Életmód
2011-11-13 15:31:00
Négy nap alatt átélhetők a menekülés viszontagságaiTöbb száz zsidó választotta a Szabadság útját
Minden évben hegymászók kelnek át a Chemin de la Liberté-n a Pireneusokban, így emlékezve a több száz, nácik elől menekülő szövetséges pilótára és zsidókra.
A 60 kilométeres Szabadság útját négy nap alatt lehet megtenni, ez magában foglalja a 4570 méteres mászást és a 3350 méteres gyaloglást lefelé. Egy 1944-es brit katonai dokumentum, amely a Tippek menekülőknek címet viseli, azt írja: az az ember tud jól menekülni, akinek jó a fizikai állóképessége, aki vidám és józan ítélőképességgel rendelkezik.
A múlt ösvényén
Az 53 éves Edward Stourton is útra kelt, majd a BBC-nek beszámolt tapasztalatairól. Elmondása szerint az időjárás jelentette a hegymászó csapatnak a legnagyobb problémát, mert hihetetlen gyorsasággal változtak a körülmények. Volt égető hőség, dermesztő hideg, párás, nyirkos esőszitálás is. Stourton, aki készített már interjút a II. világháború ideje alatt menekülő zsidókkal, elmondta: embertelen körülményeket kellett ezeknek az embereknek túlélniük.
Stourton megpróbálta elképzelni, hogy milyen lehetett annak a 19 éves belga pilótának, akinek a repülőgépét szétlőtték és katapultálnia kellett. Szerencsétlenségére ellenséges területen találta magát, és rohannia kellett az életéért, minden felszerelés és élelem nélkül. Át kellett kelnie a hatalmas hegyeken, állandó félelemben attól, hogy az ellenség bármikor útját állhatja.
Voltak olyan zsidó családok is, akik szintén a Pireneusokon való átkelést választották a letartóztatásuk és a haláltáborokba való deportálásuk helyett. Egy asszony története a mai napig él, aki kétéves lányával vágott neki a hegyeknek a novemberi hóban. Amikor a gyermek sírni kezdett, a csoport vezetője azt mondta az asszonynak, hogy fojtsa meg kislányát, mert a zaj miatt rájuk találnak a náci katonák. A környéken lakók is segítettek a menekülteknek. Egy, a Szabadság útját támogató francia férfi Stourton-nak elmesélte: édesanyja is bújtatott a hegyi panziójában egy szövetséges pilótát, ahol egyébként náci katonák is tanyáztak néha.
Az útnak nekivágó Stourton a BBC-nek elmondta: ezek a történetek mintha másik dimenzióba tartoznának, az emlék-hegymászás eltörpül az akkori történések mellett. A spanyolországi határátkelő, amely a szabadságot jelentette egykoron a menekülteknek, 2280 méter magasan fekszik a tengerszint felett. Stourton és csapata is megállt egy rövid ünnepség erejéig a határon, hogy megemlékezzenek Maurice Collins pilótáról, aki azt kérte, hogy hamvait ott szórják szét. Collins sok viszontagságot követően 1941-ben tért vissza Nagy-Britanniába, de időközben három hónapot töltött el egy spanyol koncentrációs táborban. A sok szenvedés ellenére a hegyeket jelölte meg végső nyughelyéül.
A csapat egyik tagja már tizedszer vágott neki a túrának édesapja emlékére, állítása szerint azért, mert lenyűgözte apja kitartása és elszántsága. Egy férfinak pedig semmilyen érintettsége nem volt, mégis nekivágott, mert két évvel ezelőtt elveszítette testvérét Afganisztánban. Állítása szerint a békét keresi, ezért vágott neki az útnak.
A Szabadság útja így lett tehát a menekülők, a szabadságot kutatók, a lelki békére és nyugalomra vágyók jelképe a Pireneusokban.
– mi (forrás: bbc.co.uk)
A nyitókép innen
|