Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-08-08 20:30:00

Nem a szupralapszariánus teológia a lényeg

Hendrix és Petőfi az Ördögkatlanban

A villányi borvidék idén negyedszerre megrendezett rendezvényének megszületésénél Cseh Tamás bábáskodott. Felbukkan Budapest című dalának szereplője és egymással vitázó cégvezetők, könyvtárosok és autószerelők.

„Ki az a Ferenczi Gyuri? És a Quimby? Életemben nem hallottam róluk” – értetlenkedik nagyharsányi szállásadónk, amikor arról kérdezzük, ellátogat-e az idén negyedszerre megrendezett Ördögkatlan Fesztivál programjaira. A fiatal, kedves asztalos és családja még jobban elcsodálkozik, amikor felvilágosítjuk, hogy a Most múlik pontosan című altersláger is Kiss Tibiék szerzeménye, és nem a Janicsák Veca írta.

Talán a fenti zavar is jellemzi, mennyire hatja meg a villányi borvidék apróbb településeit megmozgató, augusztus 7-én véget ért fesztivál (Palkonya, Kisharsány, Nagyharsány – a sokak által ismert Villányt direkt „ugorja át” a rendezvény) a helyieket. Hát, nem nagyon. A már-már nyuggerfesztiválnak is beillő programsorozaton feltűnően sok a jól szituált 40-es és 50-es, akik tinédzserekkel és kisgyerekes családokkal karöltve elevenítik fel ifjúkoruk lazulását. Sokan az idősebb generációból igazi katarzist is átélnek. Legalábbis ez történt a 40 felé járó Norberttel, aki elmondása szerint utoljára 1988-ban, a Petőfi Csarnokban járt Európa Kiadó koncerten, ám az akkor – a legenda szerint pártutasításra előidézett – áramkimaradás miatt félbeszakadt. Norbert péntek éjfélkor folytatta a 23 évvel korábban félbehagyott koncertet.


Hendrix és Petőfi

De nemcsak alternatív zenekarok lépnek fel a fesztiválon. Persze, van zúzós Kistehén koncert, Ferenczi Gyuri herflin nyomja a Csillagok háborúja zenéjét, miközben Hendrix-dallamokra Petőfi Sándort énekel – a hungarofolk blues százakat érint mélyen, már-már a DNS-csavarjaik szintjén, s az arcokon látszik, itt és most jó magyarnak lenni. Követhetetlenül pörgős a Besh o Drom, és megmagyarázhatatlanul sikeres a Budapest Bár, de van ennél több is a tarsolylemez alatt.
 


Jobbak-e a koncertek a villányi bornál? Kép innen.

Gyerekeket esélyegyenlőségre oktató mesék, a díszvendég Berecz András varázslatos mesevilága, Törőcsik Mari, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, no meg a Bárka Színház többek között Mucsi Zoltán és Scherer Péter improvizációival, Lovasi András és Bognár Szilvi Istennek szánt dalokat énekel a kisharsányi templomban, és így tovább. A palkonyai történelmi pincesor pedig napközben megtelik szelíden fröccsöző társaságokkal, ahol luxusautóval érkező cégvezetők sátorban háló könyvtárosokkal, pedagógusokkal és helyi autószerelőkkel, tanulókkal beszélgetnek.

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy az egzisztencialista filozófia aranykorának okait, vagy éppenséggel a szupralapszariánus teológia problémáit feszegetnék, de nem is ez a lényeg. A lényeg a közösség, a generációs és kulturális falak leomlása, és az ember-ember találkozások. Az esti koncertek végeztével pedig előkerül a gitár, és a nagyharsányi focipályán pirkadatig énekelnek 20-30 fős csoportok Illés, Fonográf, Sziámi, Cseh Tamás (Bereményi Géza) és Quimby-dalokat. Ilyenkor szürreális események tanúja lehet a fáradhatatlan Mindennapi-tudósító. 


Egy régi felvételen Cseh Tamás mellett Másik János is énekel (magáról)
 

Megtörténik például, hogy a huszonéves dalnok belecsap a húrokba és előadja a Budapest című dalt, amit egy sarokból az éppen az Európa Kiadó szintije mögül lekászálódó Másik János is érdeklődve figyel. Meg is hívnánk egy sörre, mert a legendás dalt torkuk szakadtából éneklő tizenéves fiúknak és lányoknak fogalmuk sincs arról, hogy a dalban szereplő János karnyújtásnyira tőlük üldögél („Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, / Közértbe megy le tejért János és Tamás”). Kérdezik, ki ez az ember, mire mondjuk, hogy ő a Másik János. Ők persze úgy értik, hogy a másik János. Marad tehát János szomorú szeme, és a kimondatlan kérdés, amely generációkat kapcsol össze, értelmiségi utakat fémjelez, és amely oly sok ember romlásához kötődik: „pálinkát, mérnek-e már?”

M. O.

A nyitókép innen.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.