Egy-egy koncertjük antidepresszánsként hat

A cigány sztárzenész két mínusszal indult

– Legfrissebb, a napokban a boltokba került Hoppá! albumukra alig került fel az 1980-as évek underground számaiból, pedig korábban ezt ígérték. Miért?

Valóban ez volt az eredeti tervünk, de menetközben kiderült, hogy mégsem olyan jó ez a koncepció. Feltűnt, hogy a Trabant, az Európa Kiadó vagy a Kontroll Csoport maguk is elkezdtek „nosztalgiázni”, és elég sok koncertet adtak. A mi feldolgozásaink valahogy kilógtak volna a képből – rá kellett jönnünk, hogy a közönség az eredetit szereti. Ezek a zenekarok és frontembereik még mindig kultikus figurák, szóval ezért is óvatosak voltunk. Aztán azt is be kellett látnunk, hogy az underground klasszikusainak jórészt nagyon kevés harmóniával megírt dalok, miért is nagyon nehéz átdolgozni őket a mi hangszereinkre. Így aztán Kiss Tibivel végül két számot – egy Trabant és egy Európa Kiadó dalt – „szavaztunk be” az új lemezre. Ezek legalább „nem dobták le magukról” a zenekart.

– Az új lemezen sok dal szól, hm, a sötét erőkről. Ez nem zavarja önöket?

– Azért szólnak a dalok pálinkáról, ördögről, kártyáról, szerelemről minden más mellett,
mert sok tradicionális mulatós dalt dolgoztunk fel. A lemez koncepciója is az volt,
hogy cigányosan játsszuk el a dalokat. Nyilván nem zsoltárokat éneklünk és játszunk egy Hoppá! című bulis lemezen.

– Több barátom viszont azt mondta, hogy a zenekarában az összes sztárral együtt énekelt Bereményi Géza - Cseh Tamás Budapestjét hallgatva katartikus élménye volt. Ön is tapasztalta már másokon az érzéssel játszott zene gyógyító erejét?

– A gyógyító erő emlegetését inkább hagyjuk meg az ezoterikusoknak! A mi célunk a szórakoztatás, a szó legnemesebb értelmében. A koncertjeinken mosolygós, jókedvű arcokat látunk, és ez bizony nagyon jó érzés. Olyan visszajelzéseket már sokat kaptunk, hogy egy-egy koncertünk antidepresszánsként hat, sőt, nem ritkán családegyesítő, kibékítő szerepe is lehet. Én ennyivel megelégszem.

– A színpadon valóságos közösségként működik együtt a zenekar és az énekesek. Civilben is összejárnak?

„Én is zsebre teszem a kezem, ha felszállok a buszra vagy bemegyek a boltba, nehogy azt higgyék, hogy lopni akarok” (kép: www.romanodrom.com)

– Néha bulizunk, nyaralunk együtt, de alapvetően laza szövetség a miénk. Szerencsére sok a koncert és a próba, számunkra egyébként egy-egy munkatalálka vagy klipforgatás is olyan, mint egy családi esemény vagy házibuli. Egyébként pedig ezeknek az embereknek a „civil” és a szakmai élete összemosódik, szóval nehéz is lenne nem találkozni. A lemezkészítés időszakában számtalan olyan nap akadt, hogy simán lehetett volna Budapest Bár koncertet tartani a lakásunkban, mert szinte mindenki ott volt. Ilyenkor a feleségem vagy Farkas Misiék édesanyja főz. Neki különlegesen fontos szerepe volt a csapatépítésben: az együttes első három évében nála próbáltunk, és szinte mindig valami fenséges étel fortyogott a fazékban.

– Ha ennyire nagy a harmónia, nyilván sokat tanultak is egymástól.

– Egyénileg is inspiráljuk egymást, de rendkívül tanulságos a két markánsan eltérő kultúra, a cigányzene és a rockzene találkozása is. Az is izgalmas, hogy a Budapest Bárban nagy élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező emberek játszanak együtt.

– És mi van a zenekar nélküli cigánysággal? Vajon még mindig kiugrási lehetőség a zene? Vagy már nincs annyi, megélhetést biztosító lehetőség, mint 20-30 évvel ezelőtt, amikor alig volt étterem élő cigányzene nélkül? Ha jól tudjuk, korábban ön is egyszerre tucatnyi együttessel koncertezett, nyilván megélhetési okokból.

– Szerintem ma már nem kiugrási lehetőség a zene, sőt, valahol tragikus is, hogy még
mindig nagyon sokan ebből szeretnének megélni, pedig egyre kevesebb lehetőség
van rá. Nekem szerencsém volt. Egyébként nemcsak azért játszottam 8-10 zenekarban, hogy megéljek (volt, hogy még ez is kevés volt a megélhetéshez), hanem azért, mert habzsoltam a stílusokat, utakat kerestem, és mert nagyon szeretek zenélni. Egyébként pedig épp azért találtuk ki a Budapest Bárt, mert kerestük azokat az utakat, amelyeken ma egy cigányzenekarnak járnia kell ahhoz, hogy közönsége legyen. Generációváltás történt, óriásit változott a világ – a közönség is más lett. Szóval változni kell, meg kell újulni, de ezt nagyon óvatosan és jó ízléssel kell tenni. Reméljük, nekünk sikerült.

– Változásról beszél, miközben úgy tűnik, a társadalomban számos, sokáig a szőnyeg alá söpört probléma hihetetlen erővel tör a felszínre. Ön hogyan éli meg a kisebbségi identitását?

– Azon kevés romák közé tartozom, akinek szinte semmi gondja nincs azzal, hogy cigány. Szerencsére én nem érzem a diszkriminációt, szerencsés környezetben mozogtam, és én is igyekeztem emberként viselkedni. Az tény, hogy én is zsebre teszem a kezem, ha felszállok a
buszra vagy bemegyek a boltba, nehogy azt higgyék, hogy lopni akarok. Érzem, két mínusszal indul az ember, ha cigány. Viszont azokban a körökben, ahol eddig mozogtam, inkább az előnyeit élvezem a kultúrámnak, származásomnak.

– Mit érez akkor, amikor a gyöngyöspatai eseményekről hall?

– Mindenképpen elítélendőnek tartom az önbíráskodást. A legfájdalmasabb szerintem az, hogy nincs olyan hiteles politikai vagy társadalmi erő, amely a cigányságot jövőbemutatóan, hatékonyan képviselné. Szerintem a cigányság vezetőinek sincs jövőképe, sokan kompromittálódtak. Szerintem nagyon összetett és régi, a múltban gyökerező probléma ez. Sosem a többséggel van probléma, hanem mindegyik oldalon egy hangadó kisebbséggel, és sajnos erre irányul a figyelem. A helyzet aztán elmérgesedik, és minden cigány bűnözőként, minden jobboldali pedig náciként lesz feltűntetve. Pedig a jó és a rossz csak a mesékben különül el élesen egymástól, ezzel szemben az erőszak mindig erőszakot szül. Társadalmi szinten kellene foglalkozni a munkanélküliséggel és a szegénységgel, ámbár szerintem a rasszizmus mellett a szegénység, a reményvesztettség, a kilátástalanság és az önbecsülés hiánya (mindkét oldalon) talán még nagyobb probléma.

Szirkon Berta

• Cimkék:
cigány Budapest Bár sztárzenész koncert zene roma

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére