„Idén is igaza volt a mormotának”

A tavaszjelző medve nem hungaricum

Szépapáinknak nem karóra vagy mobiltelefon, hanem a naponta háromszor – hajnalban, délben és este – megkonduló harang jelezte az idő múlását. Naptár sem akadt minden házban, ezért a földműveléshez fontos időjárási jelenségeket is a számukra legismertebbhez: az egyházi ünnepekhez, a szentek évfordulóihoz kötötték. Ezek a népi időjósló megfigyelések nem vesztettek népszerűségükből. Ma is sokan számon tartják, hogy Katalin kopogott-e vagy locsogott, Medárd napján pedig aggódva kémlelik az eget: kezdődik-e a negyven napos esőzés?

A Mária-ünnepek közül február 2-ához, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához is fűződik prognózis: a gyertyaszentelői medvére vonatkozó megfigyelés. 

Jókai Mór Az új földesúr című regényében így írja le az ünnepet: „Gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak s lombnak nézik a fán a fagyöngöt… ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább – mert ez még csak a tél kacérkodása, mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förgeteg van, hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai s a lobbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg… ha jégcsap hull a fenyők zúzmarásos szakálláról, ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad, nem megy vissza többé odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek…Mert a medve tudja ezt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét… Honnan vette a medve természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az régen fel van jegyezve, az bizonyos”.

Francia mackók

Mindmáig nem sikerült olyan 1862 előtti – ekkor jelent meg Az új földesúr – „magyar időjárási észleletet” találni, amely feljegyezte volna a medve viselkedése és az időjárás változása közti összefüggést. Ismerve a medve életterét, valószínű sem a csallóközi halásznak, sem az alföldi pásztorembernek nem lehetett alkalma az állat viselkedését megfigyelni.

Jókai fantáziájának szüleménye lenne tehát a gyertyaszentelői medve? Korántsem! A Búvár című népszerű tudományos folyóirat hasábjain 1968-ban Pozder Miklós jutott arra a felismerésre, hogy Jókai mackója valószínűleg francia „odúból” bújt elő. 1862-ben jelent meg ugyanis Victor Hugo A nyomorultak című regénye, melyben olvashatók az alábbi sorok: „Ennek a télnek egyik napján a nap egy kissé kibukkant délután, de február másodika volt, Gyertyaszentelő régi ünnepe, ennek hazug, hathetes fagyot jelző napja ihlette Mathieu Laensberget erre a két verssorra, amelyek méltán váltak klasszikussá: 'Ha a napnak ragyogni van kedve/Barlangjába visszatér a medve.'”

Olvasta-e Jókai Victor Hugo regényét Az új földesúr írása előtt vagy közben, és ennek alapján alkotta-e meg a „filozóf medve” alakját? Jókai negyven napja s a francia regény hathetes (42 nap) időtartama e feltételezést támogatja. Persze az sem kizárt, hogy mindketten, Hugo és Jókai ugyanabból a közös forrásból merítettek: a francia által is említett Laensberg versikéjéből. Laensbergről igen keveset tudnak még a francia lexikonok is. Valószínű, hogy a liége-i Szent Bertalan templom kanonokja volt. Liége – a mai Belgium egyik nagy városa – már 720 körül püspöki székhely volt.

Számos temploma közül a kincstáráról ismert Szent Pál székesegyház mellett a 11. században felszentelt Szent Bertalan templom a leghíresebb. Kanonokjának nevét egy neki tulajdonított, 1636-ban kiadott évkönyv őrizte meg. A Liége-i Almanach az évkönyvnek megfelelően az érvágásra s hajvágásra alkalmas napok felsorolásától kezdve az eljövendő években bekövetkező események megjósolásán át „meteorológiai előrejelzésig” sok mindent közölt. A franciául jól tudó Jókai számára az Almanach közvetlen forrás lehetett.

Filozóf mormoták és borzok

A gyertyaszentelői medve tehát nem „hungaricum”. Oláh Andor Az idő a gazda mindenütt című, 1986-ban megjelent könyve is megerősíti ezt: felsorolja ugyanis mindazon házi- s vadállatokat, melyek viselkedéséből a nép időjósló következtetéseket von le – a medve nem szerepel a felsorolásban. Nem ír a medvéről az 1894-ben megjelent Pallas Nagy Lexikonának gyertyaszentelő címszava sem. Sőt, még csak nem is egyedülálló teljesítmény a medve február 2-ai előcammogása. Amerikában is figyelik gyertyaszentelő napján – de nem a medvét, hanem a mormotát. Ott ugyanis a szintén téli álmot alvó mormota viselkedéséből vonható le ugyanaz a következtetés.

„Gyönyörű – mondta Ethan. – Itt a tavasz, Baker úr. Idén is igaza volt a mormotának” – olvasható John Steinbeck amerikai író Rosszkedvünk tele című 1961-es regényében. A mormota és a gyertyaszentelő kapcsolata az Egyesült Államokban oly erős, hogy némely szövetségi államban, például Missouriban február másodika hivatalos neve Groundhog-day, azaz mormota nap. Tavaly bejárta a világsajtót a Pennsylvania államban „működő” legendás mormota, Punxsutawney Phil képe – „ő” akkor további hat hét telet jósolt. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy német nyelvterületen a borz is „filozóf”, azaz időjósló állat.

Kiss László

• Cimkék:
gyertyaszentelő medve mackó borz mormota időjárás tavasz tél jós

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére