Egyház
2011-03-20 08:00:00
Underground misszió„Jézus szoba” a diszkóban
A fiatalok közti misszió egyik újraértelmezőjét, a belvárosi Omega gyülekezet lelkipásztorát, Prekopa Vilmost kérdeztük szolgálatáról.
– Hogy került a gyülekezeti termetek egy éjszakai szórakozóhelyre?
– Majdhogynem véletlenül. Négy évvel ezelőtt alakult a közösségünk, s a kezdeti időkben az egyre növekvő létszámhoz egyre nehezebb volt megfelelő termet találni. Nagyjából két évvel ezelőtt akadtunk rá mostani helyünkre, ami az ELTE egyik épülete volt, jelenleg pedig kultúrközpont és szórakozóhely is egyben. Letelepedésünk után két hónappal nyitott a klub, először csak a kerthelysége üzemelt, aztán kezdett növekedni és szükségszerűen beköltözött az épületbe. Így lett közös folyosónk, s mi már szombatonként az istentiszteleteinkről egy füstös, zenés éjszakai szórakozóhelyre léptünk ki.
– Nem akartatok elmenekülni?
– Tízből kilenc gyülekezet biztosan tovább állt volna, de én is ilyen háttérből lettem hívővé, talán ez Isten akarata az evangélium terjesztésére.
– Ajtót nyitottatok a bulizóknak?
– Voltak nehézségek, hiszen a hely üzemeltetői nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy ez a „Jézus szoba”, vagy lelki segélyszolgálat az ő berkeiken belül működik. Kiplakátolták a folyosóra: A hites helyiség nem tartozik a szórakozóhelyhez. Ezzel azt sikerült elérniük, hogy egyre többen jöttek be hozzánk. Amikor leültünk beszélgetni a vezetőséggel, akkor derült ki, hogy az egyikük régi ismerősöm, fiatalabb korunkban ugyanúgy jártuk az éjszakát, csak más-más haveri társasággal. A beszélgetésünk után békéltek meg az éjszakánkénti nyitvatartásunkkal.
–„Jézus szobának” is hívják a gyülekezeti termeteket, ez mit jelent?
– A legfontosabb célunk, hogy hirdessük a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangéliumot. Nem vallást hirdetünk, nem felekezetiséget, hanem az örömhírt, ami a hit általi megigazulásról szól. El lehet fogadni, de figyelmen kívül is lehet hagyni. Jelenlétünkkel és beszélgetéseinkkel segítjük a fiatalokat a saját problémáik megoldásában. Nálunk fel lehet tenni provokatív kérdéseket is, megpróbálunk válaszolni mindenkinek aki bizalmat szavaz nekünk.
– Érzékelsz kommunikációs szakadékot a kereszténység és a fiatalok között?
– Mi is ebből a háttérből jövünk, könnyen meg tudjuk találni a közös hangot. Fontos, hogy nem akarunk senkit megtéríteni, tiszteletben tartjuk az emberek véleményét. Sokszor „csak” lelkisegély szolgálatként működünk, beszélgetünk a fiatalok problémáiról, és próbálunk nekik segíteni.
– Hogyan lettél hívő?
– A nyolcvanas években voltam fiatal, lázadó punkként ismertek sokan. Akkor sajnálkozva gondoltam a keresztényekre, mint akik egy idejétmúlt, becsontosodott erkölcsiséget és vallást hirdetnek. Röhögtünk rajtuk, nem vettük komolyan őket. Egészen addig, még a heroinfüggőségben olyan mélyre nem süllyedtem, hogy egyetlen ember sem tudott segíteni rajtam, és Jézushoz kiáltottam. Ő meghallgatta az imámat, és megszabadított a szer okozta függőségtől. Rögös utat jártam végig, de Isten mindvégig velem volt, és teljesen helyretette az életemet. Így lettem keresztény, majd pedig ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora.
– Vannak visszajelzések a munkátokkal kapcsolatban?
– Sokan visszajárnak. Tudják, hogy ezen a szórakozóhelyen jobboldalt van egy „Jézus szoba”, ahol lehet beszélgetni mindenféle furcsa dologról. Mi pedig mindig nyitottak vagyunk. Ezt kaptuk feladatul.
A gyülekezet weboldala:
http://www.omegabp3.hu/index.html
Molnár Péter
|
