Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-07-27 20:00:00

Interjú az ötletgazdával

Isten trükkjeitől a játszó(egy)házig

Feladatunk a XXI. században Istenről úgy beszélni, hogy az is megértse, aki még soha nem volt misén vagy istentiszteleten – vallja Lazsádi Ákos, az első magyarországi evangéliumi játszóház ötletgazdája.

− Rengeteg játszóház hirdeti magát az országban, de egyházi berkeken belül még nem hallottam ilyen kezdeményezésről. Miben tudtok újat adni?

− A Napraforgók − Evangéliumi Játszóház az első ilyen kezdeményezés hazánkban; mobil, tehát ott épül fel, ahová meghívják valamelyik csomagunkat. Szerintem attól evangéliumi egy játszóház, hogy a játékok benne nem célok, hanem eszközök, a vezetői pedig odaszánt életű, megtért emberek. Megtalálhatók benne a professzionális játszóházak elemei, kellékei, ugyanakkor evangéliumi tartalmú eszköztára és keresztyén lelkisége van.

− Milyen programjaitok vannak, és hogyan részesülnek az evangéliumi tartalomból a résztvevők?

− Alapvetően kétféle irányultságúak a programjaink. Az egyikben ugrálóvár, lufihajtogatás, arcfestés, íjászat, tánctanítás, különféle kézműves foglalkozás szerepel: ezeknek a programoknak − túl azon, hogy látványosak és elmaradhatatlan részei egy játszóháznak − az is a szerepük, hogy „bevonzzák” a gyermekeket és a szüleiket. A kiemelten fontos másik irányt a játszóház evangéliumi elemei adják: az evangéliumi bűvészkedés, a táblarajz, a bábműsor, a gyerekkoncert egyaránt nagyszerű eszköz arra, hogy a legkisebbek nyelvén elmondjuk a Biblia örömüzenetét.

− A bűvészkedésről az embernek inkább a varázslás jut az eszébe, mintsem az evangélium…

− Az evangéliumi bűvészkedés szerintem nagyon jó módszer arra, hogy folyamatosan fenn tudjuk tartani a gyermekek figyelmét. Nem varázslásról van szó, amit a Biblia határozottan tilt, hanem trükkökről. Az Ó- és az Újszövetségben Isten emberei is különféle vizuális eszközöket használtak azért, hogy Isten igéjét hirdessék, érthetővé tegyék, ilyen volt például Mózes botja, a vérré vált víz vagy Jézus példázataiban a mustármag és a terméketlen fügefa. Amikor gyermekeknek próbáljuk érthetővé tenni az evangéliumot, tudnunk kell, hogy ők képekben gondolkodnak és nem szavakban. Tudományos tény, hogy a szemléltető eszközök használata által jobban megértik, és sokkal tovább megmarad bennük a mondanivaló. A trükknek az az előnye az egyéb személtető eszközökkel szemben, hogy nagyon szemléletes, és kevés szóval is megértethető.


Evangélium és játék
 

− Milyen egy evangéliumi trükk?

− Az egyik kedvencem a gyűrűs-köteles trükk. A gyűrű a házasság szövetségére emlékeztet engem, a kötél pedig arra, hogy Isten erős és elszakíthatatlan kapcsolatra hív (1) bennünket. A gyűrű a kötél közepén, egy hurokban van, a kötél két vége szabadon lóg. Biztos helyen van az életünk Istennél, amit azzal jelzek, hogy a markomba fogom a gyűrűs kötelet (2), és megkérek két gyermeket, hogy fogja meg a kötél egy-egy végét. Miközben megfogják, kifordítom a hurokból a gyűrűt, de ezt nem láthatják, majd arra kérem őket, hogy feszítsék ki a kötelet, így lepattan a gyűrű a hurokról. Legyen a kötél egyik vége az Isten, a másik pedig a gonosz. Mindketten hatnak az életünkre. Ha közeledünk Istenhez, az azt jelenti, hogy távol vagyunk a gonosztól: ilyenkor könnyebb szeretnünk embertársainkat, házastársunkat, még rosszakaróinkat is − ekkor a zárt markomat a kötél egyik vége felé csúsztatom. A gonosz azonban megpróbál eltávolítani bennünket Istentől, a jó útról. Sikeresen, mert mi gyakran hallgatunk rá − ekkor az ellenkező oldal felé közelítem a zárt markomat, benne a gyűrűvel: ilyenkor romlik meg a kapcsolatunk a barátainkkal, veszekszünk szüleinkkel vagy házastársunkkal. A Szentírásból azt tanultam meg, hogy soha nem a gonoszé az utolsó szó, és nem tehet azt velünk, amit akar, mert Jézus legyőzte őt: a kígyó fejére taposott. Isten szövetségében válik az ember igazán szabaddá a bűneitől − visszafelé csúsztatom a gyűrűt, végül elveszem a kötéltől. A gyermekek persze mindig kíváncsiak a trükk megoldására, de azt nem szabad elárulni nekik.

