Újjáépül a brit egyház?

Istenre cserélik a munka- és fitneszimádatot

Az elmúlt évtizedekben a brit egyházak fokozatosan veszítették el a vallásgyakorló híveket, a rohanó világban a lélek kérdéseire nem jutott idő. A Tearfund keresztény piackutató szervezet legutóbb publikált felmérésének eredménye szerint azonban ismét felfelé ívelnek a templomlátogatottsági mutatók. Az anglikán egyházban 12,8 millióan évente legalább egyszer, míg 7,3 millióan havi rendszerességgel vesznek részt istentiszteleteken. A felmérést alátámasztandó tanúságtévők nyilatkozataiból idézünk néhányat.

Valami mindig hiányzott

Harriet Sanders 29 éves, korábban vásárlásmániás nő így vall visszatéréséről: „A hit el volt altatva bennem. Mindig éreztem, hogy valami többre vágyom, de nem találtam a helyem. Londonban éltem, buliból buliba jártam, a nyarakat Ibizán partiztam végig. A fordulópont akkor jött el, amikor megszakadt egy hétéves kapcsolatom; rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből. Ez a hiányérzet vezetett vissza a templomba. Az isteni jelenlét segített felismerni létem értelmét, az elégedettség és a tökéletes béke lehetőségét kínálja napról-napra. Azóta rendszeres templomjáró vagyok, nem csak vasárnap, hetente többször is betérek imádkozni.

A modern nő imádkozik

Natalie Roche Isten felé fordulása során hivatásában is új utakra talált.„Három éve indult a szépségápolási termékeket forgalmazó cégem. Hirtelen nagy sikert könyvelhettünk el a vállalkozás életében, ugyanakkor nekem személy szerint óriási stresszt okozott a cég vezetése. Nagyon szeretem a munkámat, mégis úgy éreztem, valami mélyebb, spirituális dologra van szükségem, ami vigaszt nyújt a nehéz időkben. Hitemet nem gyakoroltam sosem, bár római katolikusnak kereszteltek. Az elmúlt évben ismét rákaptam a békét és megnyugvást adó imádkozásra. Napi 10-15 órát dolgozom, de mostanában folyamatosan imádkozom, iránymutatást és erőt kérve. Sikeres vállalkozóként és modern nőként már nem kínos megvallanom a hitemet. Biztos vagyok benne, hogy Jézus Krisztus nélkül nem lennék az, aki vagyok.”

Soha nem késő

Judy Cahusac ötvenes évei végén jár, a londoni Fulhamban él. Van két felnőtt fia és három unokája, néhány éve megözvegyült. „Amikor a férjem meghalt, itt maradtam két fiúval és a rengeteg munkával és a családi nehézségeken felül a munkaadói kötelességeimmel is meg kellett birkóznom. Egy nagy médiaügynökséget vezettem Londonban, s  mi cégünk életében is beköszöntöttek a nehéz idők, arra jutottam, hogy néhány embertől meg kell válnom. 

Ebben a helyzetben próbáltam először imádkozni. Imádkoztam azért, hogy ne kelljen ezt a fájdalmas döntést meghoznom - ez korábban soha nem jutott eszembe. Akkor azt éreztem, hogy Isten közel lépett hozzám. Attól kezdve a cég dolgai jóra fordultak. Tudom, sokan csóválják a fejüket a történetem hallatán, de egyre inkább hiszek az ima erejében. Aligha alakultak volna ilyen jól az üzleti ügyeink az erős hitem nélkül.

Talán korábban is volt bennem valamiféle hit Istennel kapcsolatban, a Szentírásról is tanultam egyet-mást, de a vallás nem játszott szerepet az életemben. Rá kellett jönnöm arra, hogy Isten kezdettől fogva ott volt az életemben, mindig készen arra, hogy megoldatlan kérdéseimmel hozzá fordulhassak. Azelőtt mindenem megvolt, amit anyagilag kívánhattam: szép otthon, remekül működő vállalkozás. Az egyre erősödő keresztény hitem új fejezetet nyitott az életemben; teljesen megváltoztatott.” 

Fülöp Viktória
forrás: Daily Mail

• Cimkék:
Anglia anglikán egyház hit megújulás fitnesz munkamánia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére