Cimkék:
diplomácia Róma Szentszék nuncius vatikán

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére