Hogy is hívják a Télapót, vagy kit?

Sörrel várják a Mikulást

Myra híres püspöke Kr.u. 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában, egy gazdag család gyermekeként született. Alig kezdte el iskoláit, mikor szülővárosában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott, ezért érsek nagybátyjához költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, iskoláinak befejeztével pedig a papi hivatást választotta. 270-ben Jeruzsálembe zarándokolt, visszafelé pedig betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myrába, ahol is püspökké választották.

Vagyonát az emberek, köztük a gyerekek megsegítésére használta föl. Éhínség idején például a teljes egyházi kincstárat a nép étkeztetésére fordította, amit épp az egyházi elöljárók nem néztek jó szemmel. Miklós püspök ennek ellenére továbbra is bő kézzel adakozott, névnapja előestéjén, vagyis december 5-én például rendszeresen megajándékozta a gyerekeket. Adakozásaiért Myra lakói idővel „Noel Baba”-ként, vagyis „Ajándékozó Apa”-ként kezdték emlegetni. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét 326-ban angyalok vitték végső nyughelyére, ahol rögvest egy tiszta forrás eredt, és az innen szerteáradó szeretettel küldi a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

Manapság azonban a gyermekek leginkább úgy tudják, hogy Mikulás nem Myra mellett él, hanem a Lappföldön, Korvatunturiban. Ott található ugyanis egy nyuszifülre hasonlító kopár hegyoldal. A finnek szerint a Fül-hegyen keresztül hallgatja egész éven át, hogy a gyerekek jók voltak-e vagy rosszak. Ennek a hegynek a gyomrában van a Mikulás játékkészítő műhelye is, ahol a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal készíti az ajándékokat. 
 

Az angolszász államokban úgy tartják, hogy a Mikulás (Karácsony Apó) a kéményen át érkezik, és a kandallóhoz kitett harisnyákba teszi az ajándékot. A gyerekek ezt tejjel és sütivel hálálják meg, melyet egy asztalra készítenek.

A fenti hiedelem Szent Miklós püspök egyik legendájából ered. E szerint Myra püspöke egy alkalommal megtudta, hogy kolostorának tőszomszédságában él egy elszegényedett nemesember, akinek három, férjhez menés előtt álló lánya már azt fontolgatja, hogy eladja magát rabszolgának. Miklós püspök megszánta őket, és, hogy megmentse őket a szégyentől: a nyitott ablakukon egy kendő aranypénzt dobott be nekik. A lányok azt hitték, csoda történt. A következő évben Miklós püspök mindezt megismételte: újabb kendő aranyat dobott be az ablakukon. Ezt a pénzt a második lánynak szánta. A harmadik évben a harmadik lányt is hasonló gazdagsággal akarta megajándékozni. Igen ám, de abban az esztendőben igen hideg szelek jártak Myra városában, így hát zárva volt az ablak. Miklós püspök éppen ezért felmászott a ház tetejére, és a kendőt a kéményen keresztül ejtette be. A pénz pedig pont a tűzhely fölé száradni kitett harisnyába csúszott. Az angolszászok tehát erre emlékeznek. Csakhogy náluk a Mikulás december 25-én érkezik, ráadásul krampusz nélkül.

Ezzel szemben Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban december 6-án jön, vagyis akkor, amikor mihozzánk is. Oda azonban nem szánon, hanem csónakon, mégpedig Spanyolországból. A parton aztán fehér lóra száll, és úgy járja végig a Benelux államok utcáit. A németek és az osztrákok pontosan úgy tartják Mikulás ünnepét, mint mi, magyarok. A szomszédos szlovákok annyiban térnek csak el a mi szokásainktól, hogy hozzájuk nem a virgácsot osztó krampuszok, hanem a maskarákba öltözött, halált űző ördögök mennek. Az ír gyerekek zsákkal várják a Mikulást, hogy abba tegye az ajándékokat. Cserébe pedig az asztalra süteményt és egy üveg sört helyeznek. Számunkra a legérdekesebb az ausztrál szokás, hiszen oda pont a legmelegebb nyárban érkezik, lévén, hogy a legkisebb kontinens a Föld déli fertályán található. Ausztráliában télen sem nagyon esik a hó, nemhogy még nyáron, így hát a Mikulás szánkó helyett kenguruk által húzott kocsin érkezik.
 

Jezsó Ákos

• Cimkék:
Mikulás Myra Szent Miklós

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére