Egy nehéz nap éjszakája

„Hirtelen megértettem: az én bűneim miatt halt meg”

Tiszakécskén gyerekeskedtem, édesapám cipész volt, nem is olyan régen halt meg. Ha nincs a 45 utáni államosítás, talán most egy alföldi cipőgyár örököse vagyok, de a dolgok másként alakultak. Késői gyerek vagyok, a szüleim '39-ben házasodtak össze, én '51-ben láttam meg a napvilágot. Édesapámat a háború miatt többször bevitték katonának. Negyvenegy éves volt születésem idején, nem is lett másik gyermekük. Talán ezért is nagyon vigyáztak rám, ha egy-egy órára kiengedett édesanyám az utcára focizni, az már jó nap volt, mégis nagyon szép gyerekkorom volt. Otthon református templomba jártunk, lehet úgy is mondani, belenőttem a formális református életbe. Felsős koromig hittanra is jártam, amikor úgy döntött a hatalom, hogy a hitbeli nevelésnek ne az iskola adjon helyet. Tizenöt évesen már Marcsó néninél, édesanyám barátnőjénél laktam albérletben Szolnokon, ahol gimnazista voltam.

Középiskolásként a világias szemlélet nemcsak körülöttem, de bennem is erősödött. Majd két főiskolai végzettséggel dolgozni kezdtem Tápiószelén, a kutatóintézetben. Közben megnősültem. A növényekkel végzett kísérleti és laboratóriumi munka egyre a kutatás felé vonzott, de a kutatói pályához nem volt meg a végzettségem. Végül beiratkoztam az egyetemre. A munka és a család mellett kezdtem el újra vizsgázni. Néha nehéz volt a munka, a tanulás és a család között egyensúlyozni, de igyekeztem mindent megtenni. Így jutottam el az utolsó egyetemi vizsgámhoz 1982 júniusában.

Első vonattal haza

A számomra legnehezebb szigorlatot, amelyre hosszú felkészülési időre lett volna szükségem, a végére hagytam. De annyira kicsúsztam az időből, hogy a tanulásra csak négy nap jutott. Több mint 600 oldalt kellett volna alaposan tudni a sikeres vizsgához. Időhiány miatt tovább már nem halaszthattam a vizsgát, mindent beleadtam a néhány nap alatt. A szigorlat előtti estén viszont úgy éreztem, nem tudtam rendesen felkészülni. Mivel az egyetem akkori otthonunktól távol volt, a vizsgákra nem odahaza készültem fel, hanem hosszabb-rövidebb időre beköltöztem az egyetem kollégiumába. Este összecsomagoltam és eldöntöttem, hogy a legkorábbi vonattal hazautazom családomhoz és befejezem az egészet. Megkönnyebbülve feküdtem le. Éjszaka azonban felébredtem. Nem tudtam ágyban maradni, kimentem a kollégiumot övező erdőbe sétálni. Azon gondolkodtam, hogy bár az egyetemért hosszú éveket áldoztam, ezért ennyire sekélyes tudással nem szabad a szigorlatra elmennem. Nagy nyomás nehezedett rám, mert ha nem sikerül a vizsga, nem mehetek államvizsgára, és csak egy év múlva ismételhetek.

Amikor személyessé vált a hit

Miközben rám nehezedett a sok probléma, eszembe jutott, hogy amikor elindultam otthonról, az Ószövetségből a 121. zsoltár volt a Bibliaolvasó kalauz szerint a napi ige. A sok tanulás közben azokban a napokban még a Bibliát sem forgattam. Most újra elolvastam a szakaszt. A sorokat, hogy nem engedi az Úr, hogy lábad inogjon. Aztán, „megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet”, de különösen a kezdő sor, hogy „szememet a hegyekre emelem”, egy más gondolkodásra vitt át. Milyen hegyekről is van szó? Töprengésemben felmagasodott a Golgota hegye, ahol Krisztus keresztje állt. Egyszerre megértettem, az én bűneim miatt is halt meg Ő. Nagyon bántott az akkori helyzet, a szigorlati felkészületlenségem. Néhány percem volt csak a vonathoz való indulásig, döntenem kellett. Végül elmentem vizsgázni. Nem a legjobb eredménnyel, de sikerült a szigorlat. Akkor láttam meg, és éltem át egészen személyesen, hogy milyen az, amikor érdemtelenül, kegyelemből történnek dolgok. Később tisztázódott előttem, hogy az egész életem ilyen. A vizsga kapcsán nem a pillanatnyi siker dobott fel, hanem a bűn és annak megváltója, Jézus Krisztus lett valahogy az „enyém”. A szigorlat csak ürügy volt Isten tervében, hogy megszólítson.

Egy másik élet

A szigorlat után megértettem, „hogy az én segítségem az Úrtól van”, ahogyan a 121. zsoltárban azóta is sokszor olvastam. Ettől a naptól számítva más értékrend szerint élek. A Tízparancsolat nekem egy lelki tükör, amelyet a Bibliában kijelentett ige foncsoroz. Sokszor meglátom benne alkalmatlanságom, a hibáimat, sőt a bűneimet is. Jézus, ebből a kellemetlen tükör előtti helyzetből mentett ki, és azóta igéje szerint vezet.

-mi-
 

• Cimkék:
pauk jános megtérés bizonyságtétel misszió

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére