Magányos férfiak elidegenített csoportja

A vallás tehet a fanatizmusról?

Henry Kissinger 1994-ben megjelent Diplomácia című, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanulmányának tárgyszavai között nem szerepelt az Iszlám vagy a vallás kifejezés. Egy másik amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright tíz évvel később megjelent hasonló témájú tanulmányának (A hatalmas és a mindenható: Gondolatok Amerikáról, Istenről és a világ ügyeiről) közel felében a muszlimokról és az iszlámról van szó.

A két mű kontrasztja látványosan mutatja, mekkorát fordult a világ, amikor 2001. szeptember 11-én 19 muszlim férfi eltérített néhány repülőgépet, és a World Trade Centerbe, a Pentagonba és egy pennsylvaniai mezőre csapódott velük. A merényletek nyomán az addig magánügynek számító vallás sok nyugati országban visszakerült a közügyek közé. „9/11 megmutatta, hogy a vallást nem lehet többé figyelmen kívül hagyni – mondta Scott Appleby, az indianai Notre Dame egyetem történésze egy a Vallás szeptember 11. után témájú szemináriumon, a Cambridge Egyetemen. – Nemzeti rendszereken, radikális, szélsőséges törekvéseken kívül emberi jogi, béketeremtő és egyéb civil mozgalmaknak is alapeleme”.

A támadások után az észak-amerikai és európai kormányok és kutatók a szociológiához, a pszichológiához, az antropológiához és más tudományágakhoz fordultak, próbálván megérteni a vallási motivációjú erőszakot, és kidolgozni a megelőzés módjait.

Az eredmények vegyesek, nem tudjuk világosan, mi a vallás szerepe a radikalizmusban. A szélsőségesség mozgatórugói talán inkább keresendők a pszichológia és a csoportdinamika, mint a hit területén. Az arab tavasz az al-Kaida dzsihádista ideológiájának hatékony demokratikus alternatívájává válhat.


Szekuláris rövidlátás

A szeptember 11. előtti évtizedekben a nyugati országok politikusai és stratégái Appleby szavaival élve egyfajta „szekuláris rövidlátással” kezelték a vallás politikai szerepét. Mivel a közfelfogás a vallást magánügynek tartotta, az elemzők általában nem foglalkoztak vele. Pedig az ultrakonzervatív vallási ideológiák akkoriban már számos világvallásban felütötték a fejüket, és gyakran a politikai gyakorlatra is hatással voltak. Iránban iszlám forradalom zajlott le, Afganisztán szent háborút vívott a Szovjetunióval, zsidó telepesek költöztek be palesztin területekre, az Egyesült Államokban színre lépett a keresztény jobboldal, indiai hinduk és srí lankai buddhisták fordultak a nacionalista politizálás felé.

Samuel Huntington harvardi professzor egyike volt a keveseknek, akik foglalkoztak ezzel a tendenciával. 1996-os, a A civilizációk összecsapása című művében a vallási és a kulturális ellentéteket jelöli meg a hidegháború utáni konfliktus gyökereként. A nyugat és az iszlám világ összeütközésre van ítélve, állította.

Amikor az al-Kaida szeptember 11-én lecsapott, „az első reakció az volt, hogy ezek az emberek bizonyára agymosott vallási fanatikusok” – mondja Scott Atran antropológus, a vallási konfliktusok kutatója. Bár George Bush úgy nyilatkozott, hogy az iszlám békés vallás volt, amit a szeptember 11-i merénylők „térítettek el”, Amerika „terrorellenes” háborúja – az afganisztáni és iraki hadviselés, és az Egyesült Államokban bevezetett fokozott biztonsági intézkedések miatt – sok muszlim számára inkább „iszlámellenes háborúnak” tűnt.

Újjászületett iszlamisták

A 9/11 utáni években a muszlim szélsőségességet tanulmányozó társadalomtudósok fókuszába az „iszlám” helyett a „radikalizmus” került. Arra jutottak, hogy a hit fokozhatja az extrémizmust, de a fiataloknak előbb fogékonnyá kell válniuk a radikális eszmékre. „Eredményeink szerint a szélsőséges mozgalmakhoz csatlakozók többsége nem kapott vallásos nevelést – mondja Atran. – ’újjászülettek’ a hitben, általában késő tizen- vagy kora huszonéves korukban, a barátok révén, néha egészen gyorsan.” Az erőszak legfontosabb tényezője nem a vallási buzgalom, hanem a baráti közösség, melynek tagjai készek feláldozni életüket. „A barátok kötik a dzsihádhoz az embereket, akik készek meghalni egymásért” – von háborús párhuzamot Atran.

A szeptember 11-i, a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni merénylők életrajzainak tanulmányozása nyomán elidegenedett fiatal muszlim férfiak portréja rajzolódik ki, akik célt és önbecsülést kerestek, amit a szélsőséges iszlamista csoportokban találtak meg. „Nagyszabású célról, a jó és a gonosz harcáról beszélnek, ahol te a jó oldalon állsz” – magyarázza Russell Razzaque, bangladesi származású brit pszichiáter, akit 1989-ben, londoni orvosi egyetemi évei alatt sikertelenül próbáltak meg beszervezni iszlamista toborzók. „Fiatal emberekről van szó, életüknek abban a szakaszában, amikor értelmet, barátságokat, dicsőséget és kalandot keresnek. A radikális ideológiák kielégítik ezeket az igényeiket” – mondja Atran. Razzaque szerint a vallásos muszlim diákok voltak a legkevésbé nyitottak a szélsőséges verbuválókra.

Új remények az arab tavasz nyomán

9/11 óta a kormányok és a szakértők különböző, gyakran egymásnak ellentmondó ötletekkel álltak elő a nyugati országokban élő muszlim fiatalok radikalizálódásának megelőzésére. Az egyik megközelítés – melyet sok muszlim közösség támogat – úgy próbálja felvenni a harcot az al-Kaida féle radikális iszlámmal, hogy a vallási tanok mérsékelt értelezését hirdeti, melyet egyesek a „valódi iszlámnak” neveznek. Atran szerint ez „teljesen megalapozatlan,” mivel semelyik vallásnak sincs egyetlen helyes értelmezése. Szerinte szociális munkásoknak kellene azokkal a fiatalokkal dolgozniuk, akik fogékonyak lehetnek a radikális gondolatokra. Az egyik brit program például úgy segít fiatal muszlimoknak a problémák és konfliktusok megoldásában, hogy nem próbálja megváltoztatni vallási nézeteiket. „Pszichológiai eszközöket használ, de vallásbarát” – mondja a Cambridge Egyetem szociálpszichológusa, Sara Savage.

Razzaque azt vallja, hogy az arab tavasz demokráciára és szabadságra törekvő mozgalmai új és nem várt megelőzési stratégiát jelentenek, mert aláássák azt az iszlamista állítást, hogy a muszlim világnak új iszlám kalifátust kell létrehoznia. „Ami most az muszlim világban zajlik, az az al-Kaida és a szélsőséges iszlám tanainak tökéletes elutasítása” – véli.

Forrás: Reuters

A kép innen.
 

• Cimkék:
terrorizmus 9/11 szélsőségek fanatikusok iszlám vallás politika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére