Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-03-19 19:04:00

A népesség egyharmada érintett benne

Halálos félelem – a pánikbetegség

Százból három embernek komoly orvosi segítségre van szüksége páni félelmeinek leküzdéséhez. Nagy Gabriella klinikai szakpszichológus szerint a hit segít.

– Manapság egyre több szó esik a pánikbetegségről. Gyakoribbá vált, vagy eddig csak másképp hívták a tünetegyüttest?

– Pánik szavunk a félelmetes hangú görög Pán isten nevéből ered, és a tünetekről már az ókorban születtek feljegyzések. A betegség első részletes leírása 1628-ból származik, a XIX. században már tudományos vizsgálatok, beszámolók is készültek róla, konkrétan pánikbetegségről pedig 1964 óta beszélünk. Ma a szorongásos zavarok között tartjuk számon, akárcsak a fóbiákat, a kényszeres zavart, a stressz által kiváltott rendellenességeket.

– Milyen gyakori betegségről beszélünk?

– Pánikzavarról a népesség két-három százalékánál beszélhetünk világszerte; hazánkban is ilyen arányban fordul elő. Fellépése nők körében kétszer gyakoribb, viszont nem függ iskolázottságtól, szociális státustól, lakhelytől. A közvélekedés szerint manapság nő a szorongásos betegségek aránya, de ezt a vizsgálati adatok nem támasztják alá. A látszólagos növekedés oka lehet, hogy többet tudunk és beszélünk a problémáról, javult a felismerési arány, pontosabbak a statisztikák, és többen fordulnak bajukkal a megfelelő szakellátáshoz.

– Milyen tüneteket tapasztalva gyanakodhat valaki arra, hogy pánikbeteg?

– Tüneteit tekintve a betegségnek három formája létezik. Leggyakoribb a kardiális pánik, amikor mellkasi, keringési, légzési panaszok lépnek fel: mellkasi szorítás, szapora szívdobogás, kiugró vérnyomásértékek, légszomj és fulladásérzés. A hasi pániknál a gyomor és a bélszakasz jelez, émelygést, hányingert, gyakori vizelést és hasmenést eredményezve. A harmadik neurológiai forma szédüléssel, fejfájással, megváltozott látási, hallási viszonyokkal, ájulással és bizonytalanságérzéssel jár. Mindháromnál jelentkezhet remegés, reszketés, bizsergés, tűszúrásérzés, verejtékezés, izomfeszülés, gyengeségérzés. A pánik ráadásul nem ismeri a tankönyvet, így valakinél akár egy rosszullét alatt mindhárom formából is felléphetnek tünetek, egyéni mintázatot kialakítva. Az akár halálfélelemig fokozódó félelemérzet viszont mindig, mindenkinél, minden esetben megjelenik. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rosszullétek váratlanok, visszatérők, és legalább havi rendszerességgel – de általában sokkal gyakrabban – előfordulnak.

– Mi történik, ha a beteg maga próbál úrrá lenni a helyzeten, s nem fordul vele orvoshoz?

– A szorongásos problémák tartós fennállása komoly szenvedést, életminőség-romlást eredményez. A pánik ugyanis „szeret” társulni egyéb szorongásos zavarokkal és depresszióval: elsősorban agorafóbia alakulhat ki, ami utazási, közlekedési szituációkban megjelenő pánikrosszulléteket jelent, a depresszió súlyos formájában pedig az öngyilkossági veszélyeztetettség is megnő. Kezeletlen vagy nem hatékonyan kezelt pánikzavar esetén − különösen, ha ahhoz pszichés zavarok is társulnak − a beteg egész élete megváltozik: tevékenységi köre, kapcsolatrendszere szűkül, teljesítménye romlik, munkaképessége csökken, szinte minden idejét felemészti a szorongás. Közlekedési nehézségei, esetleges betegszabadságai miatt elveszítheti munkáját, ami egzisztenciális gondokhoz, akár leszázalékoláshoz vezethet. Akik pedig félelmeik elől az alkoholhoz menekülnek, könnyen függővé válhatnak.

– A pánikbetegség gyógyítására különféle terápiák léteznek. Mennyire hatékonyak ezek, és hogyan döntenek alkalmazásukról?

– Van olyan terápia, amivel teljes tünetmentesség érhető el. Kiválaszthatók és beállíthatók a rohamokat megakadályozó, a szorongás tartós jelenlétét gátló szorongáscsökkentő és antidepresszív gyógyszerek. A pszichoterápiák közül a kognitív viselkedésterápiák bizonyulnak a legeredményesebbeknek, amikor is megtanítják a betegnek, hogyan tudja befolyásolni, kontrollálni a rosszulléteit, úgynevezett szorongáscsökkentő technikákat sajátíthat el. A gyógyszer és a pszichoterápia ötvözhető is, hogy kinek melyikre van hosszabban vagy hangsúlyosabban szüksége, az egyéntől függ. Az alternatív módszerekkel kapcsolatban erősen pesszimista vagyok. A drága vitaminok és táplálékkiegészítők önmagukban nemigen oldják meg a problémát, míg a tudományosan nem hitelesített – például a természetgyógyászati és ezoterikus – módszerek sok esetben még árthatnak is, szorongásfokozó hatásuk lehet.

– Segíthet a hit a pánikbetegség leküzdésében?

– Mindenképpen. A pánikzavar során a testben érzett fizikai tünetek fenntartója egy érzelem: a szorongás, a félelem. Egy-egy helyzetben nem is tudjuk megmondani, hogy mi az ok, és mi a következmény. Hitre van szükségünk, hogy ebben a káoszban rendet tudjunk teremteni, kontrollunkat meg tudjuk tartani. Hinnünk kell, hogy félelmeink legyőzéséhez lesz elég erőnk és kitartásunk. Ha végigtekintünk az emberiség történetén, minden korban, minden kultúrában azt látjuk, hogy létünket, értelmünket övező szorongásaink feloldása istenhit nélkül elképzelhetetlen.

– Van végleges gyógyulás? Mekkora a visszaesés kockázata?

– A pánikzavar kialakulása általában valamilyen jelentős megrázkódtatáshoz, traumához, tartósan megnövekedett stresszhez köthető. Hogy egy szerencsésen megoldódott szorongásos epizód után jön-e újabb, hasonló reakciót kiváltó esemény, erre nyilván nem tudunk válaszolni. Akinek volt már szorongásos betegsége, annak kétszer nagyobb esélye van arra, hogy az máskor is kialakuljon, aki azonban már sikeresen megküzdött egy ilyen időszakkal, pontosan tudni fogja, mit tegyen, ha a tünetek esetleg újra megjelennek.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association) szerint mindegyik pánikroham körülbelül 10 perc alatt tetőzik. Néha a rohamok hullámokban ismétlődnek a kezdeti roham után egy óráig, ez összefüggésben áll egy újabb roham lehetőségétől való félelemmel. Ilyen utólagos rohamok napokkal, vagy akár hetekkel később is feltörhetnek. A pánikzavar ezen elemét anticipált szorongásnak nevezik. Az emberek félnek, hogy rájuk tör egy másik roham, amikor ugyanazt a tevékenységet hajtják végre, vagy ugyanabban a helyzetben vannak, amikor az előző rohamuk volt. Az anticipált szorongás annyira extrém lehet, hogy az emberek eszerint módosíthatják addigi szokásaikat, cselekvéseiket. Például, ha valakinek rohama volt, miközben vezetett az autópályán, félhet attól, hogy ez megint pánikot fog okozni, ezért úgy dönt, hogy csak másodrangú utakon vezet. Így mindenfajta külső tevékenység a teljes elkerüléséhez vezethet, ennek eredménye pedig egy olyan állapot lehet, amit agorafóbiának nevezünk - ez olyan intenzív félelem és szorongás, ami képtelenné tesz az ismert és biztonságos környezet elhagyására. Bár sok kutatást végeztek a pánikzavarral kapcsolatban, a pontos ok nem világos. A kutatások azt sugallják, hogy ez a probléma nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál.

-ott-
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.