A keresztény sajtó: tündöklése vagy bukása?

Csak az Egyesült Államokban több száz nyomtatott, és megszámlálhatatlan online keresztény sajtótermék létezik, szinte naponta születnek újak, és buknak meg régiek. Mindeközben abban sem lehetünk biztosak, hogy pontosan mi is a keresztény média definíciója. Hiszen csakúgy, mint a Júdea Népe Front, nem ritka, hogy egy kereszténynek címkézett sajtótermék önkényesen a kereszténység-skála origójára helyezi magát, és minden eltérő színezetet félszívűnek, világinak, vagy egyenesen árulónak állít be. Sok médium pedig éppen ez ellen a nézőpont ellen küzd. Minden médium keresztény, amiről ő maga, vagy más ezt állítja - vágnak rendet Quentin Schultze és Robert Woods amerikai szerzők 2008-as könyvükben (Understanding Evangelical Media: The Changing Face of Christian Communication).

Egy biztos, a két legtermékenyebb irányzat: a katolikus egyház és az úgynevezett evangéliumi mozgalom (más néven evangelikálok). Mindkét irányzat jellemzője, hogy hajlamos védekező pózt felvenni a fősodratú (világi) véleményformálókkal szemben, és legalább olyan fontosnak tartja a csoporton belüli kommunikációt, mint a kívülállók megszólítását.
Mi tehát a keresztény média? Ha az Egyesült Államokban tesszük fel a kérdést, tízből kilencen evangéliumi sajtótermékekre - tévé-prédikátorokra, keresztény könnyűzenei és családi magazinokra - gondolnak. Franciaországban pedig, éppen ellenkező arányban, a katolikus egyház által fenntartott csatornákra.

Az Egyesült Államokban az evangéliumi sajtó dominál

Több millióan olvassák az Evangelical Press Association mintegy négyszáz tagkiadványát. Emellett több száz sajtóterméket tart számon a hagyományos protestáns és a katolikus egyházak sajtószövetsége. Kimagasló olvasottsággal büszkélkedhet a baptista Billy Graham közösségének 800 ezer példányszámú folyóirata: a Decision Magazine, és hasonló olvasótáborral bír a World Vision is - az azonos nevű missziós szervezet kiadványa, - mely negyedévente félmillió emberhez jut el. Felekezeti újságok közül megemlítendő a 60 ezer előfizetővel bíró Holiness Today: a nazarénusok lapja és a The Banner: az észak-amerikai Christian Reformed Church lapja, illetve a Methodist Reporter.
A felekezetek közötti lapok az amerikai keresztény sajtóspektrum közel felét teszik ki. Ezek között is a legizgalmasabb kiadványok azok, amelyek nem adományokból vagy egyházi pénzből, hanem többnyire a „piacról”, vagyis az eladott példányokból és hirdetésekből élnek. Míg Schultze és Woods szerint az egyházi médiában általános a kézi vezérlés, a független kiadványok körében gyakoribb az újságírói szabadság, a független szerkesztőségi álláspont. Ilyen a Billy Graham által alapított, sokak által a legbefolyásosabb nemzetközi evangéliumi lapnak tartott, és félévszázados fennállása során politikailag a bal-közép felé tolódó Christianity Today. Vagy a konzervatív evangéliumi alapállású World magazin, mely utóbbi nemegyszer demonstrálta függetlenségét azzal, hogy keresztény szervezetekről is lerántotta a leplet. Egyedi hangot képvisel a progresszív, jog- és környezetvédő Sojourners is, amelyről egyébként éppen a World szellőztette meg, hogy az „abortuszt és ateizmust támogató” Soros György alapítványától is komolyabb támogatásokat fogadott el. Megemlítendő még a teológiailag liberálisként számon tartott Christian Century, és a fiatalok körében népszerű Relevant magazin.

Angolok, franciák és a németek

Míg az Egyesült Államok keresztény sajtópiacán az evangéliumiak dominálnak, Európában a történeti egyházak uralják a terepet. Az Egyesült Királyságban a konzervatív-evangéliumi beállítottságú Church of England Newspaper mellett két minőségi, felekezetek közötti sajtótermék emelkedik ki: az evangéliumi és karizmatikus olvasókat megcélzó Christianity Magazine, illetve a „harmadik utas”, a szociálisan érzékeny Third Way.
Németországban a 620 ezer példányszámú Frau und Mutter katolikus magazin a legkelendőbb, illetve az Evangelisches Gemeindeblatt für Württemberg, az evangélikus egyház helyi illetőségű lapja.
Szokták mondani, hogy míg az evangéliumi világ csak most kezd közeledni a fősodratú kultúrához, ugyanez a folyamat a katolikus egyházban már rég lezajlott. Az állítást szépen igazolja a franciaországi katolikus sajtó esete. A hatvanmilliós ország három legjelentősebb keresztény sajtóterméke a La Croix napilap, a Pelerine és a La Vie hetilapok. A La Croix 100 ezres példányszámával az öt legnagyobb országos napilap egyike, a La Vie pedig 2003 óta a Le Monde csoport tagja. Mindhárom egyházi lapként indult, ám mára közéletivé vált, és időről-időre politikaformáló erővé is, mint legutóbb a Kelet-Európába hazatelepített romák kapcsán.

A keresztény horgász-szaklapok alkonya?

Miközben azt látjuk, hogy világszerte soha nem látott mértékben burjánzanak a keresztény kiadványok, érdemes felfigyelnünk az ezzel ellentétes folyamatra is. A Newsweek egyik 2009-es cikke a Todays Christian Woman keresztény női magazin bedőlése kapcsán hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, miszerint Amerikában véget érni látszik az evangéliumiak és a többségi társadalom életmódbeli szegregációja. Míg tíz éve még általános gyakorlat volt, hogy egy evangéliumi keresztény feltétlenül keresztény főiskolára ment, keresztény könyvesboltban vásárolt, kortárs keresztény zenét hallgatott, és keresztény mágnesekkel díszítette hűtőszekrényét, addig ma egészen más a trend. A világi könyvesboltokban keresztény könyvek garmadát találhatjuk, A viskó című könyv, vagy A passió című film a világi slágerlisták élére tudott kerülni. De ami egy keresztény lapkiadó számára még ennél is riasztóbb: minden jel arra mutat, hogy a mai fiatalok tömegesen hajítják a sarokba a keresztény rockbanda - és párválasztási-magazinokat, és helyette laptopjukkal az ölükben, inkább maguk gyűjtik be az őket érdeklő tartalmakat. Nem lenne meglepő, ha a közeljövőben egyre több keresztény horgászszaklap és keresztény divatlap húzná le a redőnyt. A Júdeai Népfrontnak könnyen lehet, hogy befellegzett. De akkor a Júdea Népe Frontnak is.

Példatárunkat - rövid leírással, példányszámmal, nevesebb szerzőkkel és linkekkel - innen töltheti le:
A legnagyobb keresztény újságok a világban.

Szabados Tamás

• Cimkék:
keresztény egyház sajtó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére