- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2012-01-15 21:00:00 Túl a felekezetek határainIgen, persze, én is ilyen gonosz vagyokHanyecz Vera családja katolikus, ő maga is ebben a közegben nőtt fel. Isten mégis egy református közösségbe hívta el, és ott szólította meg…Egy kis faluban nőttem fel, a szüleim katolikusok, nagymamám templomba is járt, én is katolikus hittant tanultam, talán ezért sokáig elképzelhetetlen volt számomra, hogy református közösségbe menjek. A diploma megszerzése után doktorandusz hallgató lettem, a szülőfalumból is mindenki elment, akihez korábban kötődtem. A szilvesztert is egyedül töltöttem, teljesen elmagányosodtam. Már előfordultak olyan pillanatok is, amikor megértettem az öngyilkosokat. Soha nem gondoltam arra, hogy én is megtegyem, de megértettem a kilátástalanságukat.
Az ezt követő hónapokban egyre jobban megszerettem a közösséget. Nagyrészt a társaság miatt tartottam velük, de azért az is nagyon érdekelt, amikor a Bibliáról, Istenről, Jézusról beszéltek. Kérdezni nem mertem, inkább csak némán figyeltem, de így is lassan kirajzolódott előttem a Biblia mondanivalója. Egyre több dolgot értettem és fogadtam el, például a teremtést, és csodáltam azt is, hogy mennyire logikus a Biblia.
Az ezt követő időszakban kezdtek kinyílni az Igék. Megértettem, hogy mennyire elképzelhetetlenül nagy áldozat az, hogy Istenből ember lett. És az is, hogy meghalt értünk! Az egyik Ige, amin sokat gondolkoztam, az 1Móz 6:5b ([az ember] szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz). Ezt az Igét is nagyon sokáig csak elméletileg értettem, bólogattam, hogy igen, persze, én is ilyen gonosz vagyok. Aztán rájöttem, hogy Isten akarata sokszor különbözik az én akaratomtól.
Sokszor rádöbbenek, mennyi mindenért hálás lehetek. Ezt a munkám során is megtapasztaltam már. A tudományos munkát angol nyelvű szakcikkekben szokták leközölni. A publikációk írásához azonban soha nem érzek erőt magamban, „nem is tudok angolul” és ehhez hasonló gondolatok rohannak meg. Nemrégiben több hónapi munka és imádkozás után elfogadták egy cikkemet. Mindenki gratulált, de én csak azt láttam, hogy nem az én érdemem. Ezt is Istentől kaptam, mint ahogyan minden mást is az életben.
– mi –
|
Hírsor
A hét java
|
|