- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Balavány György blogbejegyzése
2012-01-15 07:39:00 A gyilkosnak nehéz gyermekkora voltA vallások is rettegnek, mert minden vallás bűnös. Vezeklést ajánlanak, jóvátételt, tétlen szemlélődést és ezek kombinációit – abszolúte hiába.És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.
„Volt egyszer egy szegény ember, került annak egy báránykája. Táplálgatta, nevelgette, az ölében dédelgette. Lakott arrafelé egy gazdag ember is, kinek sok juha volt; mégis, mikor vacsorálni akart, a szegény báránykáját ragadta el.”
Te vagy az az ember, felelte a próféta. Válogatott asszonyokat adott öledbe az Úr, mégis hűséges harcosodat vágattad le, egyetlen feleségét pedig eloroztad. Dávid összetört. Bűnbánatot tartott, és az 51-ik zsoltár szerint azt mondta az Úrnak: „egyedül ellened cselekedtem”. És a többiek? Az asszony, a férj, a gyerek, a megbotránkozott nép? Sokan megérzik, hogy az ember a bűnnel végső soron az Istent sérti meg. Sokan remélik mégis, hogy az Isten, ha van, lesz oly nagyvonalú, és eltekint a bűneiktől. Ez azonban lehetetlen, mert a Mindenható nem nagyvonalú. Tökéletes erkölcsi rendet tart fenn, melyben semmi nem történik következmények nélkül.
De ki tud így élni?
Bűnösök vagyunk, könnyűnek találtatunk, és ebből ered minden nyomorúságunk.Ezért hullanak szét a családjaink, a közösségeink. Azért van háború, betegség és halál, mert folyton megbontjuk az élet rendjét. Ádám, az ősi név azt jelenti: ember. Nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkezünk; vétkezünk, mert emberek, vagyis bűnösök vagyunk. A gyerekeinket csak a jóra kell megtanítani, a rosszra nem. Azt tudják maguktól. A filozófiának muszáj foglalkoznia a bűnnel, megmagyarázni azonban sohasem fogja, hiszen a legtágabb filozófia is bűnös, és maximája a gondolkodás, vagyis önmaga. A filozófia az értelem luxusbörtöne. A meghasonlott antifilozófiák is azt állítják, hogy az ember a megismerésben válik tökéletessé: a bűn forrása a tudatlanság. Legyen anyagelvű vagy misztikus, a filozófia a meg- vagy felvilágosodást ajánlja a vétek ellenszeréül. Az enciklopédisták egyenest azt mondták, hogy ami logikus, egyben etikus is; az ésszerűség a bűn ellentéte. Kierkegaard, a nagy, magányos töprengő csempészte vissza a tételt, hogy a bűn az akaratban rejlik. Ez bibliai igazság összecseng az őszinte ember tapasztalatával. A bűn nem tévedés; szándékosan vétkezünk, egyszersmind kényszerűen. Mi másért volnánk kétségbeesettek? E szörnyű paradoxon bénítja meg az alkotójától elszakadt teremtményt. A félelem kuszálja össze az összes emberi alkotást a művészettől a politikán át a vallásokig. A vallások is rettegnek, mert bűnösök. Ezért vezeklést, jóvátételt, tétlen szemlélődést és ezek kombinációit ajánlgatják, de hiába. Eszményítik a remetéket és az oszlopszenteket, hiszen – mondják – a világ bűnös, és aki kivonul belőle, megtisztul. Egyszer azonban mindenkinek meg kell hallania az ítéletet: nem a világ bűnös, hanem te magad. Te vagy az az ember! Jézus rengeteget vitázott a vallásos emberekkel, s határozott nemet mondott arra, hogy a tétlenség megóvna a bűntől. Jakab, a tanítvány egyenesen azt állította: „aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak”.
Buddha tanítja, hogy a rossz cselekedetnek rossz az eredménye. Hillél rabbi így szól, mikor koponyát lát úszni a folyóban: megfojtottak, mert te is vízbe fojtottál valakit – ám gyilkosaidat is vízbe fogják fojtani. E rettentő gondolatokat igaznak és jogosnak érezzük, mivel nem ismerjük igazán a kegyelmet, vagyis a megbocsátást. És ha nem ismerjük, nincs bennünk szeretet. Folyton egyenlíteni akarunk, válaszcsapást, sőt megelőző csapást mérni. Mivel bűnösök vagyunk, nem létezik emberi igazság, mégis annak nevében cselekszünk. Úgy teszünk, mintha magunk tartanánk fenn az erkölcsi rendet.
A mérleg azonban nem moccan. Isten igazsága a halálunkat követeli, és egyszer, belefáradva az egészbe, megadjuk neki magunkat. Ha nincs bocsánat, hiába hát a bánat. A hiába-bánatba pedig bele kell pusztulni. Ezért mondják, hogy a keresztény tanítás bűntudatot okoz. Csakhogy ez óriási tévedés. Isten nem akarja, hogy bűntudatod legyen. Mert mi a bűntudat? Csupasz rettegés, amely eltávolít Istentől. Ádám a vétke után egy fa mögé bújt. Ez a bűntudat. Meg Júdás érzülete, aki árulása után azt ordította: „vétkeztem”, de nem kért bocsánatot, inkább felkötötte magát és elkárhozott.
Dávid, Krisztus előtt évszázadokkal, igazi keresztény volt. Így rimánkodott: „ments meg engem, mert vért ontottam”.
De aztán megvirrad, béke lesz és feltámadás. „Bocsásd meg a vétkeimet”. Az imádkozó kegyelmet nyer. Olyan szabad az útja a mennybe, mint Jézusé, akit elengedett a sír. A mérleg egyensúlyba került. „Tisztíts meg engem – könyörgött Dávid –, és tiszta leszek.” Aki ezen átmegy, megkapta Isten igazságát. Nem kell ragaszkodnia a maga igazságához többé, tehát nincs mitől rettegnie. Hallottam egy buddhista szerzetesről, aki – mikor az evangélium üzenetét megértette – némi töprengés után így szólt: két dolog lehetséges. Vagy igaz mindez, vagy nem. Ha nem igaz, nem is számít. De ha igaz, semmi sem számít ezenkívül. Én azt hiszem, hogy igaz. És mert igaz, semmi nem számít ezen kívül. (A kép a Sin City c. filmből való) Balavány György összes blogbejegyzése
|
Hírsor
A hét java
|
|