Ima és babona: karácsonyi népszokások a német ajkú magyarok közt

Most lövik le az égből a Jézuskát

December elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a karácsonyhoz. Régen az ünnep elképzelhetetlen lett volna e kedves szokások nélkül, amelyek tovább fokozták a várakozás izgalmait. A katolikus dunai svábok többsége Baranya, Tolna, Bács-Kiskun, illetve Pest megyében él. Néhány sváb lakta község (Ganna, Tótvázsony, Nyárád) található Veszprém megyében is.

Nagyangyal, kisangyalok

A svábok az adventi időszak elején, november végén, illetve december elején kezdik a felkészülést a karácsonyra. A betlehemezés állandó szereplői egy nagyangyal, egy Mária, egy Jézuska, egy istállóvivő angyal, kisangyalok, illetve a pásztorok voltak. A pásztorok fehér, bő gatyát és fehér férfiinget viseltek. Fekete mellényükön rézgombok, míg fekete kalapjukon rozmaring és mirtuszág voltak. Kezükben botot tartottak, ami rozmaringgal és különböző színű szalagokkal voltak átkötve. A nagyangyal, a kisangyal, és az istállóvivő angyal, illetve Mária és Jézuska ruházata egyforma volt. Az apróra rakott alj és kötény, valamint a blúz fehér sifonból készült. Rozmaringos koszorút is vittek magukkal, ruhájukon szív alakú rátétre szalagcsokrokat varrtak.

Jézuska kezében fűzfavesszőből font virgács volt, amivel a játék végén megérintette a házbelieket figyelmeztetően. Ugyanis az Isten megbünteti a rosszat. A kis bölcsőt Mária tartotta a karjában, amit a házaknál letett az asztalra. A betlehemi istálló fából, vagy papírdobozból készült. Benne szentképek, gyöngyfüzér, állatképek, valamint a jászol voltak. A lámpást pásztorok vitték megvilágítva vele az utat. Továbbá vándorbot tartottak a kezükben.

Az egyes csoportok a saját falurészüket járták be, és elsősorban saját ismeretségi körüket látogatták meg. A pásztorok kis vászontáskákba rakták az ajándékba kapott pénzt, kolbászt, diót és almát. A begyűjtött adományokat szétosztották maguk között, de volt, amikor a pénz felét a templom céljaira ajánlották fel. A betlehemes játékokat eleinte december 24-én délután, illetve esti időszakban mutatták be az éjféli miséig.

Ima az esti órákban, szerelmi jóslás 24-től

A családok december 15-től a Szentestéig minden nap az esti órákban imádkoztak. Ezekre az alkalmakra több család jött össze az ünnepélyesen feldíszített szobában. Az asztalon általában Szűz Mária képe, vagy szobra volt. Körülötte gyertyák világítottak. A kis közösség a Szentírásból hallgatott meg felolvasást, majd litániát mondtak. Az ima végén énekkel álltak fel a térdepelésből, majd a „Miatyánkot” mondták el. Ezen a napon szokás volt a zajkeltés.

Egy visszaemlékező így írja a december 24-ei szokásokat. „Reggelit nem ettünk, ebédre is csak hideget, túrót tejföllel. Csak ilyen nagy ünnepen tettünk függönyt az ablakra. Sötétedéskor megjelent a csillag az égen, a kanász végigkürtölte a falut. Mellette ment a felesége egy tarisznyával, amibe az adományokat gyűjtötte (kalács, dió, kolbász). Ekkor mindenki kinn volt az utcán. Édesanyám tömjént tett a parázsra. Ettől olyan finom illat lett! A házigazda kis csomó szénát tett a kiskapu elé, hogy az legyen a szamár eledele, mert hiszen most lövik le az égből a Jézuskát. Zajkeltéssel a rossz szellemeket, a gonoszt űzték el.”

A Karácsony napjához különböző szerelmi jóslások is fűződtek. December 24-én délután a lányok kimentek az udvarra, felkaptak egy öl vágott fát, majd félredobták. Mindenki megszámolta a fahasábokat. Úgy tartották, hogy, akinél páros számú volt, a közeljövőben megtalálja a párját. A másik jóslás Karácsony napján volt szokás. Az eladósorban lévő leányok egy-egy almát vittek magukkal az éjféli misére. Másnap Karácsony napján a déli harangszókor kiálltak a kiskapuba és ezt az almát ették. Úgy hitték, hogy a ház előtt elmenő férfivel azonos keresztnevű személy lesz majd a férjük.

Fehérben

A Szenteste vacsorája előtt jött a Kisjézus. Valamelyik családtag fehérbe öltözött. A szoba sarkában kis fenyőfát díszítették fel kevés saját kezük által készített díszekkel, mint szaloncukor, pattogatott kukorica, mézes sütemény, dió, vagy alma.

Szenteste délutánján volt az úgynevezett „Krieskinder”-járás. Gannán a 10-15 éves lányok szép, többnyire fehér ruhába, illetve csipkés köténybe öltöztek. Fejükön koszorú volt, és a Kisjézust jelképező babát vittek magukkal. Később a családdal együtt imádkoztak, és velük közösen énekelték az egyházi énekeket. Az ünnepi asztalnál közösen fogyasztották el a vacsorát, amely diós és mákos kalácsból, meleg tejeskávéból, aszalt szilvából és körtéből állt. Vacsora után a férfiak éjfélig beszélgettek, míg az asszonyok a gyerekekkel abba a házba mentek, ahol a kilencnapos ima volt. Éjfél előtt az asszonyok fekete ünneplő ruhában együtt indultak a misére, amelyen az egész falu részt vett.

Karácsony első napján fekete ruhába öltözötten délelőtt nagymisére mentek. Mise után ünnepi ebédet ettek díszesen terítve. Az ebéd általában húslevesből, sült hús krumpliból, savanyú káposztából, illetve mákos kalácsból állt. Délután meghitt családi beszélgetés és énekelgetés volt.

Karácsony másnapján regölők járták a falut. Szalaggal díszített vesszőkorbácsokkal megsuhintották a háziakat, főleg a lányokat és a gyermekeket. Közben pedig mondogatták: „Kelléses ne légy az újesztendőben.” Kolbászt gyűjtöttek, ettek, ittak, vigadtak. Jelentős esemény volt az elmaradhatatlan bál, a karácsonyi tánc. A lányok sötét szoknyában, világos blúzban és hajadonfőtt voltak. A bálban a lányok édesanyja is elment. Ők körbeülték a termet. Ebben a bálban választottak maguknak párt azok a legények, akik farsangkor esküvőt akartak tartani.

zdr

• Cimkék:
sváb karácsony népegyház népszokás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére