Bocsánatot kért és a békét kereste

II. János Pál, szupersztár: ezért volt különleges személyiség

Róma, 1978. október: Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehérfüstöt kitörő lelkesedéssel fogadó tömeg meglepődve vette tudomásul, hogy a pápaválasztó bíborosok ezúttal nem olasz bíborost, hanem valami idegent ültettek Szent Péter trónjára. Még a választás eredményét bejelentő protodiakonus sem tudta jól kimondani ezt a nevet: Wojtyła.

Először azt hitték, fekete

Többen Malakias pápákra vonatkozó jóslataira gondoltak, ami a most megválasztott pápáról ezt írja: De labore solis, vagyis a nap hevéből. Tehát akkor ez a pápa Afrikából jött... Micsoda meglepetés volt, amikor egy olaszul megszólaló fehér ember jelent meg, kérve a jelenlévőket, hogy ha nyelvtani hibát követ el „a mi olasz nyelvünkön”, javítsák ki. Az olaszok, akik egyébként nagyon tudnak lelkesedni, rögtön a szívükbe zárták az 58 éves új pápát, aki a II. János Pál nevet választotta, miután lemondott eredeti szándékáról, hogy I. Szaniszló néven foglalja el a pápai trónt. Évszázadok óta ő volt az első pápa, akit nem az olasz bíborosok közül választottak. Ráadásul „odaátról”, egy szocialista országból jött.

Az egyik legenda szerint az édesapja azért adta a gyermeknek a Karol, vagyis a Károly nevet, hogy így emlékezzen meg a Monarchia utolsó császáráról és királyáról, Károlyról, akinek hadseregében altisztként szolgált és akit II. János Pál évtizedekkel később boldoggá avatott. A Wojtyła család tagjai mélyen vallásos, hívő emberekként élték mindennapjaikat: a falakon szentképek voltak és az ajtó mellett szenteltvíztartó.

A gyereket jó tanulóként tartották számon, ám az osztálytársai visszaemlékezései szerint a diákcsínyek sem álltak távol tőke. Érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be. A II. világháború alatt, a német megszállás idején kőbányában, majd egy vegyiüzemben dolgozott. Még a háború alatt, 1942-ben kérte felvételét az akkor illegálisan működő papi szemináriumban. Tudjuk, hogy már ekkor is aktívan sportolt: síelt, focizott, úszott, kajakozott és túrázott – és az egyik színjátszó körben is aktívan tevékenykedett.

A pappá szentelését követően Rómában folytatta a tanulmányait, majd egyetemi lelkészként kezdte meg szolgálatát, később pedig a teológia professzora lett. Az ’50-es évek szentelték püspökké, 1964-ben lett érsek és 1967-ben kreálta bíborossá VI. Pál pápa. A nemzetközi ismertségét a II. Vatikáni Zsinaton alapozta meg. Az egyik zsinati felszólásában például azt szorgalmazta, hogy a laikusok nagyobb önállóságot és szerepet kapjanak az egyház életében. Megválasztása után pedig beletelt egy-két évbe, míg a Vatikánban elfogadták az új pápát. Ez nem tiszteletlenséget jelentett, csak éppen sokaknak furcsa volt, hogy egy lengyel irányítja őket.

Utazó békekövet

Eleinte a katolikus egyház központjában azt suttogták, hogy az új pápa azért szeret utazni, mert erre korábban, a kommunista Lengyelország polgáraként nem volt lehetősége. Ez persze nem volt igaz, mert érsekként, de még korábban is, sok országban megfordult. Pápaként egyébként 104-szer utazott külföldre (Ezt az adatot, úgy kell értelmezni, hogy ennyiszer hagyta el az itáliai félszigetet. A Vatikán szuverén állam, vagyis ha a pápa elhagyja a Vatikánt, és példának okáért Rómában megy valahová, akkor is külföldre utazik.). Számtalan országban megfordult, ahol előtte még nem járt katolikus egyházfő.

Debrecenben koszorúzott

Abban is az első volt a pápák között, hogy hajlandó volt más vallások vezetőivel találkozni. Együtt imádkozott protestáns egyházi vezetőkkel – ez korábban elképzelhetetlen volt. (Egy ízben Luther Mártont így említette: atyánk a hitben.)  Amikor 1991-ben Magyarországon járt, Debrecen megkoszorúzta a gályarabok emlékművét is. Találkozott az anglikán egyház vezetővel is.

Nem sikerült, bármennyire is szerette volna, találkoznia az orosz orthodox egyház vezetőjével, II. Alekszij moszkvai pátriárkával. Több, más orthodox egyház vezetőivel azonban hatékonyabb kommunikációt sikerült kialakítania. A moszkvai pátriárka viszont e kérdésben nem egyedül döntött és végeredményben a Szent Szinódus nem engedélyezte, hogy a legnépesebb orthodox egyház első embere találkozzon a pápával: attól féltek ugyanis, hogyha egy szorosabb kapcsolat kialakításával a katolikusok erőteljesebb misszióba kezdenének orthodox területeken.

Politizáló pápa volt – támogatta a Szolidaritást?

Ma még nem tudjuk egyértelműen, hogy II. János Pálnak milyen szerepe volt a szocialista világrendszer felszámolásában. (A dokumentumok jelentős részét a Vatikáni Tikos Levéltárban, a pápa magántulajdonában lévő archívumban őrzik). Egyes feltevések szerint anyagilag is támogatta a lengyel Szolidarítás nevű ellenzéki szakszervezetet. Mások szerint a függetlenségért harcoló horvátokat is támogatta. Számtalan állam- és kormányfővel, politikussal találkozott, s a Vatikánban fogadta a Szovjet Kommunista Párt első emberét is, aki akkoriban Gorbacsov volt. Viszont fellépett a Latin-Amerikában divatos nézet, a felszabadítás teológiája ellen.

Bocsánatot kért egyháza bűneiért

Közeledve a 2000. évhez, II. János Pál egyre többször kért bocsánatot. Először 1992-ben Galileo Galilei meghurcolásáért, 1995-ben a XVI. században, az ellenreformáció során elkövetett dolgokért, illetve a nőkkel szemben elkövetett igazságtalanságokért, 1998-ban a holokauszt el nem ítéléséért és 1999-ben Jan Hus megégetéséért. A jubileumi 2000 évben pedig a türelmetlenségért és az erőszakért a másként gondolkodókkal szemben, a keresztes háborúk során elkövetett szörnyűségekért, az inkvizíció módszereiért, a keresztények közötti széthúzást eredményező vétkekért, a kiátkozásokért és üldözésekért, a zsidók ellen elkövetett vétkekért, a korábbi időszakokban tanúsított megvetésért, az ellenségeskedésért, a hallgatásért, az evangelizáció során elkövetett bűnökért és azokért a tettekért, amelyeket a társadalmi igazságosság, a gyengék, a még meg nem születettek ellen követtek el.

Imát dugott a Siratófal kövei közé

A jeruzsálemi Síratófalat, a zsidók szent helyét, amely az egykori szentély egyetlen maradványa, 2000. március 26-án, délelőtt fél 11-kor kereste fel a pápa. A fehér reverendás egyházfő imádkozott a Falnál, s zsidó szokás szerint Ő is elhelyezett egy Istennek szóló levelet a kővek repedéseiben. Az angol nyelven írt, de latinul aláírt levél így szólt: „Atyáink Istene, aki Ábrahámot és leszármazottait választottad, hogy rajtuk keresztül hozzad Nevedet a népek tudomására, nagyon elszomorít bennünket azoknak a viselkedése, akik a történelem folyamán szenvedést okoztak eme gyermekeidnek. Bocsánatodat kérjük, és kötelezettséget vállalunk igaz testvéri kapcsolatok fenntartására a Szövetség népével. Jeruzsálem, 2000. március 26. II. János Pál.”

Mózesi küldetés?

Ma már tudjuk, hogy Karol Wojtyłának egy feladata volt a Földön: átvezetni a katolikus egyházat a második évezredből a harmadik évezredbe. Noha Mózesnek is egy feladata volt, a zsidókat kivezetni az egyiptomi rabságból Kánaán földjére, ő maga nem mehetett be az ígéret földjére a népével együtt, csupán csak a hegy tetejéről vethetett pillantást rá, II. János Pál is csak egy pillantást vethetett az új évezredbe: 2005-ben elhunyt.

Simon F. Nándor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére