Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-12-12 20:00:00

Kunszabó Zoltánnal beszélgettünk az egyház új, mozgalmi arcáról

Vajon tudják-e a keresztények, hogy mi az Örömhír?

Nem csupán a szeretet cselekedeteivel evangelizálnak a katolikus hívek, egyre többen mernek személyes élményeikről is nyilvánosság előtt beszélni – vallja a katolikus diakónusként dolgozó Kunszabó Zoltán.

A pápa nemrégiben hirdette meg a Hit évét, ami a második vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, 2012. október 11-én kezdődik. Célja részben Krisztus hirdetése, vagyis az Új evangelizáció gyakorlása. Lesz erre lehetőség?

– Azért tartom fontosnak az új egyházi évet, mert nekünk, katolikusoknak is fontos, hogy tisztázzuk a hitünket. Sokszor hallom, hogy kérdezgetik: vajon örülnek a keresztények az Örömhírnek? Úgy vélem, még ennél is fontosabb feltenni azt a kérdést, hogy vajon tudják-e a keresztények, hogy mi az Örömhír? Vagyis az evangelizáció szempontjából fontos, hogy először mi, keresztények halljuk meg az üzenetet, és éljük át annak nagyszerűségét. Az Új evangelizáció alapja, hogy örömet kapjunk az üzenettel való találkozásból.

Miért kell ehhez egy komplett egyházi év? Ha nem hirdetik ki a nemrégiben lezárult Család évét, akkor a hívek nem törődnek a családjukkal? Ha nem szervezi meg az egyház a Hit évét, akkor nincs evangelizáció?!

– Megértem, ha formálisnak tűnnek ezek a kezdeményezések, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a katolikus közösségek hajlamosak az adott évben mélyebben átgondolni ezeket a témákat. Tudjuk, a spontaneitás korszakát éljük, a közhangulat is ebbe az irányba mutat, de a katolikus keresztény közösségek hálásak, ha jó tematikát kapnak egy év lelki, spirituális felépítéséhez. Emiatt fontos beszélgetések indulnak meg, és már önmagában is hasznos, ha ez imádkozásra, az élete átgondolására sarkall némelyeket.

Az Új evangelizáció egyik fontos eseménye volt Magyarországon a négy évvel ezelőtti Városmisszió. Lesznek még ilyen kezdeményezések, és ha igen, milyen szerep jut majd abban nektek, a karizmatikus Új Jeruzsálem Közösségnek?

– Meggyőződésem, hogy Magyarországon is lesznek nagyszabású események a Hit évében. Úgy gondolom, hogy nem a Városmisszióhoz hasonló, látványos rendezvényekre kell majd számítani, inkább több, kisebb, esetlegesen spontán kezdeményezést láthatunk majd, amiket majd össze is hangolnak. Ami minket illet, az Új Jeruzsálem ugrásra készen áll. Van elképzelésünk arról, hogyan is kellene a szimbolikus évek üzeneteit lefordítani a hétköznapok nyelvére, konkrét feladatokra. Ilyenkor fokozottabban érezzük, hogy szükség van a lelkiségünkre és a tapasztalatainkra, amiket egyébként rendszeresen igénybe is vesznek.

– Hogy látod? Mennyire érzik, látják a katolikus hívek, hogy szükség van újraevangelizálni a kereszténynek mondott Európát és Magyarországot?

– Azt hiszem, a katolikusok látják a szükséget, és talán már azt is tudják, hogy az „újraevangelizáció” a megoldás. Az eszközök tekintetében viszont még elég nagy a tanácstalanság. Annak ellenére, hogy már régóta ismerhetők az ezzel kapcsolatos egyházi megoldások, tanácsok. Elsősorban II. János Pál pápára gondolok, aki enciklikáiban és tanításaiban már tisztázta az Új evangelizáció teológiai alapjait, az üzenet is világos, sőt, a gyakorlat is visszaigazolta már az elméletet. Mégis, a legtöbb katolikus életéből még hiányzik a teljesebb missziós vízió, ami elvezet minket a vágyaktól a tettekig. Szóval, az Új evangelizáció módszertana még nem ment át a köztudatba, holott erre már megvan a lehetőség.

Akkor mégis hogyan evangelizál az átlag katolikus?!

– Az átlagos katolikus a szeretet cselekedeteit gondolja a legfontosabb evangelizációs tényezőnek. Megjegyzem, nagyon helyesen. Amikor kapcsolatba kerül valakivel, akkor a szeretet alapján közelíti meg az illetőt, és így is kommunikál. Előfordul, hogy a nyitott embereket elhívja ifjúsági találkozókra, vagy egy-egy közvetlenebb pap miséjére. Ugyanakkor egyre többen vannak olyanok is, akik már mernek beszélni a saját hittapasztalatukról. A médiában, a Mária Rádióban, de a közszolgálati televíziók vallási műsoraiban is egyre több személyes tanúságtétel hallható, látható. Ez is nagy változás, hiszen négy-öt éve még egyáltalán nem volt ez mindennapos. Persze még van hova fejlődnünk: egyelőre még kevesen beszélnek bátran és felkészülten a megváltásról.

XVI. Benedek pápa sok tekintetben konzervatív, sőt, mintha előnyben részesítené a tradicionalista híveket, főpapokat. Példa erre a tridenti liturgia favorizálása. Ez nem tesz keresztbe az evangelizációnak?

– A pápa csak arra teremtett több lehetőséget, hogy szélesebb körben is gyakorolják a hagyományos misézést. E döntésének semmilyen akadályozó hatását nem láttam vagy tapasztaltam. II. János Pál pápai szolgálata elején hirdette meg az új evangelizációt, ami módszereiben, kifejezésmódjában és lelkesedésében is újítani kívánt. Ez a mozgalom kezdettől fogva szabad utat nyitott a korszerű formák, újszerű kezdeményezések előtt. Tehát az új evangelizációba belefér a modern zene, a szabad tanúságtétel, vagy a modern művészeti stílusok alkalmazása. Ha létezik is konzervatív irány, ez legfeljebb párhuzamos az új evangelizációs törekvésekkel, XVI. Benedek pápától nem ismerünk olyan megnyilatkozásokat, amelyek visszafognák a frissebb kezdeményezéseket, az új evangelizációt.

Amint az a napokban megjelent Vallomások című interjúkötetből is kiderül, a Hit Gyülekezetében tértél meg, és onnan keveredtél a katolikus egyházba. Volna mit tanulni a hitesektől az evangelizáció tekintetében?

– Hogyne volna, igaz, az én információim már kicsit régiek, én már a rendszerváltás idején csatlakoztam a katolikus egyházhoz. Abban azért elég biztos vagyok, hogy a hitesek meglehetősen magabiztosan, bátran tesznek személyes tanúságtételt, és az alapevangéliumot is biztonsággal és lelkesen hirdetik. Biztos, hogy sok náluk a megtérő, és azért is lehet így, mert a Hit Gyülekezete fő programja, hogy minél több ember térjen meg általa. Az ilyen tudatos tervezés, sajnos, elég kevés egyházra jellemző. Szóval, a hitesek missziós elkötelezettsége abszolút összhangban van Jézus missziós parancsával. Ugyanakkor katolikus diakónusként abban is hiszek, hogy minden tevékenységünknek a szeretet parancsával is összhangban kell lennie.

 

Sz. B.

nyitókép innen
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Bizonyságtétel
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • „Hirtelen megértettem: az én bűneim miatt halt meg”
  • Böjte Csaba: álomlátók után kiált a világ!
  • A lelkésznek korábban kétes üzletei voltak
  • Igen, persze, én is ilyen gonosz vagyok
  • A fordulópont: amikor a kutyám sem ismert meg
  • A közösségem átformált
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele II. rész
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele
  • Érezte, hogy minden kicsúszik a lába alól

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.