Tegnap volt a Svájci Gárda ünnepe: az egyenruhát Michelangelo tervezte?

Ha kellett, mind meghaltak a pápáért

Fél évezreddel ezelőtt a svájci zsoldosok voltak Európa legjobb katonái, nem véletlen tehát, hogy II. Gyula pápa a svájci katonákból szervezte meg a gárdáját: igaz viszont, hogy az eredeti szándéka szerint nem is annyira katonai feladatokkal, hanem inkább testőri és díszelgő feladatokkal kívánta megbízni a gárda tagjait.

A gárda napja

Két évtizeddel később, Róma kifosztása, a „Sacco di Roma” napján, 1527. május 6.-án, amikor a német és a spanyol csapatok az Örök Várost ostromolták, a mai Szent Péter-bazilika sekrestyéjének helyén, szinte az összes gárdista az életét áldozta azért, hogy VII. Kelemen pápa megmenekülhessen és védelmet találhasson a biztonságos Angyalvárban.

Napjainkban május 6. a világ legrégebbi katonai alakulatának, Svájci Gárdának a napja. Ezen a napon a gárdisták felöltik mellvértjüket s a kéthetes kiképzésen átesett újoncok, jobb kezük három ujját felemelve, leteszik esküjüket a Damaszusz-udvarban. A hagyomány szerint az eskütevőket az előző napon kihallgatáson fogadja a Szentatya. Az ünnepségen nemcsak a Szenszék képviselői és a családtagok vesznek részt, hanem a svájci nagykövet s olykor még a Svájci Államszövetség elnöke is.

A Vatikán rendvédelme

VI. Pál pápa 1971-es reformja előtt a Vatikán rendvédelmét a Svájci Gárda mellett több szervezet is ellátta. Amikor még az Egyházi Állam az itáliai félsziget nem kis részét foglalta magába, hadserege is volt a pápának. Persze gyakorta megesett, hogy az egyházfő külföldi katonai segítségre szorult. És az is előfordult, hogy mire megérkezett a fegyveres segítség, köszönhetően a politikai változásoknak, már nem a pápa oldalán kezdtek harcolni, hanem éppenséggel ellene.

Az Olasz Királyság és a Vatikán viszonyát rendező Lateráni Szerződések 3. cikkelye kimondja: a vatikáni Szent Péter téren – a bazilika lépcsőjéig – az olasz rendőrség segít vigyázni a rendre. Az 1971-es reformot követően a régi testületek közül csak a Svájci Gárda működését nem szüntette meg a pápa, de életre hívta a Vigilanzát, amely 2002-ben megszűnt s a helyét ismét a Csendőrség vette át. A testületek feloszlatásakor a pápa arra törekedet, hogy csökkentse a világi hatalmának külsőségeit s erősítse a Vatikán egyházi jellegét. A Tiszteleti Gárda tagjai nem titkolták: véleményük szerint azért oszlatta fel a Tiszteleti Gárdát a pápa, mert kommunista befolyás alá került. Erre válaszul VI. Pál eltörölte az arisztokrata családok szokásos újévi audenciáját.

A Svájci Gárda napjainkban

tisztelgő és rendvédelmi szolgálatot teljesít: ellenőriz, belépteti a hivatalos látogatókat a Vatikán területére és személyi védelmet – közismertebb elnevezéssel: testőri feladatot – biztosít, a hivatalos megfogalmazás szerint: állandóan biztosítja a Szentatya és rezidenciájának védelmét. A Svájci Gárdában a parancsnokon (ezredes) kívül 1-1 parancsnokhelyettes (alezredes), káplán (tábori lelkész, alezredes), 3 század parancsnok (1 őrnagy és 2 százados), 1 zászlós, 5 őrmester, és 10-10 tizedes és tizedes-helyettes, valamint 78 alabárdos teljesít szolgálatot. A pápa személyi biztosítói polgári ruhában végzik a munkájukat. A Gárda 3 századnyi erőt képvisel: az első században többnyire német, a másodikban francia anyanyelvű gárdisták vannak, a harmadikban pedig vegyesen.

Az egyenruha legendája

A gárdistákat kiképzik az alabárd, a lőfegyverek (a Gárda rendszeresített szolgálati pisztolya a 9 mm-es SIG 220, gépfegyvere pedig az SGTW 90) és a könnygázszóró palack használatára, valamint megismerkednek az önvédelmi fogásokkal is. Annak a gárdistának, aki nem beszéli az olasz nyelvet, természetesen olaszul is meg kell tanulnia.

A Michelangelo tervezte Medici-színű egyenruhák legándájával ellentétben, a manapság rendszeresített díszegyenruha a Gárda 1910-1921 közötti parancsnokának, Jules Repondnak köszönhető – kétségtelen azonban, hogy a tervezésben Raffaelo freskói inspirálták.
A díszegyenruha alapszíne a piros, s erre hullnak rá lazán a sárga és a kék csíkok. Ha a gárdista legalább öt évet szolgál, hazaviheti az egyenruháját. Mármint a díszeset, mert van gyakorló, vagy másképpen tábori öltözékük is. Ebben a kék színű egyenruhában teljesítenek szolgálatot például a Vatikán legforgalmasabb bejáratánál, a Szent Anna-kapunál. Rossz idő esetén sötétkék, pelerinszerűt vesznek magukra. A rangjelzéseket a fejfedőjükön viselik, de létezik rendszeresített váll-lap is. A hagyományos díszsisak strucctollból, Firenzében készült vörös díszítése a közlegényeket, vagyis az alabárdosokat illeti meg. Fehér tollazat díszeleg a parancsnok, lila, vagy bíbor pedig a tisztek sisakján. A parancsnok ezredesi rendfokozatban szolgál, a helyettese alezredes.

Magyar is lehet gárdista?

A szabályzatok – a Gárda ma érvényes szabályzatát 2006. januárjában hagyta jóvá XVI: Benedek – szerint svájcigárdista csak svájci lehet. Legalábbis, ami az állampolgárságot illeti. Az, hogy régi svájci családból származik-e, vagy bevándorlók gyermeke: senkit nem érdekel. Így fordulhat elő, hogy a gárdisták között akadt néger is. Sőt, a gárdisták korábbi névsorát olvasva, még magyar névre is bukkanhatunk. A közelmúlt statisztikája szerint a legtöbben Valais Kantonból jöttek, a legkevesebben pedig Genfből. A 18 év feletti, legalább 174 cm magas, katonaviselt, nőtlen, katolikus fiatalok minimum 2 évre vállalják a szolgálatot. Természetesen, a szolgálati idő többször is meghosszabbítható. A gárdisták szolgálati idejük alatt bírják a vatikáni állampolgárságot és a pápa kíséretében külföldre utazó gáristák szentszéki szolgálati útlevelet kapnak. A svájci törvények ugyan tiltják, hogy svájci állampolgár idegen hadseregben szolgáljon, ám a svájciak a Svájci Gárdát nem katonai, hanem rendfenntartó alakulatnak tekintik, ezért minden gond nélkül vállalhatják az érdeklődők a vatikáni szolgálatot.

Ha a szolgálat megköveteli, akkor a leszerelt gárdistákat visszahívják rövidebb szolgálatra: a legutóbbi szentévben 20 volt gárdista állt szolgálatba. A szolgálatból kiváltak egyébként egyesületbe tömörültek és aktívan segítik Svájcban a toborzó munkát.

Az Apostoli Szentszék, közvetlenül a bíboros-államtitkár irányítása alatt álló testület 24 órás szolgálatot ad s a pápát külföldi útjára is elkíséri. No persze, nem mindenki. Amikor például II. János Pál 1996-ban Magyarországon járt, két polgári ruhás gárdista kísérte: egy őrmester és Alois Estermann alezredes, a későbbi parancsnok, akit évekkel ezelőtt – a Szentszék hivatalos álláspontja szerint: pillanatnyi elmezavarában – egy tizedes-helyettes agyonlőtt.

Simon F. Nándor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére