Egyház
2011-12-22 16:30:00
Túl vagyunk rajta, ez már a világosság kezdeteSztálin szülinapja és a legsötétebb éjszaka
A december 21-ről 22-re forduló éj számos vallásban komoly szerepet játszik. Nincs ez másképp a kommunizmusban sem: Faddy Ottmár atya rámutatott, hogy Sztálin szülinapja igenis szimbolikus jelentőséggel bír. Hosszú börtönévekkel jutalmazták…
Jellemzően az angol uralkodóknak van hivatalos születésnapja, amely általában nem azonos azzal a nappal, amikor ténylegesen meglátták a napvilágot. Kiderült: Sztálin sem akkor született, amikor ünnepeltette magát, mert – gondolta – egy jelentéktelen napon mégsem születhet olyan nagy formátumú, korszakalkotó géniusz, mint ő.
Téli napforduló
A kommunista évtizedekben így december 18. helyett 21-én tartották a „szülinapját”, mert ez a téli napforduló. A jóságos mosolyú Sztálin ezzel is igyekezett segíteni a toll- és köpönyegforgatókat, hogy minden évben zengzetes köszöntőket alkothassanak, a vezér személyének születésnapját a világosság növekedésének kezdeteként aposztrofálva.
Volt azonban egy vakmerő ferences szerzetes, aki e napot nem a világosság születésével, hanem a sötétséggel hozta összefüggésbe.
Faddy Ottmárról van szó, aki 1952. december 21-én, néhány hónappal Sztálin halála előtt – egy a templomban megbúvó titkos ügynök jelentése szerint – Sztálin születésnapjára utalva azt a rosszindulatú megjegyzést tette, hogy ez az év legsötétebb napja. A jelentés nyomán a szerzetest az egyházügyi hivatal eltiltotta a nyilvános papi működéstől, vagyis egy jó darabig nem prédikálhatott, majd hamarosan le is csukták. A bátor és országos hírű hitszónokot összesen háromszor börtönözték be, 1946-ban, 1954-ben és 1957-ben, összesen kilenc évet ült.
A szerzetes 1909. május 19-én, vagyis nem az év legsötétebb napján született Jánoshalmán, és 94 éves korában, 2003-ban hunyt el. 1929-ben lépett be a ferences rendbe. 1933-ban tett örökfogadalmat, és 1936-ban szentelték pappá. Szécsényben és Budapesten hitoktatóként dolgozott, majd Nyíregyházán, Simontornyán, Debrecenben, valamint Csongrádon volt házfőnök és plébános.
Hit és a kommunisták
Debrecenben került szembe először a kommunista diktatúrával egy nyilvános beszéde miatt. 1950-től a rend szentendrei gimnáziumában tanított hittant. 1954-ben életfogytiglani börtönre ítélték, ugyanis titkos baráti összejöveteleken próbálta keresni a kiutat a fojtogató gazdasági és társadalmi helyzetből. 1963-ban szabadult amnesztiával, de utána még sokáig rendőri felügyelet alatt állt.
Élete legfontosabb és egyben legszebb tevékenységének a népmissziót tartotta. Több száz lelkigyakorlatot tartott országszerte. Amikor a rendtársai azon keseregtek, hogy milyen sok vigaszt nyújthatott volna, ha időről időre nem csukják le, Ottmár testvér így válaszolt: „Hát mit gondoltok, odabent a börtönben mit csináltam? Egyebet se, mint vigasztaltam és erősítettem rendtársaimat.” Egész életében azon fáradozott, hogy még a legrövidebb nap se legyen sötét senkinek.
A gonosz arcmása
Sztálin egyébként egyházi festőt is megihletett. 1950-ben készült a sopronbánfalvi templom kórusán ma is látható freskó, amely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, amint legyőzi a sátánt. Básti Zoltán felvidéki származású képzőművész nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor a sátán arcát 20. század egyik legnagyobb sátánjától kölcsönözte. Az angyal által letiport alakban ma is Joszip Viszárionovics Sztálin tekint ránk. A freskót a nyolcvanas évek végéig óvatosságból egy nagy gardróbszekrény takarta.
Szerdahelyi Csongor
További cikkek
|
Keresztényüldözés
|
|
|
|