Amerikai evangéliumi vezetők a végidőkről

Jézus visszajön, de mikor?

Nem árt először is tisztázni néhány alapvető, az amerikai teológiában naponta használatos kifejezést. A tengerentúlon az evangéliumi hívek között a fenti nézet követőit premillenialistának vagy csak szimplán millenialistának hívják, míg postmillenialista az, aki szerint Jézus csak az ezeréves béke után tér vissza. Akik egyáltalán nem hisznek Krisztus ezeréves békeuralmában, ők az amillenialisták. Ilyen terminus technicusokkal egyébként csak a 19. század közepe óta lehet találkozni.

Most uralkodik?

Az amerikai keresztyén vezetők 65 százaléka az első nézetet vallja, a National Association of Evangelicals (Evangéliumi Keresztyén Országos Egyesülete – NAE) felmérése szerint. E szervezet feltehetőleg tudja, miről beszél, elvégre saját bevallása szerint több tízmillió evangéliumi keresztyén ernyőszervezeteként működik. A tagfelekezetek és -gyülekezetek vezetőinek többsége a fenti módon nyilatkozott meg, és csupán a vezetők 13 százaléka mondta azt, hogy nem hisz Krisztus szó szerint ezer évig tartó földi uralkodásában.

Ők úgy vélekednek, hogy e napokban is ezt a végidők előtti időszakot éljük. Azzal érvelnek, hogy Krisztus az Atya jobbján virtuálisan most is uralkodik (ami azt jelenti, hogy közel minden tizedik amerikai evangéliumi vezető amillenialista). A megkérdezett vezetők négy százaléka posztmillenialistának vallotta magát. A NAE felkérésére válaszolók 17 százaléka úgy nyilatkozott, másféle végidőket képzel el.

A hosszú időn át tartó békés periódus várása nem keresztény monopólium. Már a korai judaizmusban is sokan remélték egy ilyen korszak beköszöntét, igaz, akkoriban egy zsidó állam aranykorában remélték majd manifesztálódni a „világbékét”. Azt sem árt tudni, hogy a Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből kiolvasható „heteknek” is megvan a maguk előképe: az apokrifnek tartott Énokh könyve sokat beszél a „hetedik hétről”, amely után beköszönt a béke kora. Eliézer ben Hürkanosz rabbi például az első században még száz éves periódusban gondolkodott a 90. zsoltár alapján, más kortársai viszont 60, 70, esetleg 400 év mellett kardoskodtak. Ezsdrás apokrif iratai alapján mások kétezer évben vélték felfedezni a boldog békeidő hosszát.

Gyenge értelem?

Meglepő, hogy Krisztus feltámadása után az egyház hivatalosan nem kezdett el ilyesféle dogmákat kidolgozni. Mi több, a niceai zsinatot megelőző korban, a II. és a III. századokban csak a népi vallásosság szintjén terjedt el az ezeréves királyság várása, Órigenész vagy Eusebius éppenséggel tagadta ezt. Igaz, Jusztin mártír vagy Irenaeus buzgón hitt benne. Persze már akkor is támadtak efelől viták, a már említett Eusebius úgy söpörte le egyik premillenialista vitapartnere érveit, hogy az illető Papias „gyenge értelmi képességű ember”, mivel szó szerint értelmezi a Jelenések könyvét…

Visszatérve a mai vitákhoz, nem árt tudni, hogy az amerikai neoprotestáns teológia több ágra szakadt még a premillenialista meggyőződésen belül is. Az egyik megosztó tényező az elragadtatás időpontja. Vannak, akik szerint a Jelenések könyvéből ismert nagy nyomorúság előtt ragadja el Krisztus az övéit, mások szerint közben, megint mások szerint csak utána találkoznak Vele a hívek. Azzal viszont már sok megkérdezett vezető egyetértett, hogy az utolsó időkkel való görcsös foglalatoskodás elvonhatja a figyelmet Krisztus mai, hűséges követésétől.


Sz. B.

• Cimkék:
végidők jelei Origenész Amerika neoprotestantizmus Jézus Énókh könyve

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére