- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-12-27 10:00:00 Nem hatott rá a mérgezett italJézus kedvenc tanítványa és az alkoholJános apostol hirtelen természetét ismerve gondolhatnánk azt, hogy nem vetette meg az alkoholt, ezért éppen az ő névünnepén áldják meg a római katolikus templomokban a bort.A római katolikus egyházban december 27-ét Szent János apostol ünnepnapjaként tartják számon, s ez a borszentelés ünnepe is. János talán az egyik legközkedveltebb apostol Jézus tizenkét tanítványa közül szerte a világon. A János név változata szinte minden európai nyelvben megtalálható, és igen gyakori név volt hosszú évszázadokon keresztül. Pedig János evangéliuma és a nevéhez kötött Jelenések könyve a Biblia legnehezebben érthető passzusai közé tartozik. János mégis kedvelt alakja volt a népi vallásosságnak is, és ezt valószínűleg nem írásainak filozófiai mélységével vagy miszticizmusba hajló látomásaival érte el, hanem inkább azzal a képpel, amely róla a bibliai történeteket vagy a legendáit ismerve kialakult az emberekben.
Jánost Jézus is igen kedvelte, aminek többször jelét is adta. János maga írja le, hogy „szeretett tanítványának” nevezte, az utolsó vacsorán közvetlenül mellette ült, és a keblére hajtotta a fejét. Péterrel és Jakabbal együtt jelen voltak a legfontosabb eseményekkor. Ők hárman alkotják azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehettek a kiváltságos pillanatokban: Jézus színeváltozásánál, Jairus lányának meggyógyításakor, az utolsó estén a Gecsemáné-kertben. János hirtelen természetét ismerve gondolhatnánk azt, hogy nem vetette meg az alkoholos italokat, ezért éppen az ő névünnepén áldják meg a római katolikus templomokban a bort. Pedig a bor megáldásának eredendően nem sok köze volt János apostolhoz. A néprajzkutatók a pogány italáldozat emlékének továbbélését látják a szokásban. A kora középkorban ugyanis még minden szent névünnepén szokás volt a szentek emlékére „áldomást” inni. Ez a szokás az évszázadok során kikopott az egyházi liturgiából, a János-napi borszentelés őrzi emlékét csupán a szentek nevére elfogyasztott bornak. Ennek az eseménynek az emlékére szentelik János-napkor a bort, amelynek hazánkban gyógyító erőt tulajdonítottak: fog- és fülfájást kezeltek vele. A János-napi szentelt borból az üres boroshordókba is került, hogy a következő évben is bő legyen a termés, és a középkorban ezzel a szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. A borivás áldás jellege odaillő énekkel a családi ünnepeken is helyet kapott. Szegeden és a Jászságban még apáink idején is „János poharának” vagy „János áldomásának” hívták az utolsó pohár bort, amit a vendégek elfogyasztottak.
A kép innen.
|
Hírsor
A hét java
|
|