− Említetted, hogy a játszóház standard kellékeinek a gyermekek becsalogatása a szerepe. Ezek szerint ma az evangéliumot is valamilyen vonzó csomagolásba kell tenni ahhoz, hogy rákapjanak az emberek?

− Nem tudom, hogy kell-e. Az egyháznak szerintem az a feladata, hogy embereket mentsen ki a világ tengeréből. A kép jelentése: az egyház egy hajó, amelynek nem szabad hagynia, hogy a világ vize belefolyjon, mert akkor könnyen elsüllyed − az egyház elvilágiasodik, tudunk is erre példákat egyháztörténetünkből. Ugyanakkor folyamatosan arról beszélünk, hogy vannak olyan elemek, amiket a világból emelünk be, hogy a világ fiait megérinthessük általuk. Az egyház hajója tehát határozott céllal úszik a világ vízén! Tíz év − főként világi iskolákban végzett − hittanoktatói szolgálat tapasztalata mondatja velem, hogy a gyermekek hihetetlenül szeretnek járni az állami iskolákban szabadon választható hittanórára, ami nem kötelező, úgy választhatják, mint az iskolai szolfézst, a sakkszakkört vagy a kosárlabdaedzést. Nagyon nehezen jönnek be ugyanakkor a templomi hittanos ünnepségeinkre, ha viszont jönnek, akkor a szüleiket is elhozzák magukkal. És mivel találkoznak a teljesen világi szülők és gyermekeik a templomban? A „Tebenned bíztunk eleitől fogva”, meg az „Erős vár ami Istenünk” kezdetű, körülbelül 500 éves énekekkel.


Lazsádi Ákos ötletgazda
 

− Mi a probléma ezekkel a szép, tradicionális egyházi énekekkel?

− Nagyon szép és értékes énekek, azonban sokan vannak, akik még soha az életükben nem hallották e szavakat, csakúgy, mint az olyan egyházi fogalmakat, mint például a „megváltás” vagy a „kegyelem” − ezekkel egyébként sokszor mi, keresztények, sem tudunk mit kezdeni, csak hangoztatjuk. Majd miután hallották istentiszteletünket és régi értékes énekeinket, azt várjuk el tőlük, hogy visszajöjjenek, és beépüljenek gyülekezeteinkbe, ugyanakkor azt vesszük észre, hogy nem jönnek vissza, mert nem az ő nyelvükön és nem az ő „korukban” hallanak tőlünk Istenről.

− Hogyan szóljunk a nem keresztényekhez?

− Ha már megtesszük az első lépést, és az egyház nyit a még nem keresztények felé, amihez például egy játszóház is nagyszerű eszköz lehet, akkor úgy beszéljünk Istenről, hogy a többség megértse! Ha majd eljönnek ötödször, tizedszer is, akkor lehet a lelki táplálékot „keményíteni”. Hiszem, hogy a mi gyermek- és ifjúsági koncertjeinken megszólaló − populárisabb zenei motívumokat is tartalmazó − énekektől gyorsan el fogunk jutni az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetűig. A feladatunk az, hogy megszerettessük velük azt az Istent, akivel érdemes az életüket leélniük. A hit Isten ajándéka, tehát a lényeg nem rajtunk múlik, de az eszközeink megválogatása a mi felelősségünk. Mint említettem, eszköz lehet egy ugrálóvár is, egy arcfestés is, de nem a végcél. A cél az, hogy a betérő családok Istenhez kerülhessenek közel. Mobil játszóházunkkal oda megyünk, ahová meghívnak bennünket, és akár egy nagyobb fesztivál gyermekrészének teljes hátterezése, akár egy gyermektábor zárónapja, a célunk mindig ugyanaz: játékosan, interaktívan istenélményt adni a legkisebb korosztálynak.

− Mi vagy ki indította el ezen az úton?

− Én azért lehetek az egyházban, mert gyermekkoromban volt egy olyan lelkipásztorom, aki azon túl, hogy Isten felé irányította a tekintetünket, különféle programokkal igyekezett minket a templom környékén tartani. A templom tehát olyan hellyé vált, ahol élmény volt lenni! A Napraforgók − Evangéliumi Játszóház célja is ez: segíteni a fiatal munkásoknak és a lelkészeknek abban, hogy az általuk szervezett, missziós célú gyermek- vagy családi nap maradandó élménnyé váljon a betérők számára!


Ferkó Dániel

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.