A megismerkedéstől a családalapításig

A másik ember

Mivel a Másik, a nagy Ő nem olyan, mint a párját kereső Én, így szükséges egymás kiegészítése - vallja Pálhegyi Ferenc, majd a Bibliát idézi: „ És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” A legfontosabb tehát,- folytatja-, hogy „ megismerjük egymást” . A megismerést gátolhatja az, hogy vágyainkat rávetítjük a másikra. Hátráltatja a dolgot a bennünk élő túlzott ideális kép is a másik nemről. Valójában a Másik teljes megismerésének vágya ábránd csupán. A helyes megismerés az igazi szeretet által lehetséges. Olyan szeretet által, amelyik a Másik szükségleteit igyekszik felderíteni és szolgálni. Szemben az önszeretettel, ahol ki-ki csak a saját igényének kielégülését „ szereti” a másikban. A megismerés során a saját emberképünk nagy mértékben torzíthatja a látásmódunkat. Egyesek a viselkedésre, a belső automatizmusokra figyelnek elsősorban. Mások az ösztönlényre helyezik a hangsúlyt. Így az előbbiek emberképét az adok-kapok határozza meg, ami durván fogalmazva idomítást jelent. Az utóbbiak az ösztön igények kielégítését hangsúlyozzák. Ezek a megközelítések nem egyeznek a Biblia emberképével, amely szerint az ember Isten eltorzult képe. Vagyis hordozza az istenképiséget, másrészt a jó és rossz tudásának fájáról való evéssel, az erkölcsi megítélés magához ragadásával maga akar ítélni.

A kulcs: az empátia

A bűnnel kommunikációs zavar is keletkezett. A titoknélküliséget, az őszinteséget és az azt tükröző mezítelenséget, a takargatni való váltotta fel. Mintha valaki a „ dugi pénzét” titkolná a másik előtt. De ha már titka is van a Másiknak, nem ítélhetjük el. Legalábbis Őt magát nem, legfeljebb/leginkább az őszintétlenségét. A Másik helyzetébe kell képzelnünk magunkat, és meg kell próbálnunk megérteni. Már csak azért is, mert nagyon különbözünk. Nemben, ízlésben, gondolkodásmódban, munkabírásban. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy azonos, lehetőleg a tiszta szívűségen alapuló értékrendünk legyen. Ennek megtalálásában a kulcsszó az empátia. Nem teremtődik kapcsolat ember és ember között akkor, amikor a fuldokló azt kiabálja: „ Segítség, segítség, nem tudok úszni!” s az arra járó azt válaszolja: „ Én sem, de nem ordítozom!”

Gyakorlati lépések

Isten arra tanít: értsük meg a Másikat saját helyzetében, mert Ő is emberré lett, hogy megértsen bennünket. Az első lépés a hit lépése. Annak felismerése, hogy Isten törődik velünk, ezért az erőnk felszabadulhat azért, hogy másokkal törődjünk.

A második: gyakoroljuk az önmegtagadást és a szeretet parancsát.

A harmadik: kapcsolataink során figyeljünk a Másikra. Fontos, hogy „ cseréljük ki a szemüvegünket” . Azt is, amelyikkel az első két évben rózsaszínben látjuk a Másikat, s azt is, amelyikkel nyolc-tíz évnyi házasság után hajlamosak vagyunk mindent csak sötétben látni. A tisztán látás titka: Isten szeretetén át nézni a másikat. Gyakoroljuk a megbocsátást, mert ha az ember Krisztusra néz, nem győzni, nem felülkerekedni akar, hanem megérteni a másikat. Ennek eszköze a jó meghallgatás. Fontosabb a kapcsolat, mint a probléma, fontosabb a beszélgetés, mint a másik legyőzése. A jó beszélgetés hallgatással kezdődik; a másik maghallgatásával. Jakabbal szólva: „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.”

                                                                                         Boor Bálint

• Cimkék:
párkapcsolat szerelem házasság mezítelenség őszinteség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére