Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-06-26 19:00:00

„Nem többletjogokat akarunk, hanem ugyanannyit!”

Működik-e a demokrácia a párkapcsolatban?

Elég a férfierőszakból - mondta Spronz Judit, a Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) munkatársa, amikor megkérdeztük, mi baja az abortuszellenes kampánnyal.

– A „Patriarchátust ellenzők társasága” mit jelent? Konkrétan mit elleneznek a mai társadalomban?

– A patriarchátus a férfi előjogokon alapuló társadalom, ahol a férfiak többletjogokat élveznek a nőkhöz illetve a nem-férfi társadalmi csoportokhoz képest. Mi nem akarunk tőbbletjogokat, csak ugyanannyit, amennyi van a férfiaknak. Mi nem matriarchátust szeretnénk, nem vagyunk férfigyűlölők sem. Mi az erőszakot és a bántalmazást gyűlöljük, és azt a rendszert, ami megengedi, hogy a nők és egyéb csoportok elnyomottak legyenek, kihasználják őket.

– Milyen többletjogokra gondol,?

– Ez egyéni és társadalmi szinten egyaránt megmutatkozik. Amit az egyén nőként a bőrén érez, az a gazdasági, fizikai, lelki, szexuális kiszolgáltatottság, erőszak. Mi „nők elleni férfierőszakról” beszélünk, mert ez a társadalmi jelenség. Társadalmi szinten a gazdasági kiszolgáltatottság a legjellemzőbb: a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt keresnek, a házimunkát, a fizetetlen munkát javarészt nők végzik. Általános szinten, a vezető pozíciókban, a gazdasági szférákban, a politikai életben túlnyomórészt férfiak vannak kulcsszerepben. A házimunkában, a gyereknevelésben pedig sokkal nagyobb részt vállalnak a nők.

– Ennek, ha jól tudom, történelmi okai vannak, azoknak pedig biológiaiak. A férfiak például nem igazán tudnak gyereket szülni.

– Ez kétségtelen. Mi nem szeretnénk a biológiai adottságainkat lecserélni, mint nők. Mi nem anti-nők vagyunk és nem férfiak szeretnénk lenni, és a biológiai adottságainkat maximálisan elfogadjuk. Sőt, örülünk neki. Nem az a cél, hogy az apákból anya legyen, vagy fordítva. A probléma az, hogy a nők felé teljes elvárás van a munka világa felől, de emellett ugyanúgy viszik az otthoni terheket. Gyakorlatilag kettős teherviselés alatt élnek.

– Milyen megoldási javaslatuk van arra, hogy ez megváltozzon?

– Ezt Európában mindenhol kvótarendszerrel érték el. A kvóta egy szükséges beavatkozás ezekbe a folyamatokba, ez magától nem változik meg.

– Tehát van egy társadalmi egyenlőtlenség és van egy családon belüli leosztás, ahol a nők viselik a terheket. Ez utóbbiba miért kellene államilag beleszólni? Egy párkapcsolatban általában meg lehet beszélni, hogyan osztjuk le egymás között a teendőket.

– Ez a gyakorlatban nem működik, mert a fennálló helyzet a férfiaknak nagyon kényelmes a családon belül. A demokratikus párkapcsolat nem nagyon működik. Társadalmi szinttől függetlenül akárhol vizsgáljuk, értelmiségi, polgári, akár vallásos körökben, sehol nem jellemző a demokratikus párkapcsolat. Fel sem merül, hogy kiegyensúlyozottan kéne viselni a terheket. Ha nincsenek rákényszerítve a férfiak, akkor nem mondanak le az előjogokról. A férfiaknak közép és hosszútávon éri meg, ha egyenlő a családon belüli munkamegosztás.

– Azt, hogy ez kialakuljon, hogyan lehet állami eszközökkel kikényszeríteni? Ez nem inkább szemléleti kérdés? Milyen konkrét alternatívát kínálnak?

– Ahhoz, hogy valóban legyen változás, politikai, állami eszközök kellenek. Ez kívül esik egy ilyen civil szervezet hatókörén. Állami tudatformáló kampányokra van szükség, ahol bemutatják, hogy ez egy követendő modell. Angliában például a miniszterelnők elment „apai szabadágra”. Szükség van ilyen gesztusokra a politika részéről, hogy maga a lehetőség bekerüljön a köztudatba. Spanyolország például, ami pedig egy kemény, macho ország, olyan progresszíven átalakult, ami ezt elősegítette. Tehát kell a jogalkotás.

– Konkrétan milyen törvényekre gondol? Mi történt Spanyolországban amitől a nemek közti „egyenlőtlenség” megszűnt?

