Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-12-15 21:30:00

Takács Tamás tábori lelkész: az atya olykor az égből érkezik

Pap, aki, ha kell, fegyverrel menetel

Takács Tamás alezredes, vezető tábori lelkész ötvözi isteni elhívását és katonás habitusát. Ha kell, most is ejtőernyővel ugrik, ha kell, részt vesz a katonákkal közös menetgyakorlatokon.

Takács Tamás alezredes, vezető tábori lelkész a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, és még ugyanabban az évben, 1984-ben, behívták sorkatonának, méghozzá a rossz hírű helyőrségbe, Lentibe.


Pap + katona = tábori lelkész

– Sorkatonának lenni nem volt annyira rossz. Lehet, hogy időnként brutálisnak éltük meg, de összességében mégis emberségesnek tartottuk a szervezetet – emlékezik vissza arra az időre. Teológiai tanulmányait a leszerelését követően az egri Hittudományi Főiskolán kezdte el, majd a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen folytatta, amelynek befejezése után 1991-ben szentelték pappá. Kilenc évig volt úgynevezett egyházmegyés pap, előbb káplán, majd plébános, szolgált hétszáz lakost számláló faluban és több tízezres lélekszámú városban is. Főpásztora 2000-ben engedte át a Katonai Ordinariátus állományába.

– Szolnokon ejtőernyős kiképzést is kaptam, többször ugrottam, pontosan nyolcvanháromszor. Az ejtőernyőzésben két nagyon fontos tényező van jelen: a bizalom és a megbízhatóság. Csak egy példát említek: ha nem én hajtogatom össze az ejtőernyőt, amivel ugrom, akkor meg kell bíznom abban, aki összehajtogatta, bíznom kell abban, hogy az ejtőernyő ki fog nyílni. A szolnoki évek alatt kaptam először missziós feladatot, 2006 őszétől fél évig szolgáltam Afganisztánban, Pol-e Khomriban, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportjában, és Baghlan tartományban együtt jártam a katonákkal az utakat.

Megtudjuk: ha kell, most is ejtőernyővel ugrik, ha kell, részt vesz a katonákkal közös feladatokon, és ha kell – sőt akár kedvtelésből is –, menetgyakorlatokra megy. A katonák pedig velük együtt izzadó igazi bajtársként tekintenek rá. Elvégezte az improvizált robbanószerkezetek elleni védekezésre kiképző tanfolyamot is.

– Volt még egy szabad hely a tanfolyamon, én pedig arra gondoltam, hogy ezek az ismeretek sem feleslegesek. Afganisztánban a tábori lelkésznek fegyvere is volt. A tábori lelkész nem harcoló katona, de fegyvert visel, és a katonai szabályok vonatkoznak rá is, különösen aktív hadműveleti területen.


Afganisztánban másként megy

– Afganisztánban a katonák között másképpen alakulnak a kapcsolatok, mint a békés körülmények között. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy ott a körülmények, az egymásrautaltság miatt élesebbek az emberek közötti kapcsolatok, de jobban oda is figyelnek egymásra. Gyakrabban forognak a gondolatok a vallás, a hit körül is. Egyszer odajött hozzám egy katona, és elmondta, hogy meghalt a nagyapja, és megkért: írjak egy beszédet a temetésére, amit hazaküld, és az otthoniak majd helyette felolvassák. Nem biztos, hogy ez a katona itthon megkeresett volna.

– Máskor a táborba hoztak két halott amerikai katonát. Akkor nem számított, hogy ők amerikaiak, mi magyarok vagyunk. Nem számított, hogy milyen vallásúak, és hol van a tábori lelkészük. Az első missziómban együtt szolgáltunk Kovács Gyulával, a második misszióm idején azonban már egy kopjafa emlékeztetett rá. Esténként az egyik katonával, aki szintén Gyuszival szolgált együtt, odamentünk a kopjafához, és gyertyát gyújtottunk. Ez a katona mindig azt kérdezte: gyújtunk, atyám? És mentünk gyertyát gyújtani. Körülöttünk pedig hangosan beszélve jöttek-mentek az emberek, hamarosan már csendben, és egy idő után már oda is jöttek.


Akiért ottmaradnának

Nem csak a szomorú eseményeknél mentek hozzá a katonák.

– Mikuláskor azt mondta nekem a parancsnokuk: Őrnagy úr, maga lesz a Mikulás! Az afgán szabó készített egy „hiteles” Mikulás-öltözéket, a többit pedig kipótolták a katonákkal. A karácsonyi éjféli misén azok is ott voltak, akik egyébként az év közben nem vettek részt a szentmiséken, hiszen ilyenkor sokkal inkább tudatosul a katonákban, hogy a szeretteik több ezer kilométerre vannak.

Még az első afganisztáni szolgálata alatt történt, hogy odament hozzá az egyik katona egy tőrrel, és neki adta: „Azért adjuk ezt magának, Atyám, mert azon tisztek közé tartozik, akik miatt, ha kell, itt maradnánk…”

Amikor még muzulmán tábori lelkészeink is szolgáltak

Az önálló magyar tábori lelkészetet az I. világháború után, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnését követően kezdték el szervezni hazánkban. Korábban ugyanis Magyarországon nem volt tábori püspökség, a magyar tábori lelkészetet az osztrák tábori helynökség irányította – természetesen, voltak magyar tábori lelkészek is: katolikusok, protestánsok és izraeliták. Érdekességként említhető meg, hogy még muzulmán tábori lelkészek is szolgáltak a császári és királyi hadseregben. Az első tábori püspök Magyarországon Zadravecz István ferences szerzetes volt.
Tulajdonképpen a tábori püspökség nem szűnt meg, „csupán” már nem neveztek ki új tábori püspököt az ötvenes évek elején. A rendszerváltozást követően, 1994 tavaszán született meg az a kormányrendelet, amely a tábori lelkészi szolgálatról szólt, a NATO vezetése elvárta a létrehozását. A rendszerváltás utáni első katolikus tábori püspök Ladocsi Gáspár volt, akit Szabó Tamás követett. A katolikus tábori lelkészet jelenlegi vezetője: Bíró László püspök.

 

Simon F. Nándor

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.