Isteni művek

Rembrandt van Rijn: A tékozló fiú hazatérése

Lukács evangéliuma elbeszéli Jézus példázatát a tékozló fiúról, aki nem akarta kötelességét teljesíteni az apai házban. Elkérte örökségét, hogy messzi vidéken minél előbb önálló életet kezdhessen. A tekintélyes vagyonnal azonban nem tudott gazdálkodni, rossz társaságba keveredett, dorbézolt. Pénze fogytán alantas munkára kényszerült, és ekkor eszébe jutott, hogy otthon milyen szeretet vette körül. Bűneit megbánva hazatért. Apja örömmel fogadta, megbocsátott neki.

E történet az egyik leggyakrabban feldolgozott bibliai elbeszélés; a németalföldi művészetben több mint 120 ábrázolását ismerjük. Népszerűsége azzal magyarázható, hogy miként Kálvin is hangsúlyozta - jelképezi az Úr kegyelmét a bűnösök iránt, és azt, hogy mindig kész megbocsátani nekik.

A rézkarcon az elbeszélés utolsó pillanatait látjuk: a megtört, rongyokba öltözött fiú térde esik a ház elé kifutó apa előtt, s az szeretettel öleli magához. Jobbra egy szolga, az apa kívánsága szerint, új ruhát hoz a bűnösnek, mögötte az idősebb testvér keserű arccal lép ki az ajtón. A jelenet felfogásához, a beállításhoz Maarten van Heemskerck (l498-1574) fametszete adott ösztönzést; még motívumátvételek formájában is (pl. a lépcső, árkád, vándorbot, a fiú összetett keze). Rembrandt stílusa azonban eltér az idősebb mesterétől: alakjai nem olyan plasztikusak, nem olyan hangsúlyozottan erőteljesek, és közelebb kerültek egymáshoz. Statikus csoportjuk mély, bensőséges érzelmeket áraszt. Az idős férfi szépen formált tartása, ölelő mozdulata az apai szeretetet, a gyengédséget példázza. A korábbi évek felfogásától eltérően Rembrandt művéből ezúttal elmaradtak a széles gesztusok, a teátrális mozdulatok és az erős érzelemkitörések.

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése (1668-1669 körül) 262×206 cm, Ermitázs, Szentpétervár

(www.sze.hu)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére