Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2010-12-07 07:01:00

Filmfesztivál a szegénységről

A nyomor intimitása

A hétvégén lezajlott Szegénység Arcai Filmfesztiválon a Mindennapi-ra Zsigmond Dezső Élik az életüket – kárpátaljai szilánkok című filmje gyakorolta az egyik legnagyobb hatást.

A DocuArt szervezte Szegénység Arcai Filmfesztiválon az alkotások közös nevezője a dokumentarista szakma egyik legkeményebb témája volt: a nyomor és szegénység.
A 2007-es Filmszemlén díjazott Élik az életüket – kárpátaljai szilánkok című film alapszituációja önmagában is többismeretlenes egyenlet. A kárpátaljai kisközségben, Csetfalván egy házban él Kati, Nóri és Imi, akik harmincas éveikben járó testvérek. Amellett, hogy még mindig nem tudják feldolgozni szüleik tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát, újabb és újabb egzisztenciális és személyes konfliktusokba bonyolódnak. Nóri jelenlegi élettársa, gyerekének apja, Laci például Kati korábbi élettársa volt. Imi már a történet elején – a kamera 2005 nyarától 2006 nyaráig követi végig epizódszerűen a testvérek életét – masszív alkoholista, aki a filmvásznon szinte kizárólag illumináltan jelenik meg. Kati pedig a nagybetűs Város – Beregszász – vonzásában kezd eltávolodni lányától, a kamaszkorba lépő Szabinától. Ezekre a szövevényes emberi viszonyokra rakódik rá levakarhatatlan koszrétegként az embertelen, minden élettevékenységet megmételyező, kilátástalan szegénység.

Kárpátalja helyszínként különösen érdekes, de nem nemzetiségi ellentét miatt. Pont ellenkezőleg – bár ukrán szereplők is fel-feltűnnek a vásznon - a „nemzetiség”, mint identitás egyértelműen háttérbe szorul a társadalmi helyzet mögött. A határon túli helyszín tehát pont azáltal válik érdekfeszítővé, hogy hangsúly nem a nemzetiségi színezeten, hanem a szegénység egyetemes „nyelvén” van. Csetfalva sem erős, összetartó közösségként jelenik meg a filmben, hanem egy végső anyagi és emberi tartalékait felélő településként, ahol Katiéknak már teljesen kimerült a hitele.


Jajkiáltások

Joggal nevezhetjük a film szereplőit „Katiék”-nak, hiszen a film elsősorban Kati és lánya, Szabina sorsára koncentrál. Kati eleinte láthatólag élvezi a figyelmet, érezhető, hogy szinte lubickol a kamera lencséjében. Azután később – tán a megszokás, tán a súlyosbodó problémák miatt – ez az érdeklődés elvész, ezáltal a néző és az ábrázolt sorsok közti intimitás magától értetődővé válik. És az Élik az életüket legnagyobb erénye pont ez az intimitás: a nyomor intimitása. Ágoston Gábor, Bálint Arthur, és Lovasi Zoltán kamerája ott van a közös ágyba szorult anya és lánya mellett, ott van a karácsonyi asztal alatt, a részegen halálra fagyott fivér merev ujjaival együtt kitört templomkerítés előtt. Egyszer láttuk csak úgy, hogy ez az intimitás megszakad, amikor a film megszakítja forgását: a Kati és Laci közti veszekedés elfajulásánál. A hirtelen vágás hatására a néző érzi, hogy a film készítői most látták jónak, hogy előbújjanak a hideg lencse mögül, és megakadályozzák az erőszakot.

A filmben a kissé sutának ható, angol nyelvű bevezetésen és záráson kívül egyáltalán nincs narrátor, az emberek egymásnak mesélik el azt, amire a néző kíváncsi. Megdöbbentő ez az önkéntes lemeztelenedés, ahogy előttünk zajlanak az érzelemkitörések, előttünk zajlanak a – szinte szó szerint értendő – késhegyre menő viták, ahol nem érvek, hanem értelemnélküli jajkiáltások csapnak össze. Ez még akkor is sokkoló, ha néhány emberen – leginkább az epizódszereplőkön, de eleinte még a főszereplőkön is – érződik a kamera jelenléte miatti elfogódottság, vagy éppen a megjátszás.

A film nem a konkrét életstratégiákra koncentrál, hanem arra, hogyan élik meg a szereplők a szegénységet, az alkoholizmust, a családi problémákat. A nézőnek olyan érzése lehet, hogy Katiékkal a dolgok csak úgy megtörténnek. Ez a hangsúlytalanság erősíti a mű egzisztencialista hangulatát, az emberi tehetetlenség érzetét. És bár a rendező nyilatkozata szerint „a filmnek története, eleje, közepe és vége van”, és ez a vég alapvetően pozitív, mégsincs igazi „filmes” lezárás. Tény, hogy a kimért angolsággal előadott zárszóból arra lehet következtetni, hogy Kati felhagyott az ivással, de a néző a filmből leszűrt tapasztalatai alapján mégis azzal az érzéssel áll fel a székéből, hogy Kati kálváriája még nem ért véget.

Az Eleai vendég

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek A mozi
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Milyen a jó mártír?
  • Jövő héten érkezik a Vaslady
  • Lista: ezeket játsszák a Filmszemlén
  • Elment a „barbár messiás”
  • Nőuralom az új Avatarban
  • Elveszett gyerekek faluja
  • Mi Jankovics Marcell rajzfilmjeinek titka?
  • Tarolni fognak a magyar filmek Franciaországban?
  • Készül a Szíven szúrt ország kettő

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.