A holtak etetése és a megújulás

Luther értett a médiához

November hava évezredek óta a halál, a halottakra való emlékezés ideje. A pogány hagyomány még a 20. század elején is általános volt hazánkban - állítja Bálint Sándor néprajztudós Ünnepi Kalendárium című 1977-es könyvében. Halottak napján szerte az országban gyertyát gyújtottak otthon is, annyit, ahány halott volt a családban. Éjszakára kenyeret, bort hagytak az asztalon a hazatérő lelkek számára. Szabolcsban, Békésben pedig a mai napig is ismert a „holtak etetése”: régen fehér terítőn étkezett a család a sír körül, manapság egy-egy falatot kapnak be csupán, s vetnek belőle a halottnak is.

Gergely pápa reformál

A rómaiak ekkor tartották a Pomona-napot, a kelták pedig a Samhain ünnepet, mely a tél, az újév kezdetének napja is volt. A kelták hite szerint a halottak lelke október-november fordulóján egy éjszakára hazalátogat. Látva az évezredeken keresztül ható pogány halottkultusz erejét, nem csodálkozhatunk azon, hogy IV. Gergely pápa 844-ben november elsejére tette át az előtte május 13.-án ünnepelt Mindenszentek napját. Így próbálta a pogány halottkultuszt keresztény liturgiával és szokásokkal fölülírni.
Mindenszentek napja azon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezhetett meg. A katolikus katekizmus szerint az élő és holt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállnak. Ez a lelki kapcsolat teszi lehetővé, hogy a még élő hozzátartozók imádságaikat, jócselekedeteiket, és adományaikat felajánlhatták a tisztítótűzben szenvedő szeretteikért, s akár meg is válthatták őket a kénköves pokol tüzétől. Mivel a középkorban sem éltek túl sokan szent életet, a lelkiismeret-furdalástól gyötört, szeretteik lelki üdvéért aggódó hozzátartozók bármit megtettek volna, csakhogy a pokolból kimentsék elhunyt rokonaikat. A bűnök alóli feloldozást akkor nyerte el a hívő, ha teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés, vagy zarándoklat). A búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így az első ezredforduló eszkatológikus hangulatában kialakult a búcsújárás szokása is. A 12. századtól a búcsúcédulák árusítása a pápaság egyik fő jövedelemforrása lett. Ezzel meg lehetett vásárolni a bűnbocsánatot, és meg lehetett spórolni mindazt a kényelmetlenséget, amit a zarándoklat, a búcsújárás, a böjt jelentett, sőt még a gyónás alól is felmentette a híveket.

Médiaérzékeny mozgalom

Kevés reklámszöveg marad fenn az ezerötszázas évekből, de Tetzel búcsúcédula-árusító kis rigmusa; „Mihelyt a pénz a ládikába hullik, tisztítótűzből a lélek kiugrik” máig közismert. Ez nem az együgyű versike zsenialitásának köszönhető, hanem annak, hogy egy Ágoston-rendi szerzetest ez a kis rigmus annyira felbőszített, hogy azonmód pennát ragadott, s megírta azt a 95 tételt, amely elindította a reformációt. Luther kiválóan értett a médiához - véli Fabiny Tamás evangélikus püspök az Evangélikus Élet című lap 2008-as, a reformációhoz kapcsolódó ünnepi számában: „Egy jámbor baráttól talán szokatlanul taktikus ez az időzítés. Számolt azzal, hogy másnap - mindenszentek ünnepén - sokan meglátogatják majd a templomot, így röpiratának is több olvasója lesz. A mai médiavilágból vett kifejezéssel élve: számára nem voltak közömbösek a „nézettségi kvóták”, és „hirdetése” szempontjából a lehető legkedvezőbb „sávot” célozta meg. Mindez máris tanulsággal szolgálhat korunk egyházai számára. Akad azonban egy további, látszólag pofonegyszerű különlegessége is a reformátor tettének. A Luther által választott médiafelület a templom külső ajtaja volt. Nem odabenn eszkábált hirdetőtáblát, hogy a „biztos templombajárók” böngészgessék tételeit. Nem elégedett meg az egyház belső nyilvánosságával, hanem annál hatékonyabb csatornát használt, meglepő tudatossággal. Szándékos anakronizmussal azt mondhatjuk, hogy nem valamely, a - szélesebb nyilvánosság számára kevésbé ismert egyházi adón szólalt meg-, hanem kifejezetten egy „nagy hallgatottságú” műsorban. Nem egy eldugott sávban, hanem főműsoridőben.”
A főműsoridőben leadott adást sok százan, majd ezren „vették”, s álltak Luther háta mögé. A reformáció kezdetben megújulási mozgalom volt. Luther maga nem akart új egyházat alapítani, pusztán annyit akart, hogy a római katolikus egyház térjen vissza a bibliai értékekhez, hogy ezzel valódi megtérésre indulhassanak a hívek. Október 31.-én a protestáns világ a Reformáció emlékünnepét tartja, a gyülekezetekben igehirdetéssel, egyházi énekek éneklésével, kulturális alkalmak rendezésével emlékeznek vallásuk alapításának napjára. Mivel a protestánsok nem hisznek a szentekben és a tisztítótűz létezését tagadják, a temetőjárás, a gyertyagyújtás szokása egészen a 20. század közepéig elmaradt, s csak a szekularizáció hatására vált általánossá a protestánsok lakta vidékeken is.
 

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
mindenszentek reformáció luther fabiny

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére