Szó szerint vette a veszélyről szóló teóriákat

Breivik döbbenetes kommunikációs stratégiája

A legegyszerűbb és legmegnyugtatóbb kijelenteni, hogy Anders Behring Breivik őrült – ahogy ezt ügyvédje és a pert követő szakértők teszik. De amivel valóban foglalkoznunk kellene, az a norvégiai mészárlást megalapozó politikai program. Itt nem Breivikről, az emberről van szó, hanem a politikai közegről, amiből jön, és aminek nevében beszél. Arról a közegről, amely annyira sürgető feladatnak tartja a kereszténység megóvását, hogy erőszakot kell alkalmaznia. A Breivik-ügy arra kényszerít, hogy felismerjük, miféle valláspolitika kezdi eluralni Európát.

Politikai ideológiák akkor is lehetnek gonoszak és hitványak, ha megalkotójuk orvosi értelemben nem beszámíthatatlan. Tökéletesen épelméjű emberek is tehetnek borzalmas dolgokat a „szabadság”, a „nemzet” vagy a „kereszténység” nevében. Breivik szörnyű tettei lényegében egy valódi 21. századi médiastratégiát követnek.

Az Európai Függetlenségi Nyilatkozat című kiáltványában Breivik beszámol róla, hogyan használta a Facebookot, olyan európai konzervatívok email címeinek begyűjtésére, akiknél nagy eséllyel találhatott kedvező fogadtatásra. Nekik küldte aztán szét a szinte tökéletes angolsággal fogalmazott, ezerötszáz oldalas dokumentumot. Twitter fiókot hozott létre, ahol egyetlen bejegyzést tett öt nappal a támadás előtt, hogy ezt majd elérhessék az újságírók, amikor kutatásaikat végzik. Kiáltványából videó-összefoglalót készített, és arra biztatta kapcsolatait, hogy fordítsák le és terjesszék az anyagot. Míg az alapos előkészületek egyértelműen a médiának szóltak, Breivik, aki a támadás után nagy gondot fordított arra, hogy milyen kép jelenik meg róla, más közönséget is célba vett.

Hogy megértsük kommunikációs stratégiáját, érdemes visszagondolnunk a hidegháborús idők kommunista terrorcsoportjaira. Ádáz kommunistaellenessége ellenére Breivik az ő gyakorlatukat vette át. Ezek a brigádok hosszú szövegekben fejtegetették a forradalmi elméleteket és szerzőik a még nem radikalizálódott szélesebb közvéleményt igyekeztek megszólítani: gyakran vettek célba olyanokat, akik kritizálták a kapitalista rendszert és akár marxista terminológiát használtak, de elutasították a nyugati társadalom erőszakos megdöntését. Azt üzenték: ha egyetértesz velünk és érzed, hogy sürgős a változás, akkor hogyan húzódhatsz félre, hogyan maradhatsz ki ebből a mindent eldöntő küzdelemből?

Kozmikus vagy történelmi harc?

Saját forradalmi elmélete és egy sor kevésbé radikális iszlámellenes szöveg összefűzésével Breivik nem csak szélsőségesek egy szűk hálózatának imponál, hanem azoknak is, akik úgy vélik: „Európa iszlamizációja” élet-halál kérdés az európai és a nyugati civilizáció számára, és főleg azoknak, akik szerint mindezért azok felelősek, akik feladták Európa keresztény arculatát. Egy Fjordman nevű norvég blogger – akitől Breivik hódolattal és nagy terjedelemben idéz – így ír 2007-ben a The Brussels Journal nevű website-on: „A muszlimok Európa egyre több városában zaklatják, rabolják ki, erőszakolják meg, szúrják le, sőt ölik meg a nem muszlimokat. A született európaiak lassan másodrendű állampolgárokká válnak saját országaikban.”

Hasonló idézetekkel számtalan ultrakonzervatív politikai fórumon, blogon és egyéb médiumban találkozhatunk. Ezek jelentik a kapcsolódást a radikálisan szélsőséges különcök (mint Breivik), a radikális és iszlámfóbiás csoportok (mint az Angol Védelmi Liga) és a főáramhoz közelebb álló iszlámellenes kiadványok (például a Breivik által is hivatkozott harcos iszlám kritikus, Pam Geller Atlas Shrugs nevű blogja) között. Mind egyetértenek abban, hogy sürgető feladat a szerintük veszedelmes ellenséggel szembeni fellépés, és gondolataikkal elérik az európai társadalmak széles rétegeit.

Egy keresztény tömeggyilkos karikatúrája. Kép innen.

Breivik támadása arra int, hogy jobban odafigyeljünk a Fjordmanhoz hasonló figurákra. Nem az ő írásaik okozták a vérengzést – ezért Breivik a felelős. De Breivik nyomán feltűnik az európai és amerikai szélsőjobb őszintétlensége. Ha – ahogy hangoztatják – az iszlámellenes harc egész civilizációnk élet-halál kérdése, akkor nem „fegyveres ellenállásra” van-e szükség? Ha Breivik őrült, akkor elmezavarának alapja, hogy szó szerint értelmezte a szabadságunk és életünk fenyegetettségéről szóló, széles körben terjesztett eszmefuttatásokat.

Mark Juergensmeyer, a vallási erőszak szakértője szerint az ilyen erőszakot elkövetőket jellemzi, hogy hajlamosak feketén-fehéren gondolkodni, és előszeretettel értelmezik saját cselekedeteiket valamilyen kozmikus harc keretében. Ezért olyan veszedelmes és romboló a vallási erőszak, állítja. Az ultrakonzervatívok, mint Fjordman és a szélsőségesek, mint Breivik azonban nem egy kozmikus, hanem egy olyan történelmi harc nyelvén fogalmaznak, amely az Iszlám születésével kezdődött, és azóta is jelen van a világtörténelemben.

Európa elképzelt politikai közössége, feltételezett kulturális és társadalmi homogenitása forog kockán. A „kereszténység” – egy egységes, az iszlámmal szemben álló keresztény örökség lenne az, ami összefogná e szent Európát. Így Breivik nem annyira hívőnek, mint a kereszténységet óvó keresztes vitéznek tekinti magát. „Az európai kereszténység nem csak azt jelenti, hogy személyes kapcsolatban vagyunk Jézussal vagy az Istennel. Sokkal több annál. A kereszténység identitást, erkölcsöt, törvényeket és kódexeket jelent, melyek a világ legnagyszerűbb civilizációját hozták létre.” És valóban, a keresztes lovag hite nem különösebben erős. „Ha az ember személyes kapcsolatban áll Jézussal vagy az Istennel, akkor vallásos keresztény. Nekem, sokakhoz hasonlóan, nincs meg ez a személyes kapcsolatom, mégis hiszek a kereszténységben.”

Breivik kiáltványa nem alapvető teológia fogalmak köré épül: nincs szó a Jézussal való kapcsolatáról vagy harcának bibliai alapjairól. Az ima inkább valamilyen pragmatikus erőt jelent a modern keresztes vitéz számára: „ha az imádság szellemi erőt ad, akkor gyakorlati haszna van. Gondolom, ez kiderül majd… Ha van Isten, akkor az egyház többi mártírjához hasonlóan én is a mennybe jutok majd.” A kereszt nem misztikus vagy vallási jelentést hordoz számára, hanem a sokféle európai „törzs” pán-európai közösségének erős kulturális jelképként tekinti. Kereszténysége politikai természetű, és nem társul hozzá a hit gyakorlása. Mégis több köze van a kereszténységhez, mint az európai politika egyéb, szekuláris gyökereihez.

A közös keresztény örökség miatt kulturálisan egységes Európa feltételezése, és az az állítás, hogy az európai országokat a tőle alapjaiban idegen iszlám ostromolja, egy szélesebb európai közönség számára elfogadható. Ez a legnyugtalanítóbb tanulsága Breivik tettének és kiáltványának. Ahogy a hidegháborús idők baloldali terrorizmusában kikristályosodottak a szocializmus legveszélyesebb tendenciái, úgy a jobboldali terrorizmus aggasztó üzenetet küld az ultrakonzervatív retorika állapotáról. A norvégiai tragédia után már nem tagadható: a politikai vallás előre tört, még az állítólag szekuláris Európában is.

Ludger Viefhues-Bailey

A cikket fordította: K.J.

 A nyitókép innen.

• Cimkék:
Anders Behring Breivik Oslo norvég terror gyilkosság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére