Villáminterjú Nicolas Godebskivel

Tokaj egy francia borász szemével

Mi volt az első benyomása, amikor megérkezett Tokaj-Hegyaljára?

Ha bekopogtatsz egy francia pincészet ajtaján a személyzet, klakkban-frakkban jön eléd, úgy viselkedik, mintha királyi kastélyba érkeztél volna. Ezzel szemben Tokajban, ha megérkezel a legnevesebb pincészetekhez, és ajtót nyitnak, lehangoló a fogadtatás. A személy, akihez jöttél nem látható, mert egy oszlop mögül kiabál, a kollégája pedig nyújtózkodik, és az íróasztalára feltett lábbal foglalatoskodik a számítógépén valamivel. Itt az emberek nem értik, hogy mekkora kincs birtokosai. Nem értik, hogy a Tokajinak luxusterméknek kellene lennie.

Hogy vetette Magyarországra az élet?

Nîmesben 1992-ben egy fiestán hajnal négykor egy kolléga megkérdezte tőlem, akarok-e Magyarországon Tokajban dolgozni. Azonnal igent mondtam, és öt nap múlva már Tokaj-Hegyalján szembesültem a valósággal. Elképesztő volt! A dűlők lerobbanva, nem hittem, hogy valaha újjáéled a vidék. Egyrészt a kommunista uralom teljesen lerombolta a tájat, ráadásul 1992-es év nagyon esős volt és ennek folyományaként a szüret is rosszul sikerült. Mindezek ellenére a tájat gyönyörűnek találtam és a dűlőkben élet mutatkozott, emberek sokasága foglalatoskodott a szőlővel. Három év elteltével viszont elnéptelenedtek a szőlőhegyek. A helyiek, főleg a fiatalok többsége Budapestre vagy Miskolcra távozott a jobb élet reményében.
Hegyalján a kommunizmus után még senki nem beszélt idegen nyelven, csak néhány öreg németül. Ezt követően nekem, franciaként csoda volt látni a hirtelen változást. 1996-ra szinte egyik napról a másikra mindenki meg tudott szólalni angolul. Ma is csak kétféle embert látok Tokaj-Hegyalján. Olyat, aki ha megkérdezik egy szót sem ért semmilyen nyelven, és Budapest helyett az embert Abaújszántóra irányítja, a másik pedig beszédbe elegyedik a külföldivel.

Milyennek látja Tokaj jövőjét?

A tokaji borászok útkeresése régóta tart és értem is a gazdasági kényszert, ami a különféle lehetőségek irányába tereli őket. Én azonban közel húsz évnyi tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, hogy Tokajnak az abszolút luxustermék előállítását kéne megcéloznia. A „puttonyok zűrzavarát” el kéne felejteni, ugyanis senki sem érti! Másrészt, ha valaki Ferihegyen vásárol egy alacsony puttonyszámú bort, és elviszi Franciaországban egy laborba elemzésre, kiderül, hogy milyen buherával készült, és ez rontja a vidék, – és a komoly klasszis borokat készítő tisztességes tokaji borászatoknak – a hírnevét A tokajiak helyében a száraz szamorodnit támasztanám fel, arról nem is beszélve, hogy régen, ez alatt az „élesztőhártya” alatt évekig érlelődő bor volt az aszú alapbora, ebből készítették a nagy édesbort. Nem vitás, a világ legnagyobb édesbor termőhelye Tokaj, ezt a sauternes-i Chateaud’ Yquemnél is tudják. Franciaországban a Champagne luxustermék és ennek meg is adják a módját. Párizsból az Orient Expressz különvonatként elmegy Eperney-be tehetős emberekkel zsúfoltan, ott a vendégek meglátogatják a Moët & Chandon és más champagne házakat. Kóstolnak és még aznap este visszafelé a vonaton elegánsan megvacsoráznak. Éjjel egykor pedig már szállodai szobáikban alszanak. Ezt Budapest – Tokaj viszonylatban kötelező lenne megcsinálni! De úgy nem fog menni a luxustermék megteremtése, hogy Hegyalján nincs se munkaerő, se laboratórium, társadalmi élet pláne nincs, és a szakmai hátteret adó borászati tanszék pedig a világ egyik legrosszabbika. A helyben maradók jelentős többsége vagy nem műveli a szőlőt, vagy ha műveli is nem úgy, ahogy azt egy luxustermék előállítása megkövetelné. A legfőbb baj, hogy az emberek nincsenek a kellő tudás birtokában. Pedig a tokaji csúcsminőség tényleg fantasztikus. Többször átéltem partikon, amikor kinyílt egy-egy üveg aszú, hogy a hatása félelmetes. Az emberek megkóstolják és intelligensebbek lesznek tőle, átlényegülnek az élménytől. Még Mozartot is megihlette a Tokaji Aszú!

Tallián Hedvig
 

• Cimkék:
borász bor Tokaj aszú Provance Champagne Orient Expressz Eperney borász puttonyok Hegyalja pincészet borvidék francia Erdőbénye

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére