Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2010-11-26 09:00:00

„Getnó”: minél jobban élünk, annál boldogtalanabbak vagyunk

Megduplázódott az elhízottak száma

A fogyasztás ellentmondásairól, valamint társadalomtörténeti, pszichológiai hátteréről Forgács Attila pszichológus, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója mondta el lapunknak a véleményét.

–  Miért van ekkora szerepe társadalmunkban a táplálkozásnak?  

– Az evés nagyon sokáig az élet központi kérdése volt; az emberiség története a tömegek számára az éhezések története is, ezért a táplálkozásnak mindig kitüntetett szerep jutott, alkalmai valóban ünneppé váltak. A későbbi civilizációs és kulturális változásokkal azonban óriási egyenlőtlenségek is jártak, kettészakadt a világ, és az emberiség egy része kilépett, azaz kimaradt a fogyasztói társadalmak köréből. A két oldal mégsem választható el, mert a túlfogyasztással, a jóléttel párhuzamban a világ másik felén nő az éhínségben élők száma.

– Az innenső felén viszont túl nagy a bőség?

– A tömegek számára még a fogyasztói társadalmakban sem volt mindig ilyen bőség. Az a fogyasztási luxus, ami ma az áruházak kínálatában megtestesül, még két-háromszáz éve is csak a király számára volt elérhető.  Tömegek kezdenek egészen különleges kényelemben, luxusban élni. A XX. század háborúkkal, gazdasági válságokkal sújtott évtizedei után nagyjából az 50-60-as években alakult ki a fogyasztói társadalom, s ezzel együtt megváltozott az emberek attitűdje is. A földi boldogulás zálogaként ismert „Élj Istennek is tetsző erkölcsös életet!” elvét radikálisabb felszólítás váltotta fel: „Vedd meg, edd, fogyaszd!”, tehát cseréld le a régi mobiltelefonodat, autódat, ruhádat, barátaidat, a társadat… mert a fogyasztói társadalom lényege a fogyasztás.

– Meddig tud a fogyasztói társadalom fennmaradni?

– Amíg rá lehet venni az embereket arra, hogy érezzék magukat rosszul, ha nem vettek meg valamit.

– E folyamatban kiknek jut a fő szerep?

– A fogyasztásnak „felkent papjai” vannak, akik elérik, hogy a fogyasztás „templomába” menjünk. Angliában például az üresen álló templomokat gyakran szupermarketté alakítják, a kultikus épületen a „Tesco” címke ragyog. Hasonló példákat azonban látni közelebb is. A folyamat motorja a hiedelem, hogy a fogyasztás által jobban élünk. Ám minél jobban élünk, annál boldogtalanabbak vagyunk. Különös módon a nagy szegénységben nem volt olyan elterjedt a depresszió.

– Miért?

– Mert a vágyunk mindig előttünk jár, felcsigázott vágyainkat sosem tudjuk kielégíteni. A kielégítetlenség érzése a fogyasztói társadalom fennmaradásának biztosítéka. A Rolling Stones együttestől a '60-as évek egyik ikonikus dala (I can’t get no satisfaction) éppen erről szólt.

 – A fogyasztói életforma nyilván a tesünkre is hatással van...

– Az ember teste a társadalmi minta szerint idomul a fogyasztói magatartáshoz; ez az elhízás. A ’60-as évek végétől mostanáig megduplázódott az elhízottak száma, egyre fiatalabban, egyre többen és egyre inkább elhíznak az emberek. A jelenségre egész iparágak épültek, és ez nagyon jó befektetés. Aki egyszer bekerül az „elhízás-bizniszbe”, benne is marad örökre. A fogyókúrás technikát alkalmazók nagy része visszaesik, sőt a jojó-effektus, az állandó testsúlyingadozás miatt a leadott kilóknál sokszor többet is szed vissza. Még az orvosi módszerekkel végzett fogyókúrát követően is 80 százalékos, a radikális beavatkozások (pl. gyomorgyűrű-beültetés) után pedig 40 százalékos a visszaesés. A felszín azt mondja, hogy fogyni kell, ám a mélyben más erők működnek. Az evés pedig ősi örömforrás.

– Régi kultúrák bálványszobrain is látható méretes has.

– Az archaikus kultúrákban mással sem találkozunk, mint hatalmas vágyképletekkel, lásd Willendorfi Vénusz, mert a kövérség egykor csak a kiváltságosak lehetősége volt. Az evés adhat védettség-érzést is: nem engem falnak fel, én falom fel a világot. Az „edd, vedd, fogyaszd! ” felszólítás azonban tökéletesen ellentmond a „légy sovány!” eszméjének, habár mindkettő mögött profitéhes gyártók állnak.

– A fogyasztói társadalomban mennyire őrizhetjük meg a függetlenségünket? 

– Nagyon kiszolgáltatottak vagyunk. Ez bizonyos csecsemőtáplálási elvekben is gyökerezhet; a táplálkozástudomány régebbi szakemberei elmondták a gondos anyáknak, hogy milyen időközönként mennyi ételt kell adniuk, ha egészséges, jól fejlődő babát szeretnének. Mit tesz ilyenkor az anya? Azt mondja: „kelj fel édesem, éhes vagy!”. Megeteti, leméri: úgy gondolja, nem evett eleget, s akkor ismét megeteti. Pedig a gyermeknek meg kellene tanulnia felismerni az éhség és a jóllakottság élettani jelzéseit. A konzumidiotizmus arra szoktat, hogy a vásárlóvá idomított társadalom a külvilágban keresse boldogságát. A "Ne vásárolj semmit!" napon meg kellene próbálni a családban, a templomban, önmagunkban megtalálni a boldogság kulcsát. Ha aznap sikerül, miért ne sikerülhetne másnap is?

Péter Márta

 

 

.

 


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.