– A nők elleni erőszakkal szemben nagyon jól működő védelmi törvényeket hoztak, amit keményen be is tartatnak. Ez előfeltétel a további demokratizáláshoz, hogy erőszaknak ne legyenek kitéve a nők. Gyerekvállalásnál remekül lehet állami eszközökkel befolyásolni, hogy pénzügyi eszközökkel hogyan rendezik el azt, hogy az apák is otthon maradjanak a gyerekkel. Akár fele-fele arányban. A kvóta terén is voltak lépések és ez gazdasági szempontból nagyon fontos. .Mert ha csak úgy azt mondjuk a munkáltatóknak, hogy „a kisgyerekes és a szülőképes korú nőket is jó lenne alkalmazni, ugyanúgy mint férfiakat”, attől nem hatódnak meg, mert gazdasági érdekeik vannak. Államilag remekül lehet anyagilag kompenzálni a munkaadókat, és akkor motiváltak lesznek. A különböző alternatív foglalkoztatási projektek felvállalása, a távmunka, részmunka is sokat segít a nőknek.

– Magyarországon mi a helyzet?

– Nagyon sok ügyfelünk mondja, hogy az alapvető gátja annak, hogy bármerre is lépjen, az a gazdasági kiszolgáltatottság. Ha ezek a rugalmas munkalehetőségek elterjednének, az nagyon sok nőnek segítség lenne. Sok nő úgy van vele, hogy ő nem akarja leadni a gyereket, hanem szeretné valahogy összehangolni a munkával.

– Milyen ügyfeleik vannak? Mivel szokták megkeresni önöket?

– Legalapvetőbb tevékenységünk az a nők elleni erőszak áldozatainak az ellátása, jogi, pszichológiai, és szociális támogatása. Az erőszak áldozatai jellemző módon nagyon sokféle problémával küzdenek. Nemcsak jogi, de pszichológiai, és szociális segítségre is rászorulnak. Észrevettük, hogy ezeket nem lehet annyira szeparálni egymástól, ezért inkább több szakma képviselőiből álló csoportokban dolgozunk. Ez egy integrált ügyfélellátási modell. Nem hierarchikus a viszony és nem pátyolgatjuk az ügyfelet, hanem alapvetően ő irányít.

– Bármilyen erőszakos cselekmény női áldozata megkeresheti önöket?

– Alapvetően párkapcsolati erőszakra és szexuális erőszakra specializálódtunk. Előbbit ma a kormányzati kommunikációban „háztartási erőszakként” híresült el. Ezt régen „családon belüli erőszaknak” hívták, de a politikusok kitalálták, hogy a család szót ne szennyezzük be az erőszakkal, így lett háztartási. Elég viccesen hangzik így, bár az ügyek egyáltalán nem azok. A másik területünk pedig a szexuális erőszak: nemi erőszak, szexuális zaklatás, munkahelyi zaklatás.

– A gyakorlatuk felől nézve mik a legjellemzőbb nők elleni erőszakos esetek?

– Nagyon sok az incesztus esetünk, a gyerekek szexuális molesztálása családon belül. Úgy vesszük észre, a nőknek a legvégső tűrésküszöbe ott van, amikor már a gyerek van veszélyben. Akkor fordulnak a legtöbbször hozzánk jogi segítségért. Ilyen esetekben, amikor mögé kaparunk, bebizonyosodik, hogy a nő is legalább annyira bántalmazott és áldozat. Az incesztus a nő elleni erőszak olyan fajtája, ahol a gyereket használják fel a nő kínzására. Ezek a legsötétebb ügyek és ezek okozzák nekünk a legnagyobb fejtörést, mert egyszerűen nem tudjuk hogyan érvényesíteni a magyar jogrendszerben ezeket az ügyeket.

– Miért nem?

– A magyar hatóságok egyszerűen nem tudják kezelni ezeket az ügyeket.

– Mondana egy konkrét esetet?

– Minden konkrét incesztus eset azzal a hatósági előfeltételezéssel indul, hogy az anya hazudik és az egész eljárás ennek szellemében zajlik. Nem a bántalmazón van a fókusz, hanem a nő szavahihetőségét, hátsó motivációját vizsgálják, felcserélődnek a szerepek.
Aztán egy másik ügy, ami ugyan nem incesztus, de tökéletesen illusztrálja a hatósági tehetetlenséget. Az egyik ügyfelünk baráti kapcsolatban volt egy pasival, aki egyszer fogta magát és megerőszakolta az ügyfelünket, úgy, hogy közben fojtogatta. Másnap a nő zokogva elment a rendőrségre. Annyit mondtak, hát, menjen orvoshoz, aztán jöjjön vissza, de azt nem mondták, hogy igazságügyi orvosszakértőhöz menjen. Elment az SZTK-be, ott megállapították, hogy a nemi szervén külsérelmi nyom nincs. Mindenki, aki ilyen esetekkel foglalkozik, pontosan tudja, hogy az esetek 95%-ában a nemi erőszak nem hagy külsérelmi nyomot a genitáliákon, de mind a mai napig ezt olvassuk a megszüntető határozatokban, hogy nem volt külsérelmi nyom. A rendőrök nem mentek ki házkutatásra, hogy megnézzék dulakodás nyoma van-e, ondó nyoma van-e, vagy bármilyen egyéb bizonyíték. A pszichológusok, akiket ki szoktak rendelni ilyen esetben, azok a szexuális devianciát keresik az elkövetőben, a személyiségét vizsgálják, noha a bántalmazó személyisége nem egy pszichológiai eszközökkel kimutatható dolog. Hiába csinálja meg a Rorschach-tesztet, abból nem fog kijönni semmi. A pszichológus közölte, hogy „életszerűtlen” ami történt, inkább az az életszerű, hogy a nő volt az, aki letámadta a férfit. Aztán lezárták az ügyet. Ez nem egy extrém eset, hanem egy jellemző forgatókönyv. Ilyen az igazságszolgáltatás a nők elleni erőszak áldozatainak szemszögéből.

– És mi lenne ilyen esetben a megoldás?

– Kellene egy protokoll, egy eljárási rend, hogy mi történik, ha bejön egy nő a rendőrségre, hogy őt megerőszakolták. A mi eseteinkben az is elképesztően ritka, hogy például őrizetbe vegyék az elkövetőt, különösen a „házon belüli” esetekben. Hatékony jogi-eljárási keret és képzett jogalkalmazók a két elengedhetetlen feltétele a hatékony fellépésnek.

– Önök milyen lépéseket tudnak tenni ilyen esetben?

– Ismerjük a szakirodalmat, ismerjük az egész procedúrát, tudjuk a jellemző hibákat. A saját szakembereink részt vesznek a jogi eljárásokban. Az a jellemző egyébként mindenhol, hogy ha valaki jár terápiára, az azt vezető szakember elzárkózik a jogi ügyektől. Nálunk az a fontos, ha bárki foglalkozik az ügyféllel, az a rendőrség vagy a bíróság előtt vállalja a saját szakvéleményét.

– Mi a véleményük az abortuszról? Írtak egy levelet nemrég, ami a szigorítás ellen lép fel.

– Az abortusz a legnagyobb tragédia a nőknek, szükséges rossz, ha rákényszerül az ember. Sajnos vannak olyan kényszerhelyzetek, amibe egy nő belekerülhet. Ha ilyen sarokbaszorított, kiszolgáltatott helyzetben van, akkor nem kell rajta még egyet rúgni és beledöngölni a földbe, hanem maximálisan támogatni, segíteni. Az egy rossz megoldás, ha az ő lehetőségeit csökkentjük, vagy épp megsemmisítjük. Nincs olyan ember, akinek az lenne a hobbija, hogy abortuszra jár. Az egy buta férfi-szterotípia, hogy az abortusz egy nőnek a könnyebbik megoldás. Mintha ez valami sport lenne. Pedig ez hatalmas testi és lelki trauma.

– Önökről az az elterjedt vélemény, hogy abortuszpártiak.

– Mi nem vagyunk abortuszpártiak, mi választáspártiak vagyunk. Rossz és rossz között kell választani. A nő és a magzat jogát nem állíthatjuk szembe, ez nem magzat kontra nő háború. Teljes választási és döntési szabadságot kell adni a nő kezébe, hogy a saját és a magzatának a helyzetére nézve, a konkrét esetben mindent figyelembe véve, döntést hozzon.

– Az „Inkább adj örökbe, hagy éljek” plakátkampányt Ön hogyan értelmezi?

– Ez lényegében a béranyaságot reklámozza államilag. Csak épp a nők még pénzt sem kapnak érte, hogy a testüket használják a gyerek kihordására és megszülésére. Ez a kampány úgy tekint az abortuszt választó nőre, mint gyerekgyilkosra, a magzatra pedig, mint a csökkenő népességfogyási tendenciák megszüntetőjére, és ez egyikre nézve sem kedvező szempont.

 

Kubiszyn Viktor
fotó: Simonyi Balázs

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Abortusz
  • Új holokauszt – kiirtják az örmény lánygyermekeket?
  • Betiltották volna az abortuszellenes darabot a szocialisták
  • Folytatódhat az Úristen videójátéka
  • Így változtatnák az abortusztörvényt
  • A hatóság vizsgálja, miért szülhetett nyolc gyereket
  • Vasárnap hatályba lép az új alaptörvény
  • Abortusz: miért nem?
  • Nem vetette el gyermekét, megalázták
  • Mégsem vonták el az abortuszra szánt pénzt
  • Abortusz helyett: több ezren választották az örökbeadást
  • További cikkek Társkapcsolat
  • A vallás nehezítheti a bántalmazott nők helyzetét?
  • Megrökönyödtek a gyermekek kötelezettségein
  • Miért nincs hangjuk a bántalmazott nőknek?
  • Mitől függ a nemzőképesség?
  • Számítógépes játékok: milyen hatással vannak a családra?
  • Erőszakolta, verte élettársát a színész: mi lesz az ítélet?
  • Nem bánhat önkényesen a krisztusi transzcendentális erőkkel
  • Rosszabb tanulók az elvált szülők gyermekei
  • Zsoltárt énekel az amerikai sztár
  • Ledőlt az utolsó bástya: Máltán is lehet válni

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.