Görbicz Tamás szerint az egyesület nem lehet alternatíva

Evangéliumi egyházak: ki kell bírni az üldözést!

– A most hatályba lépett egyháztörvény hogyan érinti az evangéliumi gyülekezeteket?

– Január elsejétől 14 elismert egyház már van. Ezen túl 72 egyháznak február 29-ig fenntartják az egyházi státusát, és addig eldöntik róluk, hogy egyházak lehetnek-e vagy nem. És van az a kategória, akik egyesületként folytatják tovább, vagy megszűnnek. Ha a kormányzat komolyan gondolja azt, hogy a kereszténységet, a családokat támogatni akarja, és olyan állampolgárokra vágyik, akik tevékenyen tesznek a környezetükért, vigyáznak az életükre, értéknek tekintik a családjukat, akkor keresve sem találna jobb partnert, mint az evangéliumi egyházakat. Ezért nem is értettük ezt a sok hercehurcát a törvény és a törvénytervezetek körül.

– Önök számára a törvény teljes koncepciója problémás?

– Elhibázottnak tartjuk a törvény szemléletét. Az államegyházi kategória az, amit ez a törvény ténylegesen egyháznak tekint. A szabadegyházak egészen másképp gondolkodnak a hatalomról, államról, mint az államegyházak. Ugyanakkor az egyesületi kategóriában semmi specifikus elem nincs a vallási egyesületek számára. Elvárás lenne például, hogy a hitéleti kiadványokat ne kelljen a világi kiadványok mintájára kiadniuk és terjeszteniük. Biztosítani kellene az önfenntartást, hogy a hívek tudjanak anonim módon adakozni. Biztosítani kellene azt, hogy ha istentisztelet céljára jönnek össze, akkor az istentiszteleten elénekelt dalok után ne kelljen jogdíjat fizetni... Lehet hogy egy 50-70 fős gyülekezet számára az egyesületi forma működőképes, de egy több ezres gyülekezet számára semmiképp.

– A napi működésben konkrétan mi az, ami ellehetetlenül például Önöknél, ha az egyesületi formát kell választaniuk?

– A legfontosabb kérdés az adakozás. Ha névvel és adószámmal kell adakozni, nyugtát kell adni, persely helyett pénztárgéppel kell körbemenni az összejöveteleken, az abszurd. Nem biztos, hogy olyan helyzetbe akarják hozni a híveket az egyházak, hogy névvel és adószámmal kelljen adakozni. Persze a McDonaldsban is lehet húszforintosokat dobálni egy lezárt perselybe, tehát biztos lennének kiskapuk, de a gyülekezetek szeretnének törvénytisztelő polgárként, normálisan, a saját tagságuk számára is áttekinthetően működni. A másik, ami nagyon súlyosan érinti a gyülekezeteket, az a lelkészek jogállása. Jelenleg a gyülekezetek bejelenthetik a lelkészeiket, megfizetik a közterheket, és utána az adakozásból kiegészíthetik a lelkészek fizetését úgy, ahogy ők helyesnek látják. Mindezt extra adóterhek nélkül. Ha valaki lelkészből átminősül alkalmazottá, abban a pillanatban nagyon komoly anyagi terhek jelentkeznek. Ami pénzt eddig a közösségek a lelkészeik munkájára költöttek, azt vagy megfelezik, vagy a lelkészeiket felezik meg. A gyülekezetek legnagyobb tőkéje a bizalom, és ha nem tudnak áttekinthetően működni, akkor pont ezt a tőkét vesztik el.

– Önöknek mennyiben van szükségük állami pénzre?

– Az evangéliumi egyházak zöme önfenntartó, mi is elműködünk állami pénz nélkül. A tagok tisztában vannak vele, hogy a gyülekezet akkor működik, ha ők adakoznak.

– Zsarolási potenciál is lehet az állam részéről a gyülekezetek felé ez a típusú szabályozás?

– Normális és teljesíthető szabályok nélkül a működés fölé olyan „Demoklész kardja” kerül, ami kiszolgáltatottá teszi a közösségeket. A Kádár-rendszer volt ilyen, amikor politikai kérdés volt, hogy kire csap le az állam, vagy kire nem. Okot mindig lehetett találni. Mindennap erkölcsi dilemma elé állították azokat az embereket, akiknek erkölcsi példát és útmutatást kéne adniuk a saját gyülekezeteiknek. Mi ezért jöttünk ki a Kádár-korszakból, mert ez nem kellett, és nem szeretnénk, ha egy ilyen korszak visszatérne...

– Ön szerint az államnak miért van erre igénye? Az evangéliumi gyülekezetek politizálnak?

– Nem. Mi szigorúan elválasztjuk a pulpitust és a politikát. Istentiszteleteken nem politizálunk, hanem az Isten igéjét hirdetjük. Itt két dolog keveredik. Az egyik az államegyházi felfogás, melyben botrány, hogy száz ember például egyházat alapíthatott eddig. A másik pedig nyilván az, hogy sokan visszaéltek, visszaélhettek az egyházalapítás jogával, elsősorban az intézményi kiegészítő normatíva miatt. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket a problémákat lehetett volna másképp is orvosolni. Továbbra is egyszerűvé kellene tenni azt, hogy az állampolgárok, ha akarnak, akkor továbbra is gyülekezetet, egyházat tudjanak alapítani, mert ez a vallásszabadság jogának lényegi eleme. Inkább a különböző gazdasági előnyökhöz való hozzáférést kellene, kellett volna szabályozni, mert az államnak ehhez van joga. Ahhoz, hogy eldöntse, melyik hit államépítő, melyik hit nem, melyik igaz, melyik nem, ehhez nincs küldetése.

– Egy evangéliumi egyháznak, ami az Isten igéjét plántálja, mi dolga lehet az állammal?

– Két ponton kapcsolódunk az államhoz. Mi magunkat elsősorban mennyei állampolgárnak tekintjük, Krisztus követőiként ez az első számú állampolgárságunk. De emellett nem szűntünk meg magyar állampolgároknak lenni. Ez az egyik kapcsolódási pont. A másik, hogy ha a hívők összejönnek, együtt gyakorolják a vallásukat, és ennek valamilyen szervezeti keretet akarnak adni, akkor megint csak kapcsolatba kerülnek az állammal. Maga a szervezet, maga az egyház mint jogalany is be kell illeszkedjen a társadalomba. Mi nem várjuk az államtól, hogy a hit védelmezője legyen, hogy megvédjen bennünket. Azt várjuk, hogy biztosítsa azt a jogunkat, ami bennünket, mint természetes személyeket megillett, hogy egyénként és közösségként a hitünket gyakorolhassuk. Ezért minket ne különböztessenek meg hátrányosan, ne üldözzenek, ne legyünk másodosztályú hívők. Ha az állam ezek mellé a jogok mellé még valamilyen extra ügyeket tesz, az legyen az ő dolga.

– A mostani törvény kapcsán mennyire zártak össze az evangéliumi gyülekezetek? Szorosabbra fűződött a viszonyuk?

– Egyelőre különbözőképpen viszonyulnak a törvényhez. Az az igazság, hogy senki sem volt boldog az előző törvénnyel sem. A mostani törvény legalább értelmezhető. Némelyek abban a reményben, hogy bekerülnek a „szuper” államegyházi státusba, igyekeztek a folyosói lobbizásra korlátozni a tevékenységüket, és nem mentek szembe a kétharmados hatalommal. Mások elvi alapokon próbáltak álláspontot kialakítani, mi is ezt tettük. A hívők eleve ódzkodnak mindenfajta politikai állásfoglalástól. Az, hogy az utcára menjenek demonstrálni, az alaphangon idegen egy keresztény embertől.

– Mit tud ajánlani egy evangéliumi egyház egy gyülekezetkereső hívőnek?

– Eleve azért jöttünk létre, mert az emberek jelentős része mélyebb és személyesebb kapcsolatra vágyik Istennel. Az a fajta szellemi élet, amit a „mechanikus” vallásosság kínál, nem elég mindenkinek. Vannak alapvető teológiai különbségek is. Mi azt gondoljuk, hogy az embernek először hitre kell jutnia. A hitet mi is Isten ajándékának tekintjük, amit a Szentlélek munkája hoz létre az emberben. És a Szentlélek működésére adott válasz az, hogy az ember megtér, megvallja a hitét, megváltoztatja az életét. Isten kezdeményez, ahogy írva is van,: nem mi választottuk őt, hanem ő választott bennünket. Erre a kezdeményezésre az embernek valamit lépnie, reagálnia kell. Mi azt valljuk, hogy Istennek egyetlen dolog tetszik, ha van élő hit. Minden felekezetben van Istennek népe. Mi olyan közösséget kínálunk, ahol többnyire hitvalló emberek vannak, vágyunk arra, hogy intenzíven éljük meg a hitünket, vágyunk arra, hogy mély, személyes kapcsolatot ápoljunk Istennel. Nem vágyunk közvetítőkre, rítusokra.

– Lehetséges, hogy a külső körülmények miatt a Budapesti Autonóm Gyülekezet megszűnik?

– Azt gondoljunk, hogy Isten hozta létre a gyülekezetet, tehát amíg akarja, addig leszünk. Mi igyekszünk legjobb tudásunk szerint végezni ezt a munkát, amire az Úr elhívott. Ha ellenségessé válik a környezet, a gyülekezet akkor is működni fog, mert azt gondolom, hogy egy keresztény gyülekezetnek ki kell bírnia akár az üldöztetést is.

Kubiszyn Viktor
fotó: Simonyi Balázs

• Cimkék:
egyháztörvény evangéliumi egyház budapesti autonóm gyülekezet görbicz tamás karizmatikus pünkösdi politika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére