A Szabadító érkezésének örömünnepe

Drogosok a karácsonyról

Nagyon szerettem a karácsonyt, a fényeket, a finomabbnál finomabb kajákat és az ajándékokat! Én is megajándékoztam a családot. Közös sütés-főzés, éjféli mise, kirándulás a hóban. Szerettem feldíszíteni a házat és a fát. Kisgyermekként a fa alatt feküdtem. Az utóbbi időben nem igazán voltak ilyen ünnepeim: miután gyorsan lerendeztük a karácsonyt, elvonultam és anyagoztam, vagy a gép előtt töltöttem az időt. A régi karácsonyokat szeretném, de úgy gondolom, soha nem lesz már olyan, mint régen! Nem szeretem már a karácsonyt. Úgy vagyok, hogy legyen minél előbb vége, gyorsan rendezzük le, aztán mehessek a dolgomra.

Attila
  

Tizenhárom éves koromtól romlottak el teljesen a karácsonyaim. Apám alkoholista volt, én is akkor kezdtem el inni, onnantól csak romlott a helyzet. Elkezdtem keményen narkózni, és ha nem volt fehér karácsony, akkor megoldottam magamnak, hogy legyen. Remélem, hogy békességben és szeretetben tudjuk eltölteni ezt az ünnepet – és tisztán.

Pali
  

A mostani és az elkövetkező években nyugodt, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket szeretnék! Ha most még nem is, de két éven belül már külön lakásban szeretném ünnepelni a karácsonyt, és onnantól kezdve már én szeretném megvendégelni a családomat! Tiszta gondolkodású, anyagmentes karácsonyokat szeretnék ünnepelni, nem úgy, mint amikor 24-én beanyagoztam, hazamentem, megajándékoztuk egymást, és anyagoztam tovább. Csak azért maradtam otthon, mert ott is meg tudtam oldani az anyagozást. Hogyha nem tudtam volna megoldani, akkor biztos nem maradtam volna otthon.

Károly
  

Mit jelent nekem a karácsony? Nekem nem sokat, talán annyit, hogy még a születésnapom is akkor van. Gyermekkoromban sok meghitt és szép karácsonyt töltöttem el az intézetben. Szerettem nézni a gyertyát, ahogy folyik le rajta a viasz, és nagyon sokat nevettünk, miközben kibontottuk az ajándékokat, nézegettük egymás játékait, ajándékait és játszottunk. Az idei lesz a harmadik tiszta karácsonyom és születésnapom. Remélem, hogy megtalálom benne azt, ami ilyenkor mindig hiányzott nekem. Nem tudom pontosan, mit várok. Talán azt, hogy feltétel nélkül, szeretettel álljak a többiekhez.

Mihály
  

Nem emlékszem a gyerekkoromra. 13-17 évesen, azt hiszem, vártam a karácsonyt. Az elmúlt 17 évemből két esetre emlékszem: az egyiket a nagy „szerelmemmel” töltöttem (az volt a legszebb), a másikat pedig a börtönben, ami szintén jó volt. Szeretnék boldog családot! Azt szeretném, amit én nem kaptam meg: békét és nyugalmat. Szeretnék gyereket és feleséget, akiket tiszta szívből szerethetek!

Peti
  

1981–1995 között mézeskalács- és fenyőillatúak voltak a karácsonyaim. 1995–2002-ig már belekeveredett ebbe a speed illata is. 2002-től 2008-ig csak a speed maradt, aztán kiegészült egy kis alkohollal. A tavalyi kivételével az elmúlt öt-hat évben mindig magányosan, beállva töltöttem a karácsonyt. Nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt, nem kerestem a családom, szégyelltem magam. Általában észre sem vettem, hogy karácsony van. Tavaly a nővéreméknél töltöttem az ünnepet, én főztem a halászlevet, és csöndben figyeltem az ajándékozásnál, könnybe lábadt szemekkel. Igazából nem akartam tavaly sem családban tölteni a karácsonyt, csak nővéremék felhívtak, hogy menjek át, ne legyek egyedül. Szégyenérzet is volt bennem, mert nem készültem ajándékkal az unokahúgomnak. Főleg akkor szégyelltem el magam, és kezdtem el bőgni, amikor ő ideadta a sajátkezű rajzát, és hozzátette: nagyon szeretlek!

Zoli
  

-mi-
www.drogterapia.hu

• Cimkék:
karácsony drog függő ráckeresztur kimm szabadító Jézus Krisztus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére