A sztálini terror magyar áldozataira emlékeztek Kárpátalján

A 4. Ukrán Front katonai tanácsa 1944. november 13-i parancsában rendelte el a 18. és 50. év közötti kárpátaljai magyar és német nemzetiségű „egykori katonák” és „hadköteles személyek” deportálását. Ennek nyomán több mint húszezer magyar nemzetiségű férfit hurcoltak el. Nagyobb részüket a Kárpátokon túli lágerekbe történő útnak indításuk előtt a Munkácshoz közeli Szolyván létesített gyűjtőtáborban tartották fogva. Az embertelen bánásmód, járványos betegségek és éhezés következtében már itt több ezren meghaltak. 

Az ártatlan emberek tragikus pusztulásának helyszínén 20 éve emlékparkot létesítettek. Itt 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának nevét vésték fel. Kárpátalja valamennyi magyarlakta községében 1989 után emlékművet állítottak azok tiszteletére, akik nem tértek vissza a táborokból.

Az áldozatokra emlékező beszédében Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Beregszász polgármestere hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarokban a fájdalom mellett él a büszkeség is, hiszen egyazon időszakban emlékeznek az aradi vértanúkra és ötvenhat hőseire is, mint a vidékről elhurcolt magyarokra. „Büszkék lehetünk arra, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazt a nemzeti imádságunkat énekeljük, mint Petőfi, Kossuth, Nagy Imre vagy a pesti srácok” – tette hozzá. „Ezért fájdalmunkat enyhítse az a tudat, hogy nem volt hiábavaló az az áldozat, amelyet elődeink meghoztak, hiszen mártírjaink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Kárpátalján máig él a magyar szó, a magyar szellem, hogy közösségünk nap mint nap bizonyítja: él és élni akar. S teszi ezt az ukrajnai szélsőséges erők támadásai ellenére, s annak ellenére, hogy a jelenlegi magyar kormány megpróbál jó és rossz magyarokra osztani bennünket” – mutatott rá a többi között az UMDSZ elnöke.

Beszédében Balogh András, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alelnöke kiemelte: „átérezzük azt a tragédiát, amelyet a magyarság egésze a második világháború idején és utána átélt, s különösképpen átérezzük Szolyván az átlag magyar sorsnál is nagyobb keserűséget, amit a kárpátaljai magyaroknak el kellett viselniük. Bennünk van a felháborodás is, hiszen a kis kárpátaljai magyarságot az átlagnál is nagyobb veszteség érte”. Hangsúlyozta: „nagy tisztelettel adózom a megújult szocialista párt nevében az elhunytak emlékének, és tiszteletemet fejezem ki a túlélőknek és az utódoknak, akik tovább viszik azt a zászlót, amely a magyarokat nemzetté tette ezen a területen”.

Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke elmondta, hogy az elmúlt egy évben sem sikerült előrelépést elérni abban a tekintetben, hogy az ukrán állam hivatalosan is elismerje az ártatlan kárpátaljai magyarok ellen 67 évvel ezelőtt elkövetett bűntettet.

A hatvanhat évvel ezelőtti kárpátaljai eseményekre emlékező beszédében Kiss Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője hangsúlyozta, hogy a szolyvai magyar áldozatoknak be kell kerülniük a magyar iskolai történelemkönyvekbe. Szolyva polgármestere, Ivan Lanyo elmondta: a helyi közösség nevében fejet hajt az áldozatok emléke előtt, s szomorúsággal tölti el, hogy a kisváros neve összefonódott a magyarság nagy tragédiájával.

A megemlékezést záró ökumenikus istentisztelet keretében négy emléktáblát avattak fel a második világháborút követő megtorlások anyaországi, vajdasági, felvidéki és erdélyi magyar áldozatainak tiszteletére.

mti

• Cimkék:
Kárpátalja magyar szovjet áldozat Sztálin

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére