Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szabados Ádám blogbejegyzése
2010-11-03 19:45:00

Szabados Ádám a csodálat és a követés különbségéről

Kierkegaard imája. Keresztény országban élünk?

A valódi krisztushit Kierkegaard szerint nem csodálat, hanem követés. Egy országban, ahol csaknem hétmillióan vallják magukat valamely egyházhoz tartozónak, és ahol ez a számadat különös mosolyt fakaszt az emberek arcára, Kierkegaard megállapítása ma is jelentőséggel bír. Magyarországról beszélek.

 

 

Kierkegaard-tól származik az a szenvedélyes megállapítás, hogy „szigorú értelemben a csodáló nem igaz keresztény, hiszen csakis a követő az.” Kierkegaard idejében Dánia keresztény országnak számított, az emberek többsége Jézus személyének csodálója volt, aki „ünnepélyesen bizonygatja keresztény meggyőződését”. A dán filozófus azonban különbséget tett a kereszténység illúziója és a valódi krisztushit között. A valódi krisztushit Kierkegaard szerint nem csodálat, hanem követés. „A követő fogalma legyen a rosta, ha igazán a krisztushitről van szó, a követő a valódi, igaz keresztény.”
 

 

Egy országban, ahol csaknem hétmillióan vallják magukat valamely egyházhoz tartozónak, és ahol ez a számadat különös mosolyt fakaszt az emberek arcára, Kierkegaard megállapítása ma is jelentőséggel bír. Magyarországról beszélek. Mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy az adatok nem fedik a valóságot; Kierkegaard kategóriái segíthetnek azt is megérteni, hogy mi hibádzik a számokkal. A számsorban valószínűleg összekeveredik a csodálók száma a követőkével. Azt nem fogjuk tudni megállapítani, hogy mennyien tartoznak egyik vagy másik kategóriába, de a csodáló és a követő között fennálló különbség ismerete ettől még fontos lehet. Különösen akkor, ha a krisztushit tétje az örök élet.
 

A csodáló távol tartja magát attól, amit csodál. Elismeri Jézus erkölcsi nagyságát (még talán feltámadását és istenségét is), szépnek tartja a Jézus által felmutatott ideálokat, de „észre sem veszi, hogy csodálatának tárgya követelményt testesít meg vele szemben, hogy váljék olyanná, de legalábbis törekedjék olyanná válni, mint akit csodál.” Kierkegaard szerint „a csodáló nem óhajt áldozatokat hozni, bármiről is lemondani, földhözkötöttségét levetni, életét átalakítani, csodálatának tárgyához hasonulni, és életével kifejezni, amit csodál – viszont szavakban, kifejezésekben és fogadkozásokban kimeríthetetlen, ami a krisztushit fönségét és dicsőségét illeti”.
 

A követő ezzel szemben arra törekszik, hogy „hasonlóvá váljék csodálata tárgyához”. A követő nem csak csodálja Jézus személyét, de úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét.

„Úr Jézus Krisztus, nem azért jöttél a világba, hogy szolgáljanak Neked, vagyis nem azért, hogy csodáljanak és ebben az értelemben imádjanak. Te magad az út és az élet voltál – és csakis követőket akartál. Serkents fel hát minket, ha elbóbiskoltunk volna az igézettől, szabadíts meg tévelygésünktől, hogy csodálni, vagyis hogy imádattal akarunk csodálni Téged, ahelyett, hogy követni akarnánk és hasonlítani Hozzád.” (Kierkegaard)


 

Szabados Ádám összes blogbejegyzése


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.