Szervét Mihály: egy 500 éves eretnek

Kinek szólt a halálos ítélet?

Szervét nem fogadta el a Szentháromságról szóló tanításokat, ami az ő korában főbenjáró bűnnek számított – így a máglyán végezte. De mi köze megégetéséhez Kálvin Jánosnak?


Három vagy egy?

Szervét Mihály a toulouse-i egyetem joghallgatójaként találkozott először a Biblia teljes szövegével. Néhány évvel később De Trinitatis Erroribus libri septem (A Szentháromság tévelygésiről) című művében, majd két másik kötetben fogalmazta meg véleményét, amely szerint a Szentháromság tana nem bibliai tanításokra épül. Szervét úgy gondolta, ha a kereszténység elveti a Szentháromságot, akkor könnyebben szót tudnak érteni a monoteista judaizmussal és az iszlámmal.  A Szentháromságról szóló tanítás szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy egyetlen lényegben. Szervét ezt a keresztény alaptant kérdőjelezte meg.

Szervét azzal szembesült, hogy nézeteit nem fogadják el, ráadásul a svájci és a német reformátorok is elutasították azokat. Ezért Párizsba utazott, ahol orvostudományt tanult, később pedig a vienne-i érsek, Pierre Palmier személyi orvosa lett. Több orvosi és gyógyszertudományi kérdésekkel foglalkozó könyvet is kiadott. Szentháromságtan-ellenes véleményét is összefoglalta Christianismi Restitutio című művében, melynek egyik példányát Kálvin Jánosnak is elküldte.

Szervét Mihály és Kálvin János 1534-ben ismerkedett meg; tizenkét évig leveleztek és vitatkoztak a Szentháromságról. A két férfi vitája több írót is megihletett. Sütő András például a Csillag a máglyán című művében mutatja be, hogy a hatalom kegyetlenül leszámol azokkal, akik másként gondolkoznak: a darabban Kálvin testesíti meg a hatalmat. A történészek egy része azonban enyhébben ítéli meg Kálvin szerepét Szervét kivégzésében.


Eljárás Szervét ellen

A Christianismi Restitutio megjelenése után egy genfi férfi, Guillaume de Trie levelet írt egyik Lyonban élő rokonának. Ebben egyebek mellett azt írta, Franciaországban eltűrik az eretnekséget, és példaként Szervét Mihályt hozta fel. A rokon ezt a levelet megmutatta gyóntatójának, történetesen a francia főinkvizítornak. Ezután házkutatást tartottak Szervétnél, de nem találtak nála semmi fontosat. Letartóztatták viszont a nyomdászt, aki kinyomtatta könyvét. Szervét is fogságba került, de megszökött a börtönből – ugyanakkor távollétében könyveivel együtt tűz általi pusztulásra ítélték.

A spanyol vallásfilozófus ekkor Genfbe utazott, ahol ismét elfogták. Letartóztatása után igen nagy nyomás nehezedett a városra. Ha ugyanis nem hajtják végre a francia bíróság halálos ítéletét, akkor a katolikusoknak egyértelműen úgy tűnhet: a reformáció megtűri az eretnekeket. Talán ezért is követelték még a jeles reformátorok is, hogy égessék meg Szervét Mihályt. Bár a genfiek felajánlották neki, hogy átadják más városnak, Szervét nem élt a lehetőséggel – talán azért sem, mert Genfben korábban még nem égettek el egyetlen eretneket sem.

Kálvin a perben teológusként vett részt, és be kellett bizonyítania, hogy Szervét valóban eretnek nézeteket terjeszt. Bár a reformátor helyeselte a halálos ítéletet, abban reménykedett, hogy nem hajtják végre. A perben Szervét is, Kálvin is írásban fejtették ki az álláspontjukat, amit azután a tanács tagjai elküldtek a zürichi, a schaffhauseni és a bázeli egyházaknak is. Ezek nem sokkal később elítélően nyilatkoztak Szervét Mihály nézeteiről.


A máglyán

Kálvin hiába kérte Szervétet, hogy vonja vissza tanításait, a vallásfilozófus hajthatatlan maradt. Genf tanácsa pedig 1553. október 26-án így döntött: „Szervét ítéltessék arra, hogy a Champel mezejére vigyék, ott elevenen megégessék.” A leírásokból tudjuk, hogy Szervét a máglyán ezt mondta: „Ó, Jézus, az Örökkévaló Isten fia, szánj meg engem!”

Történészek szerint nem zárható ki az sem, hogy Szervét Mihály halálra ítélésével a genfi városi tanács tulajdonképpen Kálvin ellen hozott döntést, hiszen máig rajta a bélyeg: ő küldte máglyára Szervét Mihályt.


Simon F. Nándor

• Cimkék:
Szervét Mihály Szentháromság eretnek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére