Nyelvi különbségek katolikusok és protestánsok között

Keresztény vagy keresztyén

„A nyelvi elkülönülést a protestáns egyházak kezdték: zsargonszerű szavakkal jelezték, hogy nem tartoznak a katolikus egyházba, amire a katolikusok hasonlóan válaszoltak. A két egyház szaknyelve a 19. századra rögzült, és azóta sem korszerűsítették.” – mondta Prószéky Gábor nyelvészprofesszor A katolikus és protestáns nyelvezet sajátosságai című, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen nemrégiben tartott előadásában.

Kinek a pap, kinek a papné

A különböző vallások gyakorlatában persze fellelhetőek olyan eltérések, amelyeket csak különböző szavakkal lehet visszaadni. A protestánsoknál az úrvacsora vagy a konfirmáció például mást jelent, mint a katolikusoknál az áldozás vagy a bérmálás. A lelkészi és papi hivatás közti különbségekre utalnak az olyan szólások, mint a „torony alól házasodik” vagy a „Kinek a pap, kinek a papné”.

A közös szavak viszont jelenthetnek mást is: a protestáns „evangelizáció” jelentése az, ha valaki a Szentírás szövege alapján igét hirdet, a katolikus „evangelizáció” pedig a hittérítés. A protestáns „presbiter” az egyháztanács világi tagja, a katolikus „presbiter” viszont az áldozópap neve.

Meglepő történet a protestáns „keresztyén” és a katolikus „keresztény” szó használatának kialakulása. Krisztus görög nevéből, a „krisztianoszból” született a latin „christianus”, a szláv „krisztyán”, a magyar „kirisztyán” vagy „keresztyén”. A 18. század felerősödő hitvitái során néhány katolikus érvelő elhitette, hogy a „keresztyén” szó tulajdonképpen a keresztből származik, így nem lehet „ty”-vel írni. A többségben katolikusok lakta Magyarországon így ez a szóalak terjedt el, noha a protestáns szóhasználat a helyes – hangsúlyozta Prószéky.

Félreértelmezett hagyománytisztelet

„Annak idején a protestánsok a napi használatnak megfelelően alakították át a vallási nyelvezetet. De ez a nyelv megmerevedett az évszázadokkal ezelőtti állapotban, pedig eredeti lényege éppen a reformszerű megújítás volt.” – véli a professzor, aki szerint a félreértelmezett hagyománytisztelet az oka, hogy az egyházak sokszor érthetetlen nyelvet hasznának. Hívő katolikusként úgy tartja, hogy noha a II. vatikáni zsinat rugalmasabb, 20. századi nyelvet vezetett be a katolikus szentmisébe, a hívők a régebbi szövegeket nem értik, imamalomszerűen ismételgetik. Az elavult protestáns egyházi nyelvvel kapcsolatban Fekete Ágnes református lelkész kritikáját idézte, aki szerint az istentiszteleteken, gyülekezeti alkalmakkor, a sajtóban „olyan nyelvezeten beszélünk, amely nem érthető a mai emberek számára… Még a legfiatalabb lelkészek is a korosztályuk számára teljesen érthetetlen egyházi nyelvet használják”.

D. Veszelszky Sára

• Cimkék:
katolikus protestáns keresztény keresztyén

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére